A tizenhat éves Azát sosem hozta igazán lázba a szökevény milliomos, Russel Pickett utáni nyomozás, de miután százezer dolláros pénzjutalom forog kockán, legjobb és legvakmerőbb barátnőjével, Daisyvel buzgón kutatni kezd utána. Együtt próbálják megtalálni az utat először is Pickett fiához, Davishez.
Aza minden erejével igyekszik. Próbál jó gyerek, jó barát, jó tanuló és még jó detektív is lenni, miközben sötét belső gondolatai spirálként tekerednek köré.
John Green, az Alaszka nyomában, a Katherine a köbön, a Csillagainkban a hiba, és Papírvárosok díjnyertes szerzőjének várva várt új könyve kíméletlen őszinteséggel meséli el Aza történetét.
A Teknősök végtelen sora ragyogó regény szerelemről, akaraterőről és egy élethosszig tartó barátságról.
Kiadó: GABO
Oldalszám: 288
Én és a könyv:
Fantasztikus volt!
Elég nehéz összeszedni a gondolataimat, mert épp most fejeztem be az olvasást, így kissé még a kuszaság hatása alatt vagyok. John Greennel próbáltam már ismerkedni a Papírvárosok segítségével, viszont talán kicsit fiatal voltam még akkor ahhoz a kötethez, így nem hagyott maradandó nyomot bennem a történet. Az eddigi filmeket azonban láttam, és azok alapján biztosan állíthatom, Mr. Green vonzza a furcsa, és furcsán szerethető szereplőket.
A Teknősök végtelen sorát egyre többször láttam olyan embereknél, akikkel hasonló ízlésvilágban osztozkodom könyvek terén, így felraktam a kívánságlistámra, majd le, amikor anyával megláttuk akciósan a Tescoban. Remek döntés volt a megvásárlása!
A borító, valamint az aranyos cím egyszerű, könnyed történetet sugall, valamint a fülszöveg is borzasztó félrevezető. Ugyan van a könyvben egy kis nyomozás, ám szinte teljesen jelentéktelen a többi témához képest. Leginkább Azáról, a pszichés betegségéről, és a saját világáról szól az egész könyv. Ijesztően valóságos képet kapunk arról, milyen az, amikor valakit beszippant a saját elméje, és egyre csak mélyebbre kerül a gondolatspirálban. Aza egy kicsit sem átlagos lány, ám az írónak sikerült úgy megalkotnia a karaktert, hogy kicsit mégis mindenki együtt érezzen vele. Megvannak a saját "kamaszos" problémái a barátokkal, a szerelemmel, azonban van egy saját, mindennél erősebb problémája, amiből következik a megfelelési kényszer, az önutálat és a kóros félelem.
Daisy a legjobb barátja, akit lehet egy egész történeten keresztül szeretni és utálni, ugyanis ő is kicsit olyan, mint mi mindnyájan. Próbál segíteni Azának, ahogy csak tud, de mégiscsak ember, neki is vannak saját gondjai, lehet néha önző. Én alapvetően őt is szerettem.
Ott volt még Davis és Noah, akiket talán még jobban sajnáltam, mint főszereplő lányunkat. Nem lehetett egyszerű ennyi mindenen keresztül menni. Ugyan egész életükben megkaptak minden megvásárolhatót, az apjuk szeretetét sosem sikerült kiérdemelni. Olyannyira, hogy még egy forintnyi örökséget sem kapnak. Davis igyekszik gondját viselni öccsének, de közben mindketten szétesőben vannak, hiszen apjuk körözött bűnöző, aki ráadásul holtan kerül elő a történet végén.
Aza pszichológusa és anyja egyébként (bár biztos vagyok benne, hogy csak jót akartak a lánynak) borzasztó idegesítőek lehettek, szerencsétlen lánynak nem elég a mentális betegség, amivel küzd, még rendszeresen emlékeztetik is rá, hogy "őrült vagy". Ráadásul érthető, hogy az édesanya félti a lányát, de akkor sem kellett volna nekiesni szerencsétlen Davisnek.
Nagyon-nagyon sajnálom az autóbalesetet, illetve azt is, ahogy a két testvér járt, valamint hogy Davis és Aza bár kétségtelenül nem voltak egyszerű pár, azért szerették egymást, és mégsem végezhették együtt. De így is elégedett voltam a végével, mert ez is csak még valóságosabbá tette az egészet. Túlságosan fájdalmas, mert túlságosan életszerű volt. Örökre a szívembe zártam Azát és a többieket, és a kicsit-sem-átlagos-de-mégis történetüket. Végül pedig az is kiderült, milyen szerepet játszottak a teknősök a kötetben.
Borító: annak ellenére, hogy a megszokottal ellentétben nem sok köze van a történethez, vagy legalábbis csak érintőlegesen foglalkozik a cselekménnyel, nekem tetszett. Aranyosak, hívogatóak a színek és a teknősök.
Pozitívumok:
- szerethető, realisztikus szereplők
- igényes történet
- kiszámíthatatlan cselekmény
- letehetetlen!!!
Negatívumok:
- sajnos vége :(
Ajánlom, ha:
- tetszettek John Green eddigi történetei
- újszerű Young Adultra vágysz
- szeretnél egy egyszerre átlagos és szokatlan könyvet a kezedbe venni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése