Meghan March: Vágy és kétség - #énésakönyv

Sikerült. Feleségül mentem egy milliárdoshoz. 

Megvolt rá az okom, de arra nem számítottam, hogy azt fogom érezni, a tulajdona vagyok. 

Házassági fogadalom ide vagy oda, akkor is önmagam akarok lenni. 

A szabályai vasmarokkal szorítanak, de nem olyan lány vagyok, aki hagyja magát. 

Viszont van egy kis gond: azt hiszem, kezdek beleszeretni… 

Fogalmam sincs, mi lesz ebből a házasságból, de életem legnagyobb kalandja, hogy megmaradjak olyannak, amilyen lenni akarok, miközben átadom magam a mocskos kis élvezeteknek, ahogy ő akarja.

A Vágy és kétség a Vágy-trilógia második része.

Meghan March erős, érzéki nőkről ír és mocskos szájú alfahímekről, akiket térdre kényszerítenek. Impulzív és kedélyes, és senkitől nem kér bocsánatot, amiért imád pikáns dolgokat írni. Erotikus regényei Amerikában hatalmas sikert aratnak, és minden bizonnyal a hazai olvasók kedvence is lesz.

Kiadó: Álomgyár

Oldalszám: 222

Én és a könyv:

Vegyes érzelmeim vannak ezzel az egész sorozattal kapcsolatban, azt azonban már az elején szeretném leszögezni, hogy sokkal jobban tetszett, mint az első rész. Ebben jóval kevesebb erotikus jelenet volt, aminek nagyon örültem, mert végre volt cselekmény is, amit lehet értékelni. Mondjuk azt hozzátenném, hogy azt az egy durvább jelenetet szinte teljesen átugrottam, mert olyan undorítónak találtam.

Nincs bajom az erotikus irodalommal, amennyiben igényesen van megírva, valamint szól is azért valamiről. Itt az első feltétel mondjuk nem sokszor teljesült, de az utóbbi legalább igen. Azért szeretem, ha egy könyvben helyet kapnak ilyen jellegű dolgok, mert csak még realisztikusabbá teszik az egészet.

"A büszkeség veszélyes dolog. Ha viszont csak ez marad az embernek, minden erejével azon van, hogy megtartsa."

Voltak nagyon jó jelenetei, azonban néha csak a fejem fogtam az emberi butaság miatt. Az eleje például  úgy indul, ahogy vége lett az első résznek. Holly ott hagyta Creightont, és két szót hagyott neki az asztalon. Két kemény szót. Na, most, értem én, hogy nem volt egy rendes, igazi házasságuk, de akkor is... Nem fogok mindent összecsomagolni és magyarázat nélkül eltűnni, mert a férjem/pasim/ágyasom/akármim elkésett. Ki csinál ilyet, most komolyan?

Mindegy, ezek után Cray egyből utána is indult, amiért kiérdemelt nálam egy pacsit. Ez is csak azt mutatta, hogy mekkora jellemfejlődésen ment át az első könyv eleje óta. Hollyval ellentétben, aki szerintem nagyjából ugyanaz a lány, aki volt. Nem utáltam, igazából meg is tudtam érteni a döntéseit, hiszen Hollywoodról beszélünk. Nincsenek kétségeim afelől, hogy bizonyos problémákat más megközelítéssel oldanak meg. 

Nem is lett viszont a kedvenc női karakterem, mert néha elég bután viselkedett. Nem kéne, de megteszem. Így kéne csinálnom, de amúgy sikerült. Nem ítélem el, véleményem szerint mind ilyenek vagyunk néha.

"Mintha valaki egyszer azt mondta volna, csak akkor élünk igazán, ha kilépünk a komfortzónánkból. 

Tudod, mit? Ha tényleg így van, akkor ezt kipipálhatom, ugyanis nagyon távol kerültem a komfortzónámtól, és nem tudom, visszakerülök-e valaha."

Az utolsó rész rendesen felhergelte az idegeimet, egyszerűen hihetetlen, hogy mehet el egymás mellett két ember ennyire teljesen ellentétes irányba. Viszont nem szerettem ettől kevésbé a könyvet, mert voltam már hasonló helyzetben, így el tudom képzelni, mennyire át tudja venni néha a büszkeségünk az irányítást.

Abban biztos vagyok, hogy a molyos hetvenkilenc százaléknál többet érdemel ez a könyv, főleg az elsőhöz képest. Mert annál mérföldekkel jobb volt. Voltak ennek is hibái, de kiforrottabb volt az egész, kevesebb tömény erotikával és több érzelemmel. Ilyenkor fáj a szívem kicsit a romantikus írókért, és azért, hogy néhányan mindig szőrösszívűbbek ezzel a kategóriával, és rosszabbra értékelik, mint mondjuk egy kevésbé jól megírt fantasyt.

Ezt talán sosem fogom megérteni.

Borító: megmaradt az előző stílusa, ami szuper, ugyanakkor a történethez hasonlóan több érzelmet sugároz. Ez nekem nagyon tetszik.

Pozitívumok:

• könnyen olvasható
• izgalmas

Negatívumok:

• igénytelen erotikus részek
• trágár kifejezések

Ajánlom, ha:

• szereted a felnőtt könyveket
• romantika rajongó vagy
• tetszett az első rész
• könnyed olvasmányra vágysz

Érkezik...

Elég rég volt már ilyen bejegyzés, de most végre ismét volt egy kis időm leülni és átbogarászni a friss és várható megjelenéseket. Nem volt túl sok, de azért mutatom, mi került kívánságlistára:

Lauren Blakely: Nagyot ​fogsz nézni

Október 1.

El ​sem képzelhettem volna tökéletesebb éjszakát.

Egyetlen mesés éjszakára – egy jelmezes bulin Manhattan szívében –, nem az a milliomos vagyok, akiből mindenki akar egy darabot. Jó… multimilliomos. De ki számolja a nullákat? Én biztosan nem, és az a nagyon izgalmas nő sem, amilyennel még sosem találkoztam, aki történetesen szeret táncolni, szellemesen cseveg, és éppolyan szenvedélyesen imádja a falhoz döntős szexet, mint én.

Nincs szükség nevekre, sem névjegyekre. Ezért akarom jobban megismerni őt. Úgy tűnik, a titokzatos csajom önmagamért kedvel, nem pedig a hatalmas… bankszámlámért. Minden remekül megy. Másnapig, amikor egy kicsit bonyolultak lesznek a dolgok. (Gyorshír: nagyon bonyolultak.)

***

A srác elbűvölő, okos, hihetetlen szerető, de… Egyetlen célért hajtottam, és akár hiszitek, akár nem, épp a titokzatos pasim áll köztem és az álommunkám között. Iszonyúan szükségem van arra a munkára, hiszen az én küzdelmes életem semmiben sem hasonlít az övéhez. Ideje magam mögött hagyni azt a mesés éjszakát, és arra koncentrálni, hogy megtudjam, mitől indul be. Elég baj, hogy kiderül: az ő lelkivilága az én lelkivilágom, és éppúgy imádja New Yorkot, mint én.

Az együtt töltött napjaink alatt valami mást is felfedezek, amit a sors kegyetlen fintorának érzek – beleszeretek ebbe a modern mesebeli hercegbe. El sem képzelhettem volna ilyen befejezést.

Kiadó: Művelt Nép

Oldalszám: 300

Winter Renshaw: Ui.: ​Rohadj meg

Október 1.

Kedves Isaiah!

Nyolc hónappal ezelőtt csak egy harcba készülő katona voltál, én meg egy pincérnő, aki ingyen palacsintát csórt neked, és remélte, nem veszed észre, hogy túl sokáig időzik rajtad a tekintete.

De észrevetted.

Egy sorsfordító hetet töltöttünk együtt, mielőtt elmentél. A nyolcadik napon elbúcsúztunk, az utolsó pillanatban adtuk meg egymásnak a címünket.

Az összes leveledet megőriztem, szavaid hamarosan a vallásommá váltak.

Egy hónapja viszont szóba sem állsz velem, nem írtál, aztán tegnap este volt képed besétálni az éttermembe, és úgy viselkedni, mintha soha nem láttál volna.

Ha arra gondolok, hogy… majdnem imádtalak, téged és azt a csodálatosan bonyolult lelkedet.

Majdnem.

Bármi legyen is az – remélem, jó okod van rá.

Maritza a pincérnő

Ui: Rohadj meg… és most komolyan is gondolom

Kiadó: Művelt Nép

Oldalszám: 300

Meghan March: Téged ​akarlak

Október 10.

Ismerd ​meg New Orleans sötét és mocskos oldalát a méltán híres USA Today bestsellerszerző, Meghan March történetéből!

"New Orleans az enyém. 

Nem ismersz, de én irányítok mindent, amit csak látsz, vagy éppenséggel nem látsz. 

A kapcsolataim nem ismernek határt és a vágyaim mindig teljesülnek. 

Sosem kellett kölcsönkérnem, sőt egy éppen hanyatló családi vállalkozás tartozik is nekem.

Lenyűgöz, hogy pont ő tartozik nekem. 

Nem is sejti, hogy felkeltette az érdeklődésemet. 

Nem is lehetett volna körültekintőbb. 

Ő is az enyém lesz. A részemmé fog válni. Talán meg is tartom örökre. 

Ideje, hogy begyűjtsem, ami az enyém. 

Keira Kilgore, mostantól Lachlan Mount tulajdona vagy.

A Téged akarlak a Mr. Mount bűnös élete-trilógia első része. Mount és Keira története a Rád vágyom és a Tiéd vagyok című kötetekben folytatódik.

Meghan March erős, érzéki nőkről ír és mocskos szájú alfa-hímekről, akiket térdre kényszerítenek. Erotikus regényei Amerikában hatalmas sikert aratnak, és már a hazai olvasók szívét és a sikerlistákat is meghódította.

Kiadó: Álomgyár

Oldalszám: ?

Top 5 agyrém könyves karakter 2018-ban

Még régebben hívtak ki erre a book tagre, azonban eddig nem volt lehetőségem összeírni, valamint most olvastam el annyi könyvet, hogy könnyű legyen a válogatás. 

A tag lényege, hogy összegyűjtsük a 2018-ban elolvasott könyvek közül az öt legszörnyűbb szereplőt. Sorrendet nagyon nehéz lett volna állítani, így én maradtam a felsorolásnál. Íme:

😀 Jane, a Los ​Angeles üdvöskéiből

Annyira buta volt az a lány sokszor, hogy az már fájt. Természetesen mindenkivel kedves és naiv, mint egy tyúk. Az egész könyvön keresztül csak a legjobb barátnőjével rúgja össze a port, aki amúgy pont az egyetlen volt, aki mellette állt.

😀Clare, a Milyen ​lesz a búcsú után?-ból

Bár a könyv témájával eléggé együtt tudtam érezni, Clare megőrjített. Aidan folyamatosan küzdött volna érte, de ő egyszerűen nem bírta eldönteni, hogy mit akart. Közben persze baromi önző volt, és csak magával törődött. 

😀Daniel, a Bridget ​Jones naplójából

Imádom Hugh Grantet, ezért fájva írom a sorokat, de Daniel Clever karakterét ki nem állhattam. Egy hazug csaló, aki nem bírja Bridgetet békén hagyni, pedig egyértelműen nem mellette várja a boldogság.

😀Elena, az Ébredésből

Egyáltalán nem olyan, mint a sorozatban. Elena önző, idegesítő, beképzelt és még buta is. Bővebben  ezt kifejtettem az értékelésemben.

😀Kinga, az Egy év, tíz hibából

Ha olvastad az értékelésem, akkor nem sok értelme van ezt ragozni. Kinga eszméletlenül idegesítő karakter. Komolyan, hogy lehet valaki nagyjából egy hónap alatt három emberbe szerelmes?! Talán ő magasan a csúcs.

Sarah J. Maas: A Court of Thorns and Roses – Tüskék és rózsák udvara - #énésakönyv

A tizenkilenc éves Feyre az erdőben vadászva megöl egy farkast, ám nem sokkal ezután egy másik szörnyeteg bukkan fel, aki jóvátétel gyanánt magával hurcolja egy olyan baljós és mágikus vidékre, amit a lány csak a legendákból ismer. Feyre hamar rájön, hogy fogvatartója valójában nem állat, hanem Tamlin, egyike azoknak a halálos és halhatatlan tündéreknek, akik egykor a világ felett uralkodtak. 

Tamlin birtokán Feyre jéghideg gyűlölete forró szenvedéllyé alakul át, és ez az érzés felperzsel minden olyan hazugságot és figyelmeztetést, amit neki a tündérek csodálatos, ámde veszedelmes világáról korábban mondtak. Azonban a tündérek birodalma felett egyre nő egy ősi, gonosz árnyék és Feyre-nak kell megtalálnia a módját, hogy feltartóztassa… vagy örök pusztulásra ítélje Tamlint és világát. 

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 512

Én és a könyv:

Hogy miért nehéz egy több mint ötszáz oldalas könyvről (amin ráadásul egy sorozat része) értékelést írni? Mert fogalmam sincs, hogy kiről/miről mit gondoljak az első rész után.

Kezdjük ott, hogy eléggé megrökönyödtem az ötszáz oldal láttán, aztán tájékoztattak, hogy a többi kötet ennél még hosszabb. Például az Üvegtrón, amit én speciel csak azért nem raktam kívánságlistára, mert E/3-ban íródott, így szinte biztos vagyok benne, hogy nem tetszene. Azonban nem tudtam az óriás hypenak ellenállni, muszáj volt végre nekem is beszerezni egy Sarah J. Maas könyvet.

"– Undorító rohadék vagy. 

– Feltétlenül meg kell kérdezzem Tamlintól, hogy ilyen hízelgéssel nyerted-e meg a szívét."

Nem vagyok egy óriás fantasy rajongó, vagy ha már azt olvasok, akkor legyen benne túlnyomó a romantikus szál (lásd. Luxen-könyvek), úgyhogy kicsit féltem az elején. Erre rá is ment nagyjából olyan cca. háromszáz oldal, amíg szinte alig történt valami izgalmas. Az írónő alaposan bemutatta az általa teremtett világot, a főszereplőt, valamint nagyjából a többi szereplőt is. Ezt én leginkább bevezető résznek fogtam fel, utólag visszagondolva. Meg is kérdeztem a könyv harmadánál a rajongókat, hogy vajon érdemes-e tovább olvasnom, ha már most nem fogott meg annyira. Végül az ösztönzésükre tovább haladtam, és milyen jól tettem! Továbbra sem értem ugyanis, hogy miért kellett a könyv felét rááldozni a szinte semmire, de az utána következő pár száz oldal mindenért kárpótolt, le sem bírtam tenni a kötetet! Pedig mondom még egyszer; nem igazán vagyok fantasy rajongó.

Feyre-val már a történet elején tudtam azonosulni, és nagyon örültem, hogy ismét egy szimpatikus főhősnőt kapok. Szerette a családját, küzdött értük bármi áron, de pont elég öntudattal is rendelkezett. Vele ellentétben a családját mondjuk nagyon utáltam eleinte, de később már kezdtem megérteni a két nővérét. Az apját még mindig nem igazán zártam a szívembe.

"– Nos, pokoli délutánod ellenére most is remekül nézel ki. 

Fújtam egyet. Eddigi életemben még egyetlen olyan nap sem akadt, amikor remekül néztem volna ki. 

– Azt hittem, a tündérek nem tudnak hazudni."

Jött Lucien, Tamlin, én pedig nem is tudtam, kit szeressek jobban. Igazi könyves álompasi mindkettő, úgyhogy félve olvastam tovább a sok vélemény után, miszerint Rhysand lesz majd a minden. Nem igazán sikerült elképzelni, hogy ebbe az így is eléggé összetett képbe hogy fér még bele Rhys, és hazudnék, ha azt állítanám, hogy már minden tiszta, de kezdtem kapiskálni. Rhys ugyanis teljesen más, mint az előző két pasi, én pedig nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fog ebből a katyvaszból kihozni az írónő a második részben.

Az izgalmak leginkább az utolsó száz oldalon hágnak a tetőfokra, onnantól viszont nincs megállás. Félek, hogy véletlen elszórok egy-egy spoilert, de lényeg a lényeg, hogy megéri várni a gonosszal való harcra. Kedvencem talán a tetoválós jelenet volt.

A fejezetek szerintem néha kissé furcsán voltak elválasztva, volt olyan néhány oldalas, amiben kb . semmi nem történt, ellenben volt, amikor harminc oldalon keresztül rágtam a körmöm egy szakaszban. Nagyon-nagyon érdekel, hogy mi fog történni a második részben ilyen végkifejlettel.

"– Miért tett az ágyasává? 

– A nyilvánvalótól eltekintve? – Tökéletes arcára mutatott."

Borító: az egyik legjobb borító, amit valaha láttam. Telitalálat.

Pozitívumok:

• izgalmak
• remek szereplők
• különleges világ

Negatívumok:

• az elején elég lassan halad a cselekmény

Ajánlom, ha:

• tetszenek a zafír pöttyös könyvek
• izgalomra vágysz
• fantasy rajongó vagy

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Léggömbök - #énésakönyv

A nehezen barátkozó Dorka (becenevén Indián) egy szűkös panellakásban él nagyhangú édesapja és túlérzékeny édesanyja egyetlen gyermekeként, míg osztálytársa, a hideg jómódban felnövő, szelíd Matyi életének legnagyobb eredménye, hogy alacsony termete ellenére a középiskola legjobb kosarasaként tartják számon. 

Dorka és Matyi szerelme viharos erővel csap le mindkettejükre, és Dorkának nem csak meg kell tartania Matyi súlyos titkát, de hamarosan szembe is kell néznie a felnőtté válás nehézségeivel.

Hajdú-Antal Zsuzsanna szívszorítóan szép első regénye, amely John Green és Gayle Forman nyomdokain halad, biztosan nem fogja hidegen hagyni egyetlen olvasóját sem.

Kiadó: Ciceró

Oldalszám: 270 oldal

Én és  könyv:

Valamiért az első néhány oldal után tudtam, hogy én bizony nagyon fogom szeretni ezt a könyvet. Ha esetleg valaki azt hinné a fülszöveg vagy a borító alapján, hogy egy könnyed ifjúsági regényről van szó, az nagyot téved. Ez a történet olyan keményen a fejedhez vágja a rideg valóságot - minden apró szépségével együtt -, hogy egy darabig biztosan nem felejted el. Annyira beleszorultam az írónő felépített világába, hogy valóban együtt sírtam és nevettem a szereplőkkel.

Dorkával nagyon könnyen tudtam azonosulni, hiszen nem más, mint egy beilleszkedési problémákkal küszködő kamasz lány, aki csak szeretne magának utat törni, szerelmet és barátokat találni. Így indul a története Matyival az osztálykiránduláson.

Matyinak a titkon kívül is voltak azért néha problémái, de ettől függetlenül egy borzasztó szerethető karakter volt. Többet erről nem is szeretnék mondani, hiszen véletlenül elkotyognék egy-egy spoilert.

"– Menj a francba, Matyi… 

– Épp oda tartok. – Elvigyorodott."

A történet legkevésbé szimpatikus szereplője magasan Vica volt. Véleményem szerint egyszerűen csak egy legjobb barátnő nem lehet ilyen, nem viselkedhet így.  Megértem az okait, de így is elítélem, hiszen gyakorlatilag egyszer sem állt Dorka mellett a nehéz időkben. Én pedig erre soha nem lennék képes, még akkor sem, ha nem támogatnák az elutazásomat. Arról nem beszélve, hogy ezek után sem tudott a dolgokon túllépni. 

Jani karaktere hatalmas jellemfejlődésen ment át. Sajnálom, hogy nem láttunk bele jobban, és bízom benne, hogy a második részben még inkább megismerhetjük. 

Dorkának nagyon hirtelen kellett felnőnie mindenhez. Egyik tragédia után jött a másik, majd a végső, és annak következményei. A regény pedig tökéletesen bemutatja, hogy egyik család sem tökéletes, azonban valakire (néha pont a legváratlanabb emberre) mindig lehet számítani. Még akkor is, ha ez az ember néha saját magunk.

"Vigasztaljon, hogy mindig lesz, aki szeretni fog. 

Akinek te leszel a legfontosabb."

Két elsőkönyves magyar szerző művét olvastam mostanában. Az egyik ez volt, a másik pedig az Egy év, tíz hiba, amiről nemrég írtam. Nagyon boldog vagyok, mert a Léggömbök visszaadta a hitet, hogy lehet még első könyvet is fantasztikusan megírni. Nekem óriás kedvencemmé vált.

Borító: ez fogott meg először. Csodálatos, szerintem nagyon illik a történethez. Egyébként a könyv tapintása is nagyon kellemes.

Pozitívumok:

• szerethető szereplők
• kidolgozott történet
• izgalmas, váratlan fordulatok

Negatívumok:

• rövid :(

Ajánlom, ha:

• egy életszerű, mélyre hatoló történetre vágysz
• felkészültél a sírásra

Horányi Hanna Zelma: Egy ​év, tíz hiba - #énésakönyv

Vajon hány hibát lehet elkövetni egy év alatt? 

Nem a kémia dogában, és nem is a tesiórán, hanem egy sokkal nehezebb tantárgyban: az életben. Kinga épp beleveti magát a kilencedikbe, új sulija, kicsit konzervatív családja és sok barátja van. Belép egy zenekarba, bulizik, és a fiúk is észreveszik a romantikus és vagány lányt. Azzal meg csak a baj van, ha az ember szíve átveszi az irányítást… Vagy mégsem? 

Horányi Hanna Zelma első regényében pontosan mutatja be az első szerelmek, rácsodálkozások, rajongások és viták természetét – azaz egy kamasz hétköznapjait.

Rólad/Neked-sorozat: Olyan könyveinkre tesszük rá a Rólad/ Neked logót, amelyek valóban kamaszokról szólnak, kamaszoknak, és ráadásul a szerző maga is szinte kamasz, vagy nagyon közel áll a korosztályhoz – így nem csak ismeri, átérzi az őket foglalkoztató témákat, de olyan hangon tudja megírni azokat, amely hiteles számukra is.

Kiadó: Menő Könyvek

Oldalszám: 352

Én és a könyv:

2018 egyik legnagyobb csalódása volt számomra ez a könyv. Molyon kemény fél csillagot kapott tőlem az ötből, de még annyira is nehezen nyomtam rá. Hogy mik voltak a problémáim a történettel? Nos, könnyebb lenne felsorolni azt, hogy mik nem, de azért megpróbálom.

Nagyon lelkesen vágtam bele, hiszen fiatal, magyar szerző könyve, gondoltam biztosan megállja helyét az "ifjúsági" kategóriában. Itt hibáztam először, ugyanis korántsem kellett volna ekkora bizalmat szavazni neki.

Ami először szemet szúrt, az az igénytelen írásmód. Értem én, hogy egy kilencedikes kamasz lány a főszereplő, de a kötetben szinte minden egyes karakter második szava az volt, hogy tök. Tök jó, tök gáz, tök szuper, tök király. Én meg tökre azt hittem megőrülök.

         „-Meghívsz, ha felléptek? 

- Eljössz, ha meghívlak?

- Örülsz, ha elmegyek?

- Adsz rá okot, hogy örüljek?

- Adok, ha meghívsz.

- Meghívlak.

- Elmegyek.

- Azt meg majd meglátjuk, hogy örülök-e.”

De legyen ennyi elég a nyelvtanból, térjünk is rá a történetre. Ha valaki rájön, hogy melyik tíz hibára gondolt az írónő, abból a száz baromságból, amit a főszereplő leányzó elkövetett, most szóljon, vagy hallgasson mindörökre!

Kinga ugyanis elment középiskolába úgy, hogy halálosan szerelmes volt egy fiúbaba, akivel ezelőtt összesen talán két szót sem beszélt, majd meglátta, és rájött, hogy tulajdonképpen már nem is érdekli. Rögtön ezután beleszeretett a srác legjobb barátjába, azonnal összejöttek (mert minek is ismerkedni?), de néhány hét múlva új pasiba zúgott bele. Úgy, hogy közben még együtt volt az előzővel. És ez kb. csak az első ötven oldal volt. Ha valaki ezek után azt hinné, hogy milyen izgalmas lehetett ez a sok szerelmi gubanc, nos, nem volt az. 

Már csak azért is halálra untam magam, mert a nemistudommárkibevagyokhalálosanszerelmes Kinga közben háromszáz oldalon keresztül iskolába járt, és gyakorlatilag semmi nem történt vele. Rajta kívül igazából nem ismertünk meg rendesen egy szereplőt sem, legyen az osztálytárs, barát vagy családtag. Néha dogát írt, máskor hatalmas (irónia) szerelmi bánata volt, én pedig egyre inkább azon  agyaltam, hogy ugyan miért olvasom még mindig ezt a szenny irományt. Annyira unalmas volt az egész, hogy szinte egyáltalán nem érdekelt, mi történik.

Összességében talán egy szörnyen félresikerült SzJG utánzatnak mondanám, hiszen a téma ugyanaz, csak más, sokkal rosszabb körítésben.

Borító: nem rossz, bár a lány arckifejezése elég fura.

Pozitívumok: -

Negatívumok:

• unalmas
• igénytelen nyelvezet és írásmód
• nem életszerű karakterek

Ajánlom, ha:

• nem tudom. Talán, ha szereted kínozni magad.

Trish Cook: Éjjeli napfény - #énésakönyv

A ​17 éves Katie Price egy ritka betegséggel él együtt: minimális mennyiségű napfény is halálos fenyegetés a számára. Mivel napközben muszáj a házban maradnia, társaságul csupán megözvegyült apja és legjobb (na jó, igazból az egyetlen) barátja szolgál. Katie világa csak azután teljesedik ki, hogy lement a nap: ilyenkor fogja a gitárját, és a helyi pályaudvaron játszik a jövő-menő utasoknak. 

Charlie Reed valaha sztáratléta volt, és az életében most épp nagy változások vannak készülőben – ő az a fiú, akiért Katie a távolból titokban már évek óta rajong. Miután egy este meglátja a gitározó lányt, a sorsaik összeforrnak, és egy csillagokon átívelő szerelem veszi kezdetét. 

Miközben támogatják egymást céljaik elérésében, és egymásba szeretnek a nyári éjszakák leple alatt, Katie és Charlie között olyan szoros összeköttetés alakul ki, ami elég erős ahhoz, hogy megváltoztassa őket – és mindenki mást is körülöttük –, örökre.

Kiadó: Maxim

Oldalszám: 222

Én és a könyv:
Azt már az értékelésem elején szeretném leszögezni, hogy nagyon keveset vártam a könyvtől. A Csillagainkban a hiba című adaptációhoz hasonlították, én pedig már azt sem szerettem túlságosan. Ráadásul a megfilmesített verzióban Bella Thonre játszik, ami szerintem nem túl biztató.
Nyugodtan, elvárások nélkül kezdtem tehát bele abba a cca. 222 oldalba, aminek már az eleje teljesen más volt, mint amire számítottam. Katie először is egy nagyon szerethető főszereplő, aki súlyos betegsége ellenére csupa boldog pillanattal szolgál az olvasónak. XP-vel küzd, ami röviden és egyszerűen súlyos napérzékenységet jelent. Tehát Katie-t nem érheti nap, különben azonnal megégne, vagy súlyos bőrrákot kapna.

"Az életünkben vannak olyan emberek, vagy akár pillanatok, amelyektől más irányt vesz a sorsunk."

Persze, mint majdnem minden tizenéves kamasznak, Katie-nek is vannak furcsaságai. Ilyen például az, hogy évek óta figyel egy idegen fiút az ablakból. Charlie-val aztán össze is hozza a sors, így kezdődik Katie igazi élete.
Nagyon sajnáltam szegényt végig, hiszen a betegsége mindenre rányomta bélyegét, valamint édesapjának és legjobb barátnőjének sem lehetett egyszerű végig pozitívnak maradni mellette. Mellesleg én az apukát borzasztóan szerettem az egész köteten keresztül, gyakorlatilag az egész életét a lánya boldogságának (és egyáltalán életben maradásának) szentelte, még akkor is, ha ez Katie szerint néha túl sok volt. Boldog vagyok, hogy a végén neki is kijutott a szerelemből.

"– […] Szóval te egy ilyen srác vagy? Csak vigyorogsz, és mert vonzó vagy, azt hiszed, megúszod, hogy mások holmijában kutakodsz? 

Erre újból kiül az arcára az az elbűvölő vigyor. 

– Tehát vonzónak találsz?"

Charlie nem volt az a tipikus könyves álompasi, nem volt bunkó, sem beképzelt vagy tipikus "rosszfiú", és ez így volt rendjén. Katie megérdemelt egy ilyen csodálatos szerelmet, illetve szerelmi történetet. Különösen megható volt számomra az utolsó jelenet Charlie-val és Katie anyukájával. Nem tudom, mikor sírtam ezelőtt könyvön, de ekkor biztosan.
Nehéz lenne spoilermentesen írni, ezért csak annyival tudom összegezni az értékelésem, hogy fantasztikus volt, és őszintén tudom ajánlani mindenkinek. Egy csodálatos történet betegségről, családról, szerelemről. Kíváncsian várom most már a filmet.
Borító: nem szeretem Bellát, ráadásul szerintem ez egy elég előnytelen kép. Sokkal jobbat is választhattak volna.
Pozitívumok:

• megható történet
• betegség magyarázata a végén 
• szerethető szereplő

Negatívumok:

• rövid :(

Ajánlom, ha:

• felkészült vagy a sírásra
• szereted a megindító könyveket

Mid-Year Freak Out Book Tag – Féléves Könyves Kiakadás Tag

@Egyiptom_Hercege hívott ki az alábbi könyves kihívásra molyon, most pedig végre eljutottam a megírásáig.

Azok a könyvek szerepelnek, amiket 2018. január 1. és június 31. között olvastam

1. Legjobb könyv, amit eddig 2018-ban olvastam
   John Green: Teknősök végtelen sora, mert "Túlságosan fájdalmas, mert túlságosan életszerű volt. Örökre a szívembe zártam Azát és a többieket, és a kicsit-sem-átlagos-de-mégis történetüket. Végül pedig az is kiderült, milyen szerepet játszottak a teknősök a kötetben."
   L. M. Montgomery: Anne otthonra talál, mert "Teljes magabiztossággal állíthatom, hogy Anne és világa eszméletlenül magával ragadott. Az elején nagyon féltem a rengeteg körmondattól, a hosszú leíró részektől és a régebbi világtól, de mind csak szerethetőbbé tették a történetet. Mert úgy gondolom, kevesen mondhatják el maguktól, hogy nem szeretik teljes szívükkel a Prince Edward-szigetbeli eseményeket."
2. Legjobb folytatás, amit eddig 2018-ban olvastam 
   Arthur Conan Doyle: Az ördögláb, mert  "Úgy érzem, Sherlockhoz kissé már hozzátartoznak a zavaros leírások, ahol a végén borzasztóan figyelni kell, hogy megértsük, mi is történt. Én azonban mégis inkább ezt a verziót pártolom, mint azt, ahol már az első perctől kezdve sejteni lehet a tettes kilétét."
3. Új megjelenés a várólistámon 
   Kívánságlistásakat tudnék mondani, méghozzá rengeteget, azonban mivel jelenleg is 183 könyv ácsorog rajta, ezért nem sorolnám fel az összeset. Itt meg tudjátok tekinteni: https://moly.hu/tagok/vighagika/kivansaglista
4. Legjobban várt megjelenés az év második felére 
   Nem igazán követem a megjelenéseket, ha felkelti egy könyv fülszövege az érdeklődésem, akkor kívánságlistára teszem, függetlenül attól, hogy mikor adják/adták ki.
5. Legnagyobb csalódás 
   Emy Dust: A kezdet, mert "Én tényleg nagyon szerettem volna kedvelni a történetet, és nem megbántani senkit az értékelésemmel, de a rengeteg elírás és/vagy helyesírási hiba miatt képtelen voltam átrágni magam a köteten."
   Horányi Hanna Zelma: Egy év tíz hiba című könyve, melynek értékelése még folyamatban van.
6. Legnagyobb meglepetés 
   Hajdú-Antal Zsuzsanna: Léggömbök, mert egy könnyed, laza ifjúságira számítottam, ennek ellenére egy mélyre hatoló igazi, csodálatos regényt kaptam. (Értékelés szintén folyamatban.)
   
7. Kedvenc új író (debütáló vagy neked új) 
   Idén számomra L. M. Montgomery nagyot alkotott az Anne-könyvekkel.
8. Legújabb képzeletbeli szerelmem 
   Gilbert Blythe. Egyértelműen. Talán még Damon a Vámpírnaplókból, de ő nem számít újnak, hiszen a sorozatot eddig is néztem, csak a könyveket olvastam idén.
9. Legújabb kedvenc karakterem 
   Anne és Gilbert. :)
10. Egy könyv ami megríkatott 
    Trish Cook: Éjjeli napfény, valamint Hajdú-Antal Zsuzsanna: Léggömbök. Az értékelésekből majd kiderül, hogy miért. :)
11. Egy könyv, ami boldoggá tett 
    Kicsit kibújnék a kérdés alól, ugyanis úgy érzem, minden jó könyv boldoggá tesz. 
12. Kedvenc könyvadaptáció, amit idén láttam 
    Nem volt még ilyen, azonban nagyon készülök már megnézni az Éjjeli napfényt.
13. Legszebb könyv, amit eddig az évben kaptam/vettem 
    Szintén a Léggömböket mondanám, valamint Sarah J. Maas: A Court of Thorns and Roses – Tüskék és rózsák udvarát, amit most olvasok.
14. Kedvenc értékelés, amit idén írtam 
    Talán J. L. Armentrout: Be with me – Légy mellettem 
15. Könyvek, amiket még ebben az évben el szeretnék olvasni 
    Leisa Rayven: Hitvány Rómeó
    Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten
    Colleen Hoover: It Ends with Us – Velünk véget ér
    Ezt a hármat mindenképpen. :)

Lisa Jane Smith: Küzdelem - #énésakönyv

Damon: elhatározta, hogy megszerzi Elenát. Saját testvére életére tör, hogy az övé legyen a lány. 

Stefan: elkeseredetten vágyik a hatalomra, hogy elpusztítsa Damont és megvédje Elenát. Kénytelen engedni vérszomjának. 

Elena: a lány, aki bárkit választhatna, egy szerelmi háromszög kellős közepén találja magát… és megtörténhet a tragédia! 

Kövesd a Vámpírnaplók titkát, ne maradj le az egyre drámaibb fordulatokról. 

Küzdelem után árad a Harag. 

Mivé fajul a szerelem? Mivé fajul a gyűlölet?

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 190

Én és a könyv:

A második rész még rövidebb mint az első, és szinte még kevesebb dolog történik benne, ez pedig igazán megnehezíti az értékelés megírását.
A történet nekem ismét nem volt elég kidolgozott, ezt mondjuk a fülszövegből is lehet már sejteni. Vicky karaktere például rendkívül érdekes lett volna a sok kirohanással, ha elég figyelmet fordít rá az író. De nem így tette.
Véleményem szerint az első és második kötetet felesleges volt különszedni (ha már ennyire összecsapott és kidolgozatlan mindkettő), hiszen időben is közvetlen egymás után játszódnak, valamint elég lett volna a második kötet végén található katarzis, az első rész hozzá képest elég unalmas volt.

"Egy enyhén kipirult vénlány nagynéni, aki azon aggódik, hogy a borsó szétfőtt és a zsemle odaégett, egy joviális leendő nagybácsi, egy aranyhajú kamasz unokahúg, és a csepűhajú kistestvére. Egy kékszemű szomszédfiú-karakter, egy eleven barátnő, és egy jóképű vámpír, aki éppen továbbadja a kandírozott édesburgonyát. Tipikus amerikai háztartás."

Caroline-t és Tylert még jobban megutáltam, ennyire még a sorozatban sem voltak szörnyűek, pedig már ott sem voltak a kedvenceim. Egyedül Damon kárpótolt a sok negatívumért, ő ugyanis egyre nagyobb szerepet kapott. Imádtam a karakterét, pedig egyértelműen vannak vele problémák.
A naplóellopós rész szerintem egyenesen nevetséges volt, ráadásul már az elején sejteni lehetett (szerintem), hogy ki vagy kik áll(nak) mögötte. Arról nem is beszélve, hogy Stefant egyből gyilkosnak titulálták, csak mert új és még nem ismerik.
A kedvenc jelenetem a vacsorás volt, talán maga a képtelenség és Damon tette szerethetővé.

"Jól teszed, ha félsz tőlem; én vagyok a legveszedelmesebb dolog, amivel valaha találkoztál."

Borító: szörnyű. Te jó ég, mintha orgiára készülnének.
Pozitívumok:

• több izgalom
• Stefan és Damon karaktere

Negatívumok:

• még mindig kidolgozatlan
• szörnyű szereplők

Ajánlom, ha:

• tetszett az első rész
• a vámpírok rajongója vagy

Lisa Jane Smith: Ébredés - #énésakönyv

HALÁLOS SZERELMI HÁROMSZÖG 

Elena: az üdvöske. A királylány, aki minden fiút megkaphat, akit akar. 

Stefan: komoly és rejtélyes. Szemlátomást az egyedüli, aki ellen tud állni Elenának, még ha próbálja is védelmezni saját múltjának kísértő retteneteitől. 

Damon: szexi és veszélyes. Hajtja a bosszúvágy Stefan ellen, aki elárulta. Elszántan próbálja megszerezni Elenát, és gyilkolni is hajlandó érte. 

Két vámpírfivér története a gyönyörű lánnyal, aki nem tud választani közülük. 

Pillants bele a Vámpírnaplókba és merülj el elborzasztó titkaikban! 

Ébredés majd Küzdelem! És űz a szenvedély…

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 214

Én és a könyv:

Nagyon meglepődtem, mikor megláttam a molyos százalékot (62), ezért gyorsan meglestem néhány értékelést az olvasás előtt. A legtöbben arra panaszkodtak, hogy a könyv mennyire eltér a sorozattól, pedig nem erre számítottak. Meglepetten vizslattam ehhez hasonló véleményeket, de az izgatottság mellett nem volt bennem félelem, csak kíváncsiság, én ugyanis nagyon szerettem a Vámpírnaplók című sorozatot.

Az első tényleges különbség az, hogy Elena szőke a könyvben, ami kicsit furcsa, hiszen a borítóra is a jól ismert, barna hajú Nina Dobrevet rakták, azonban ez a tény nem igazán zavaró. Az már inkább (persze csak azoknak, akik nézték a sorozatot), hogy a könyvben Elenának nincs öccse, van azonban egy kishúga, akit a nénikéje és a barátja nevelnek.

"Egy úriember nem erőlteti másokra a társaságát.(…) És nem sértegeti a nőket.(…) És mindenekfelett nem bántja őket…"

Abszolút negatív az a különbség, hogy míg Elena a filmsorozat-adaptációban erős, kitartó és szerethető személyiség, addig a könyvnek ő volt talán a legelviselhetetlenebb karaktere. Hisztis, buta és beképzelt. Egyszerűen szörnyű volt néha a gondolatmeneteit olvasni, ahogy rá akar ugrani Stefanra, valamint az, hogy nagyjából két perc beszélgetés után már szerelmes volt. Nem igazán tudtam azonosulni vele. Önző volt a családjával, a barátaival és Stefannal szemben is.

Meredith Elena legjobb barátnője (Bonnie mellett), aki a sorozatban nem szerepel, pedig szerintem lecserélhették volna Caroline-t rá. Apropó, Caroline... Nem szerettem az adaptációban sem, itt meg aztán egyenesen borzasztó volt, Tylerrel együtt. Szintén iszonyúan negatív személyiség volt mindkettő. Matt velük ellentétben pozitív csalódás volt, hiszen kiállt Stefan mellett, valamint bármennyire szerette Elenát, képes volt neki is segíteni, olykor pedig igazán megmondani a tutit. Nem is értem, a sorozatban miért alakították ilyen jelentéktelenné.

"– Pontosan. Skóciában még élnek a régi hagyományok. El se hinnétek, miket csinál a nagymamám. Ki tudja deríteni, ki kivel fog összeházasodni, és ki mikor fog meghalni. Azt mondta, én fiatalon meghalok.  

– Bonnie! 

– Pedig tényleg. Fiatalon és gyönyörűen kerülök koporsóba. Szerintetek ez nem romantikus?"

Damon (sajnos) szinte alig van még jelen a történetben, viszont rengeteg a visszautalás Katherine-re. Katherine sorozatbeli karakterével ellentétben kicsit butácska, azonban kevésbé gonosz. Elvileg csak jót akar a testvérpárnak, mégha ilyen szerencsétlenül is viszi véghez célját. Elena karakterénél még ő is szimpatikusabb.
Borító: filmes borítóval adták ki a könyvet, aminek vannak előnyei és hátrányai is. A hátrányok, hogy a szereplők a leírás szerint teljesen máshogy néznek ki, viszont még így is szerethetőek.
Pozitívumok:

• izgalmas történet (még az E/3 ellenére is)

Negatívumok:

• értelmezhetetlenül gyors ugrások
• unszimpatikus karakterek

Ajánlom, ha:

• fantasy rajongó vagy
• szereted a vámpírokat

Júniusi #BOOKHAUL

Júniusban végre végleg letudtam az ötödik, egyben utolsó középiskolai évem szintén utolsó hónapját, így igazán volt időm olvasni. Nagyon nagy erőfeszítéssel ugrottam neki a polcürítésnek, amely eredményeképpen elolvastam anyukám majdnem teljes Agatha Christie gyűjteményét.

A most következő listába nem írtam bele az AC könyveket, ugyanis sokaságukkal elnyomták volna az alábbi szépségeket:

• Ottlik Géza: Iskola a határon - kötelező olvasmány volt
• Weöres Sándor: Psyché - kötelező olvasmány volt
• Esterházy Péter: Pápai vizeken ne kalózkodj! - kötelező olvasmány volt 
• Borbély Szilárd: Nincstelenek - kötelező olvasmány volt
• Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita - kötelező olvasmány volt
• Jonathan Swift: Gulliver utazásai - kötelező olvasmány volt
• Ray Bradbury: Fahrenheit 451 - kötelező olvasmány volt
• Tolnai Ottó: Világítótorony eladó - kötelező olvasmány volt
• Mikes Kelemen: Törökországi levelek - kötelező olvasmány volt
• L. M. Montgomery: Anne otthonra talál - ÉRTÉKELÉS
• L. M. Montgomery: Anne az élet iskolájában - ÉRTÉKELÉS
• L. M. Montgomery: Anne válaszúton - ÉRTÉKELÉS
• Helen Fielding: Bridget Jones naplója 2. – Mindjárt megőrülök! - molyos értékelés
• L. M. Montgomery: Anne férjhez megy - értékelés folyamatban
• Emy Dust: A kezdet - molyos értékelés

Fontosnak tartom kiemelni, hogy elmondhatatlanul hálás vagyok, ugyanis a hónapban megismerhettem az Anne - sorozatot, vagyis a híres Anne Zöld Oromból könyveket. Szintén anyának volt nagy kedvence a történet, így érdeklődve vágtam bele, és öt kötettel a hátam mögött bizton állíthatom, megérte. Bővebb értékelést találtok róluk a címek melletti linkeken. :)