A hajdani Los Angeles partvidékét elöntötte a tenger. Észak-Amerika két nemzetre szakadt; a Köztársaság hadban áll a Kolóniákkal. A jómódú környéken, az elithez tartozó családba született, tizenöt éves June kivételes tehetség. kötelességtudó, szenvedélyes, a haza iránt elkötelezett, nyitva áll előtte az út a Köztársaság legmagasabb katonai köreibe. A Lake Szektorban, a nyomornegyedben született, tizenöt éves Day a Köztársaság legkeresettebb bűnözője. De a szándékai korántsem olyan elítélendők, mint azt gondolnánk. Ők ketten két külön világban élnek, és talán sosem keresztezné egymást az útjuk, ám egy nap June bátyja gyilkosság áldozatává válik. Az első számú gyanúsított Day lesz. Ezzel kezdetét veszi a mindent eldöntő macska-egér játék, melyben Day kétségbeesett versenyt fut a családja életéért, miközben June elszántan igyekszik megbosszulni bátyja halálát. De az események megdöbbentő fordulatot vesznek. Rájönnek, kettejükben van valami közös, és azt is megtudják, milyen messzire hajlandó elmenni a hatalom, hogy megőrizze titkait.
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 304
Én és a könyv:
A Vörös pöttyös szeretetcsomag keretein belül kaptam kézhez a kötetet, s őszintén szólva első ránézésre nem tudtam, mennyire fog betalálni nálam a történet. Aztán elolvastam a fülszöveget, és csak jobban letörtem, először olvasás nélkül el akartam ajándékozni a könyvet. Ugyanis utálom az apokaliptikus történeteket, valamint a disztópiának sem vagyok nagy rajongója.
Az eleje úgy is indult, ahogy sejtettem. Nem tetszett. Egyrészt nem bírom ezt a fajta apokaliptikus felfogást, hogy utáljuk a másikat, de már szinte nem is tudnánk megmondani, hogy miért. Nyilvánvaló, hogy a Köztársaság rendszere szörnyű, és legtöbbször legszívesebben kilöktem volna June-t valami jó magas emeletes házból, hogy hátha esés közben magához tér. Hogy lehet isteníteni egy ilyen működési elvet? A Próba, a fertőzések, és minden egyéb mellett képtelen vagyok elhinni, hogy June végig ilyen vak volt. Főleg úgy, hogy később kiderült, már a bátyjánál sem stimmelt minden.
Szóval June-t a történet elején egyenesen ki nem állhattam, idegesített a nagyképűsége, a butasága és a kihanemén hozzáállása. Persze, biztosan elviselhetetlen lehet elveszíteni az egész családod, de erre nem foghatom az idiótaságát, hiszen pont a Köztársaság miatt vesztett el mindenkit, csak a szűklátóköre miatt nem volt képes ezt észrevenni.
Dayt az első perctől kezdve kedveltem, meghatott a családja iránt érzett szeretete, valamint az, ahogyan felkarolta Tesst. Nagyon sajnáltam, amikor meglőtték az anyukáját, és akkor is, amikor John feladta magát helyette. Talán csak ilyen szőrösszívű vagyok, de belül kicsit ezekért is June-t hibáztattam. Hihetetlen volt, hogy Day mindezek után is szerette. Nem hiába mondják, hogy a szerelem legyőzhetetlen.
Tessről nem igazán tudtam, hogy mit gondoljak, remélem a következő részben egy kicsit többet kapunk belőle, és azt is valószínűnek tartom, hogy a Patriótáknak nagyobb szerepet adnak.
A történet egyébként sokban hasonlít az Éhezők viadalára, a Próba, és a két kétségbeesett főszereplő miatt, akik már sokat elvesztve együtt kezdenek a rendszer ellen. No, de azt nem felejtem megemlíteni, hogy mindezek ellenére nagyjából a könyv feléig untam a történetet, illetve addig nem szimpatizáltam vele. Azután minden megváltozott, szinte faltam az oldalakat. Beindult a cselekmény, nem volt egy olyan fejezet, ami untatott volna. Szomorú vagyok, mert az elején szinte végigszenvedtem, azonban a második fele miatt muszáj beszereznem a következő részt. Azoknak ugyan nem ajánlom, akik hozzám hasonló ízlésvilággal rendelkeznek, de az elvetemült disztópia-rajongók nyugodtan kapkodjanak utána.
Borító: először elszomorított, mert sajnos előítéletes vagyok, így azt gondoltam, nem fog tetszeni. Utólag viszont nincs bajom a borítóval, egyszerű, letisztult.
Pozitívumok:
Szóval June-t a történet elején egyenesen ki nem állhattam, idegesített a nagyképűsége, a butasága és a kihanemén hozzáállása. Persze, biztosan elviselhetetlen lehet elveszíteni az egész családod, de erre nem foghatom az idiótaságát, hiszen pont a Köztársaság miatt vesztett el mindenkit, csak a szűklátóköre miatt nem volt képes ezt észrevenni.
Tessről nem igazán tudtam, hogy mit gondoljak, remélem a következő részben egy kicsit többet kapunk belőle, és azt is valószínűnek tartom, hogy a Patriótáknak nagyobb szerepet adnak.
A történet egyébként sokban hasonlít az Éhezők viadalára, a Próba, és a két kétségbeesett főszereplő miatt, akik már sokat elvesztve együtt kezdenek a rendszer ellen. No, de azt nem felejtem megemlíteni, hogy mindezek ellenére nagyjából a könyv feléig untam a történetet, illetve addig nem szimpatizáltam vele. Azután minden megváltozott, szinte faltam az oldalakat. Beindult a cselekmény, nem volt egy olyan fejezet, ami untatott volna. Szomorú vagyok, mert az elején szinte végigszenvedtem, azonban a második fele miatt muszáj beszereznem a következő részt. Azoknak ugyan nem ajánlom, akik hozzám hasonló ízlésvilággal rendelkeznek, de az elvetemült disztópia-rajongók nyugodtan kapkodjanak utána.
Pozitívumok:
- nagyon igényes nyelvezet
- izgalmak
Negatívumok:
- unalmas kezdetek
- idegtépő szereplők
Ajánlom, ha:
- zsánered a disztópia
- szereted az apokaliptikus regényeket
- a váltott szemszöget kedveled
- kevés romantikával is beéred
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése