Molyos kihívás: A Nagy Bakancslista – avagy, mi van ha mégis beüt a világvége

A kihívás linkje megtalálható ITT!

10 könyv, amit mindenképp el akarok olvasni:

• Ambrózy báró esetei - sorozat
• A Royal család - sorozat
• Silber-trilógia
• Harry Potter - könyvek (igen, tudom, szörnyű vagyok)
• Agatha Christie könyvek
• A Végzet Ereklyéi - sorozat
• Anna és a francia csók
• Ég veled
• Az Arab - sorozat
• A fiúknak, akiket valaha szerettem 1-2.

10 olyan hely, vagy város, vagy állam a világban, ahová mindenképpen el szeretnék jutni:

• Görögország
  A Mamma Mia óta szerelmes vagyok az országba. A kinézetbe, a kultúrába, egyszerűen csodás.
• Horvátország
  Ugyan benéztem már, hiszen itt van a szomszédban, ám sajnos csak a "magyar" részére jutottam el. Nagyon vonz a horvát tengerpart, leginkább ezért került fel a listára.
• Japán
  A japán kultúra nem a kedvencem, viszont annyira gyönyörű maga a hely, annyira különleges, hogy nagyon szívesen körülnéznék.
• Bora Bora
  Láttatok már gyönyörű, tengerparti képeket róla? Ha igen, akkor szerintem nem kell magyaráznom. Ha nem, akkor gyorsan guglizzatok rá. Vagy inkább ne. Szívfájdító.
• Kína
  Érvelésem hasonló a Japánéhoz, egyszerűen annyira egyedi, hogy muszáj lenne megnézni.
• Skócia
  Barátom álomországa, teljesen belém beszélte a hangulatát, a szépségét, így már én is indulnék.
• Párizs
  Az Eiffel-torony, a romantikus hangulat. Életem álomnászútja lenne.
• Anglia
  Nem tudnám megmagyarázni, egyszerűen csak bakancslistás, mert oda igenis el kell jutnom halálom előtt (akármennyire nem bírom a hideget).
• New York
  Melyik lány nem álmodik New Yorkról, most komolyan?
• Kalifornia
  Ha már New York rajta van a listán, szerintem nem csodálkoztok Kalifornián sem. Én már csak egy ilyen álmodozó, a Disney Chanelen felnőtt lány vagyok.

10 olyan őrült dolog, amit talán soha nem tennék meg, de ha tudnám, hogy nem sok van hátra, vagy beüt a ménkő, azért biztosan belevágnék:

• bungee jumping (bár ebbe talán egyébként is)
• gokart a barátom mögött
• mindenkinek megmondanám a véleményem
• sziklaugrás
• sziklamászás
• nudista strand
• minden pénzem elköltése felelőtlenül
• iskola abbahagyása
• világ körüli út
• egy étteremben kipróbálni az ÖSSZES fogást

10 ember, akikkel nagyon szeretném eltölteni az utolsó napjaimat:

• anyukám
• a szerelmem
• apukám
• az öcsém
• nagymamám
• nagypapám
• másik nagyi
• nénikém
• bácsikám
• mondjuk úgy, hogy a családom összes többi tagja megkapja a 10. helyet

10 olyan dolog, amit hátra szeretnék hagyni az utókornak, miután nem leszek már:

• félbeszakadt regényeim
• verseim
• könyveim
• köszönet a családomnak
• a tudat, hogy tettem a javulásért az élet minden területén
• boldogság
• gyerekek
• unokák
• dédunokák (?)
• támogatás a családnak

Ennyi lett volna a kihívás, én nagyon élveztem, ugyanis tényleg elgondolkodtatott. Azt hiszem, talán az utolsó pontokat és az őrült dolgokat volt a legnehezebb összeszedni, az emberek terén nem is volt kérdés a szerelmem és a családom, illetve a könyvekkel sem volt nagy problémám.

Bár a kihívás határideje lassan lejár, én bíztatok mindenkit arra, hogy akár plecsni nélkül is készítse el a saját megoldását, mindenképpen jó időtöltés. :)

Arthur Conan Doyle: A ​sátán kutyája - #énésakönyv

A detektívregény-irodalom klasszikusának, az 1929-ben elhunyt Sir Arthur Conan Doyle-nak legsikerültebb regényét tartja kezében az olvasó. Főhőse, a legendás hírű, nagyszerű detektív, az immár fogalommá lett Sherlock Holmes ebben a regényben „földöntúli” erőkkel veszi fel a harcot. Legalábbis ezt tartják mindazok, akik hisznek a Baskerville családra nehezedő átokban és a devonshire-i lápvidéken pusztító szörnyeteg létezésében. Sherlock Holmes és barátja, Watson doktor azonban nem hisz az efféle babonás elképzelésekben. Bűntényre gyanakszanak, és nem ok nélkül.

Kiadó: Móra

Oldalszám: 208

Én és a könyv:

Nagyon-nagyon döcögősen indult, valamint elég lassan is haladtam vele. Ez nem feltétlen a történet hibája volt, sajnos iszonyú sokat kellett tanulnom az elmúlt időszakban (ezt észrevehetitek a blogbejegyzések sűrűségének hanyatlásán is), illetve szinte minden időmet elvették a kötelező olvasmányok. Pedig higgyétek el, sokkal szívesebben olvastam volna Sherlockot, mint Bánk bánt.

A kötetet egyébként itthon találtam, a Holmes-polcon, és mivel eddig még csak novellákkal találkoztam, kíváncsian vártam mit tartogathat egy bővebb történet. Nos, maradjunk annyiban, hogy maradnak a novellák a kedvenceim, de igazából ez sem volt rossz.

Mint mondtam, elég nehezen tudtam vele haladni, így hát bekövetkezett az, amit egyenesen gyűlölök: kavarodtak a fejemben a szereplők, a történések és volt, hogy vissza kellett olvasnom, mert nem emlékeztem rá mi történt, hol hagytam abba. Ráadásul ezek a neveket is elég könnyű volt keverni; Sir Henry Baskerville, Sir Charles, Barrymore, Frankland stb., magyarul totál tipikus előkelő angol nevek.

A történet elejét mondjuk kifejezetten nem élveztem, egyszerűen túl érthetetlen volt így a sok szereplővel, a cipők eltűnésével. Szerintem túl nagy hangsúly volt a jelentéktelen szálakon, mikor igazság szerint csak annyi volt a lényeg, hogy van egy ilyen kutyás história, ami miatt most veszél leselkedik az örökösre. Véleményem szerint teljesen felesleges volt egy csomó minden.

Aztán amit még fájlaltam az az volt, hogy Mr. Holmes eléggé kivonta magát a könyv kb. hetven százalékából, Watson azért akármennyire is próbálkozott az író nem tudott annyit nyújtani, korántsem érte el a megszokott hatást. Ő nem detektív, tőle hiába vártuk az izgalmas következtetéseket.

A szálak nem igazán álltak össze egészen az utolsó pár fejezetig, majd végre Sherlock is felbukkant, hozzá méltó módon úgy, ahogy igazán senki nem várta volna. Tehát végül kitisztult a kép, a bűnös elnyerte "méltó jutalmát", ami egyébként számomra szinte vérfagyasztó volt.

Én tehát nem igazán értem, miért tartják ezt a művet Arthur Conan Doyle legjobban sikerült alkotásának, sokkal jobbak olvashatóak akár csak pár oldalon keresztül is egy-egy novelláskötetben. Ennek ellenére nem volt ez rossz, örültem, hogy végre én is megtapasztalhattam a több száz oldalas detektív-élményt.

Borító: anno anyukám vásárolta valamikor a könyvet, tehát - mint láthatjátok - nekünk még egy ezeréves verzió volt meg itthon. Nézegettem az újabbakat is, olyan klasszikusak, Sherlockosak.

Pozitívumok:

• igényes nyelvezet
• krimik klasszikusa

Negatívumok:

• enyhe kuszaság
• Mr. Holmes kevés szerepe

Ajánlom, ha:

• rajongsz a Sherlock-történetekért
• szereted a krimi műfaját

Érkezik...

Tom Bale: Kapd ​el, ha tudod

Február 5.
Mit nem tennél meg a családodért?

Az éjszaka közepén Alice és Harry French a legkegyetlenebb lidércálomra ébred. 
Álarcos férfiakat találnak a hálószobájukban, akik a néhány hónapos lányuk életét fenyegetik. 
Ez nem félresikerült rablás. A brutális behatolók pontosan tudják, kit keresnek: egy Edward Renshaw nevű férfit. 
És ölni is hajlandók, hogy eljussanak hozzá. 
Az ifjú szülők hamarosan ráébrednek, hogy a rémálom csak most veszi kezdetét. 
Véletlen személycseréről van szó? Ki ez a Renshaw, és mit rejteget? 
Egyvalami biztos: máris túl sokat tudnak. 
Alice és Harry egymástól elsodródva menekül és harcol, miközben a támadóik egyre közelebb jutnak hozzájuk. Csak egyetlen megoldás marad, hiszen az életük a tét.
Kiadó: Művelt Nép
Oldalszám: 500

Jennie Melamed: Lányok ​csöndje

Január 17.
Van valami, amit minden lány tud ezen a szigeten, 
de senki nem beszél róla: SZÜLJ FIÚT!

Ahol a totális hazugság a legkisebb bűn, amit elkövetnek a gyereklányok ellen, ahol az ortodox rend a szabadság és az emberi méltóság teljes hiányát jelenti a lányok számára, ahol a világtól elzárt sziget idillje maga a kilátástalanság – ott az elnyomott gyerekek álmodnak maguknak egy szebb, szabadabb, élhetőbb világot. Aztán a serdülő Janey Solomon kilép a sorból, és azt mondja: NEM! 
A gyermekek ellen elkövetett abúzus antropológiai aspektusaiból és pszichiátriai kezeléséből doktorált Jennie Melamed nem tanmesét írt a rendszerszintűvé tett molesztálásról, hanem a nővé érő lányok lelkének végtelen gazdagságát, a méltóságra vágyó fiatalok szabadságtörekvéseit ábrázolja ebben a felkavaró disztópiában.
Kiadó: Athenaeum
Oldalszám: 308


Shalini Boland: A ​titkos mama

Április 2.
„Te vagy a mamám?”

Tessa Markham egy kisfiút talál a konyhájában. A gyerek az édesanyjának gondolja. 
Tessának azonban nincsenek gyermekei. 
Már nincsenek. 
Nem ismeri a kisfiút, fogalma sincs róla, hogy került oda. 
Miután bejelentést tesz a rendőrségen, meggyanúsítják, hogy ő vitte magával a titokzatos 
gyermeket. Teresa élete teljesen felbolydul . És akkor a férje elárul neki egy titkot… 
Teresa nem tudja biztosan, mit higgyen el, vagy kiben bízzon. 
Valaki ugyanis hazudik. 
Ahhoz, hogy eljusson az igazsághoz, az asszony kénytelen szembenézni fájdalmas múltjával. 
Az igazság azonban veszélyesebb, mint gondolná. 
Az egész élete merő hazugság.
Kiadó: Művelt Nép
Oldalszám: 300

Daniel Ellsberg: Végítéletgép

Január 18.
A ​2018-as Andrew Carnegie Kiváló Tényirodalom Díj jelöltje

A legendás leleplezőtől, aki annak idején nyilvánosságra hozta a Pentagon-iratokat…

Amerika szigorúan titkos, embertelen nukleáris politikája ma is érvényben van. Ám egy magas rangú szemtanú élete kockáztatásával felfedi a titkokat. 
Eszement terv, amely halálos veszéllyel fenyeget mindannyiunkat, vagy csupán rémkép? Paranoia vagy valós félelem? A korábbi magas rangú nemzetvédelmi elemző, Daniel Ellsberg elsőként ír az 1960-as évek amerikai atomprogramjáról. Ha valaha megvalósulnak az Eisenhower elnök ideje alatt készült totális atomháborús tervek, az az emberiség csaknem teljes kihalásához vezethet. Ellsberg figyelmeztet, hogy a történelem legveszélyesebb fegyverkezése folyik, és a Trump-adminisztráció csak folytatása a teljes megsemmisüléshez vezető útnak. Bizonyítékokhoz hozzáférő magas rangú tisztviselő még soha nem írt ilyen nyíltan a Kennedy-korszakban elfogadott nukleáris stratégiáról. 
Ellsberg könyve az őrület krónikája, amelyben a szerző a saját részvételét is elismeri. Ez a vészjósló írás ugyanakkor megmutatja azokat a lehetséges lépéseket, amelyekkel leszerelhetjük a készenlétben tartott Végítéletgépet, és elkerülhetjük az atomkatasztrófát. A Dr. Strangelove-sztori valóságos verzióját olvashatjuk. A könyv nem másról szól, mint a világ jövőjéről. A kulcs a mi kezünkben van.
Kiadó: Athenaeum
Oldalszám: 352

Cynthia Hand · Brodi Ashton · Jodi Meadows: Lady ​Jane

December 18.
A 16 éves Lady Jane Grey házasodni készül egy olyan férfival, aki teljesen idegen a számára, valamint egy összeesküvés közepébe is belecsöppen, amely során unokatestvérét, Edward királyt akarják megfosztani trónjától. Ám ezek a csekély kis tényezők mit sem számítanak Jane-nek. Ő Anglia királynője lehet. 
Mégis mi baj történhetne?
Kiadó: Maxim
Oldalszám: 510











Sarah J. Maas: Empire ​of Storms – Viharok birodalma

December 18.
A világot az álmodók mentik meg és építik újjá.

Alig kezdődött meg Aelin Galathynius hosszú útja a trónjáig, máris háború fenyeget. Útja során elveszített, de szerzett is szövetségeseket, barátságok köttettek és szakadtak meg, miközben a mágikus erőt birtoklók és azt nélkülözők is konfliktusba kerülnek.

Aelin szíve az oldalán harcoló hercegé, hűsége pedig a védelmére szorulóké, akikért mágiája utolsó cseppjét is kész odaadni. Ám a múlt borzalmas bugyraiból szörnyetegek bukkannak fel, és a sötét erők felsorakoznak, hogy leigázzák a birodalmát. Egyetlen esélye marad, egy kétségbeesett küldetés végrehajtása, ami a végét jelentheti mindannak, ami Aelin számára drága.

A kirobbanó sikerű Üvegtrón sorozat lélegzetelállító ötödik kötetében Aelin válaszút elé kerül: mit és kit áldozzon fel azért, hogy megakadályozza Erilea széthullását.
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 776

Jeff Kinney: Egy ​ropi naptára 2018

December 19.
Valódi fényképekkel tarkított különleges falinaptár, melyben az összes kedvenc szereplődet viszontláthatod Jeff Kinney klasszikus Ropi-rajzain. 
És ez még nem minden! A naptár mellé 48 Ropis matricát is kapsz ajándékba. Beragaszthatod őket bármely fontos esemény időpontjához, amiről nem akarsz lemaradni!
Kiadó: Könyvmolyképző










George R. R. Martin: Királyok ​csatája

December 20.
Hogyan veszi fel a küzdelmet a világ másik végére száműzött királynő a szétesett és megosztott birodalom felett uralkodó gonosz démonok és gyilkosok ellen? Ki is valójában a titokzatos, álruhában rejtőző kisfiú? A Jó vagy Rossz képviselői nyerik meg végül a legöldöklőbb, legkegyetlenebb csatákat? Sikerül-e a szörnyű káoszt újra békévé varázsolni?
A Királyok csatája a vad mulatságok és véres megtorlások világába repít el bennünket. Ebben a mesében fivér fivér ellen támad, éjszakánként pedig félelmetes kísértetek suhannak át a lombok közt. A káprázatos Holdhegység sziklái közt vademberek, veszedelmes boszorkányok és méregkeverők ereszkednek le, hogy feldúlják az addig békés vidéket. 
Vérfertőzés és apagyilkosság, alkímia és merénylet – e kegyetlen világ dicsőségének ára csak a vér lehet. 
A Királyok csatája merész, ötletes és bámulatos képzelőerővel megalkotott regény, kápráztató szépség és határtalan bűvölet hajtja át. Hamisítatlan és felejthetetlen izgalom – elejétől a végéig.
Kiadó: Alexandra
Oldalszám: 976

Ismerd meg Molyékat! - Beatrice8

Profil linkje: KATT!
Regisztráció: 2016. március 6.
Blog: KATT!
Olvasások száma: 522

K.: Miért regisztráltál a molyra?
V.: Huh, hát nem igazán tudom. 2016. március 6-án regisztráltam. Azt hiszem olyan nagyon praktikus okból, hogy el akartam olvasni egy karc alatt a kommenteket. Aztán rájöttem mennyi másra lehet még használni.

K.: Volt azóta esetleg olyan funkció, ami kedvenceddé vált? Véleményezés, polcok készítése stb…
V.: Az, hogy tudom írni az olvasásaimat mindenképpen a kedvencem lett. A moly előtt egy kis füzetbe irogattam, de az sokkal kevésbé volt pontos. De rengeteg mást funkciót szeretek ezen a legalapvetőbbön kívűl. Az értékeléseket, idézeteket, zónákat, listákat, polcokat, kihívásokat, mindent. Minden elérhető a könyvekről pár gombnyomás után. Sokban megkönnyíti egy olvasó életét.

K.: Milyen könyveket részesítesz előnyben?
V.: Műfaj szerint főleg fantasy/ifjúsági/romantikus/történelmi/sci-fi könyveket olvasok. Legtöbb könyv esetében elengedhetetlennek tartom, hogy humoros legyen. A vége meg akkor tetszik igazán, ha boldog. Van olyan könyv, aminek nem volt boldog vége és mégis tetszett, de ez ritka.
Az pedig mindegy nekem, hogy az író nő vagy férfi. Főleg külföldiektől olvasok, de vannak magyarok is a kedvenceim között.

K.: Mennyire olvasol könyvsorozatokat? Van esetleg kedvenced?
V.: Nagyon sok könyvsorozatot olvasok inkább azokat részesítem előnyben, mint a standalone-okat. Több kedvenc könyvsorozatom van, mint amit most fel tudnék sorolni. :D Valószínűleg nem akarsz holnapig itt ülni. ;)

K.: Végezetül pedig: van-e olyan kedvenc íród/írónőd, akit szívesen ajánlanál másoknak is?
V.: A kedvenc íróim/írónőim Sarah J. Maas, On Sai, Leiner Laura, Rick Riordan, Cassandra Clare és Diana Gabaldon.

Köszönöm az interjút! :)

Leigh Bardugo: Siege ​and Storm – Ostrom és vihar - #énésakönyv

A ​sötétség nem hal meg soha.

Az Igaz-tengeren át menekülő Alina, akit a Zónában meggyilkoltak szellemei kísértenek, új életet kezd Mallal egy ismeretlen földön, miközben igyekszik titokban tartani napidéző voltát. Ám sokáig nem hagyhatja maga mögött sem a múltját, sem a sorsát.

Az Éjúr rettenetes új hatalom birtokában hagyta el az Árnyzónát, és veszedelmes tervet sző, ami a végsőkig próbára teszi a természeti világ határait. Alina egy hírhedt kalóz segítségével visszatér a szeretett országba, elszántan, hogy elszántan szembeszálljon a Ravkára törő erőkkel. De ahogy a hatalma növekszik, Alina úgy süllyed egyre mélyebbre a tiltott mágiába és az Éjúr játszmájába, és távolodik el egyre jobban Maltól. Választania kell hazája, a hatalom és a szerelem között, amiről mindig úgy hitte, az vezérli – különben azt kockáztatja, hogy mindent elveszít a közelgő viharban.

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 416

Én és a könyv:

Ezerszer jobban tetszett, mint az első rész. Nekem az Árnyék és csont borzasztó zavaros volt a sok idegen szóval, kifejezéssel - emlékszem, nem is értettem, miért kapott ilyen magas százalékot molyon. A Grisa trilógia második része ezzel szemben valamivel kevesebbnél tart, amit nem igazán értek. 

Alina és Mal menekülésével indultunk, ami nekem kifejezetten érdekes volt, ugyanis már az első részben (miután az Éjúrról egyértelműen kiderült gonosz mivolta) azért szurkoltam, hogy kicsit újra közelebb kerüljenek egymáshoz. Mal szinte mindent feladott a lányért ismét, Alina kissé hálátlannak tűnt, de valamilyen szinten érthető volt, hogy ennyi mindennel maga mögött kicsit most elveszett, tapasztalatokra vágyik.

Alina tehát nem vált a kedvencemmé, viszont kaptunk egy új szereplőt, a herceg/kalóz Nyikolajt, akit egyenesen imádtam, annyira különlegesen megformált személyisége volt. Az Éjúr sajnos túlerőbe került a nyicsevókkal, amiknek szerintem a leírásuk nem sikerült olyan élethűvé, legalább is nekem az akciójeleneteknél nem uralta annyira a képzelőerőmet a sok fekete üresség, egyedül Alina vállfájdalma és az utolsó harc tette őket meghatározóvá.

Az általam egyik legutáltabb karakter talán még a második részben is Zsenya volt, számomra az árulás szinte megbocsáthatatlan, főleg ha azt is nézzük, milyen módszereket használt hozzá. Bármennyire is durva volt a vége, én nem igazán tudtam sajnálni. Így járt, ő választotta az Éjúr útját. Gonosz vagyok? Talán egy kicsit.

Az Árnyzóna viszont még mindig egy remek megnyilvánulása a gonosznak, sajnáltam, hogy nem kaptunk több volkrás jelenetet, pedig érdekelt volna egy részletesebb kinyilatkoztatása Alina és a szörnyek kapcsolatának. Ha már itt tartunk: imádtam az új, "őrületszerű" szál bevonását. Sőt, néha azt kívántam, bárcsak főszereplőlányunk egy kicsit még jobban becsavarodott volna! 

Alina ötlete, miszerint átveszi az uralmat a Második Hadsereg felett, nos... először kissé abszurdnak tűnt, aztán rájöttem, hogy okos húzás volt az írónő részéről, mert ezzel is ellensúlyozta a mi napidézőnk rossz oldalát, előtérbe helyezte, mennyire fontos neki Ravka.

Szegény Baghra! Őt sajnáltam a legjobban, ráadásul nem javított a helyzeten Alina viselkedése sem, pedig tényleg nem ezt a sorsot érdemelte.

Most pedig szeretném magam kijavítani, mégsem Zsenya volt a legidegesítőbb, legutáltabb karakter, hanem a drágalátos uralkodójelölt, Vaszilij. Már az elején borzasztóan felidegesített, hiszen egyértelmű volt, hogy őt aztán cseppet sem érdekel az emberek és Ravka sorsa, szimplán csak egy hencegő bolond, aki meg akarta gátolni, hogy kisöccse elhappolja előle a trónt. Ha nincs az az idióta húzása, talán még jól is elsülhetett volna a harc az Éjúrral, de hát persze szét kell zúzni az olvasó idegrendszerét, és kell a történetbe egy ilyen szerencsétlen ficsúr!

Mindezek ellenére tetszett a vége, mert egyáltalán nem volt kiszámítható, bár Alina és Nyikolaj csapata valóban elbukott, az Éjúrt még a furfangossággal sem sikerült megölni, napidézőnk és nyomkeresője sikeresen elmenekült. Megjelent az Apparátus "seregével", illetve a két új szereplővel az oldalán, úgyhogy kíváncsian várom a trilógia utolsó részét, a befejezést, a végkifejletet.

Borító: az előzőhöz hasonló, bár nekem valamivel jobban tetszett, nem volt ANNYIRA szürke.

Pozitívumok:

• új, szerethető szereplők
• részletesebb rálátás Mal és Alina kapcsolatára

Negatívumok:

• azok a fránya idegen szavak, amik viszont egyben különlegessé is teszik a trilógiát
• Alina néhány viselkedéshulláma

Ajánlom, ha:

• tetszett az előző rész
• fantasyra vágysz
• vörös pöttyös rajongó vagy
• szereted az egyedi kreálmányokat

Novemberi #bookhaul

Novemberi olvasmánylistám kiváltképp változatos volt, ez volt az a hónap, amelytől kezdve helyet kaptak polcomon a Sherlock Holmes - kötetek. Volt köztük kötelező is egyébként, sajnos gőzerővel közeledik a szintemelő magyar érettségim.

A legtöbb cím mellett megtalálható a könyvről írt értékelésem is, lessétek meg. Szép hónapot zártunk. :)

• Swati Avasthi: Ököl/Jog - ÉRTÉKELÉS
• Cyn Balog: Fairy Tale – Tündérszerelem - ÉRTÉKELÉS
• Ellen Schreiber: Vámpírcsókok - ÉRTÉKELÉS
• Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem
• Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes – Félelem völgye és más elbeszélések - ÉRTÉKELÉS
• Leigh Bardugo: Shadow and Bone – Árnyék és csont - ÉRTÉKELÉS
• Miguel de Cervantes: Don Quijote
• Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes visszatér - ÉRTÉKELÉS

Arthur Conan Doyle: Sherlock ​Holmes visszatér - #énésakönyv

A lakatlan ház (Takácsy Gizella) 
A norwoodi tűzeset (Nikowitz Oszkár) 
A táncoló figurák (Takácsy Gizella) 
A magányos biciklista (Takácsy Gizella) 
Szökés az internátusból (Nikowitz Oszkár) 
A hajóskapitány (Nikowitz Oszkár) 
A zsarolók királya (Nikowitz Oszkár) 
A hat Napóleon (Nikowitz Oszkár) 
A három diák (Nikowitz Oszkár) 
Az aranycsíptető (Nikowitz Oszkár) 
Az eltűnt hátvéd (Nikowitz Oszkár) 
Az Apátsági Major (Boronkay Zsuzsa) 
A másik folt (Boronkay Zsuzsa)
Kiadó: Ifjúsági
Oldalszám: 262

Én és a könyv:

Életem második Sherlock Holmes - kötete (igen, tudom, teljes mértékben rossz sorrendben olvasom őket), ami most jóval több novellát tartalmazott, mint az előző könyv. Mondjuk itt nem is volt egy sem kiemelve, nagyjából mindegyiknek ugyanakkora volt a terjedelme. 

Az első történet rögtön rávilágított egy olyan előzményre, amiről nekem fogalmam sem volt (rossz sorrend, igen-igen...), így utána kellett keresnem, és csodálkozva olvastam, hogy Arthur Conan Doyle megölte Holmest, de az olvasók fellázadtak, ezért ők és a kiadó kérésére visszahozta az életbe. Szerintem ez remek döntés volt, kicsit sem lehetett érzékelni, hogy ez már csak amolyan "rákényszerített" iromány. A lakatlan ház tehát nem is volt olyan mérvadó, a hangsúly a detektív visszatérésén volt, bár mint mondtam, én csak utólag tudtam összerakni a kirakóst. 

A második novella rendhagyóan indult, a gyanúsítottal találtuk szembe magunkat, ahogy Mr. Holmes segítségét kéri. Bár nyilvánvaló volt, hogy nem ő lesz a tettes, a szerző így is a meglepetés erejével rántotta le a leplet a bűnösről. Ezt ugyan már megszokhattuk, mégis minden egyes alkalommal sokkhatást ér el.

A táncoló figurák című történet volt a kedvencem. Kreatív és egyedi kivitelezése egy szörnyű tragédiának. Furcsa volt rajzokat látni a kötetben, ugyanakkor ez is csak színt vitt a már eleve kicsit sem monoton sorok közé. Nem mondok többet, olvassátok el ezt is ha még nem tettétek, megéri!

Egy kicsit katyvaszos volt számomra a magányos biciklista novellája, szokatlan módon viszonylag sok szereplőt kaptunk a végére, ráadásul az egyik közülük nem is volt addig szerves tagja az elbeszélésnek, így nekem cseppet nehéz volt felfogni, de talán csak velem van baj. 

A szökés az internátusból már a második olyan iromány volt, amiben kiemelt funkciója volt egy vagy két biciklinek, de ez akkor nekem igazából nem tűnt fel, csak most, ahogy sorban írom az értékeléseket. Sosem fogom megérteni egy előkelő (jelen esetben egy herceg) gondolkodásmódját, erre pedig rátetézett ez a történet is. Persze ez csak mese, tehát nem tudhatjuk, hogy a valóságban igazából hogyan viselkednek ezek az emberek, de azért eléggé jellemző az ilyen fajta - kemény, érzéketlen, merev ábrázolás.

A herceges novella után a hajóskapitány esete elég jelentéktelen volt, főleg, mivel úgy éreztem nincs nagy története, pusztán csak a tényekre való rávilágításról szólt, ami mint tudjuk inkább Sherlockos, mint Watsonos, de furcsa módon mégis a doki elbeszélésében olvashattuk.

A zsarolók királya is egy remek sztori volt, legalább is én valamiért különösen szeretem a rendhagyó regéket, ez pedig elmondható erről a novelláról. Sherlock pontosan tudta, hogy ki a bűnös, nyíltan kifejezte nemtetszését is, ám mégis nehézkesen ment - kezdetben, természetesen - a megoldás megtalálása. Milverton szörnyű ember volt, kedvenc detektívünk és barátja pedig saját magát is erősen belekeverte ezúttal az ügybe, ami még egy pluszt ad az egyediségnek. 

A hat Napóleon számomra egy kicsit vontatott volt, nem is értem miért problémáztak rajta ennyit, hiszen elég nyilvánvaló volt, hogy az egyikben keresett valamit a tolvaj, illetve az is, hogy azt kell keresni, melyik lesz a következő betörésre alkalmas ház - ahol megtalálható a következő darab. No, de mindegy, végül természetesen ennek az ügynek is a végére jártak.

Ezután újabb kedvenc érkezett, a három diák esete, ami számomra azért volt érdekes, mert éppen akárki is lehetett volna tettes, Holmes viszont alapos munka után egyértelműen rávilágított mindenre. 

Nem annyira szeretem ugyanakkor, ha úgy derül ki a titok nyitja, hogy esélyünk sincs következtetni, vagy figyelni az események pontos alakulását. Ilyen volt az aranycsíptető című novella, mondjuk egyrészt azért, mert ötletem sem volt, mi az az aranycsíptető, másrészt pedig azért, mert a felépítése arra szolgált, hogy a detektív nagyszerűségét mutathassa meg. Így viszont egészen a legvégére világosodott ki minden, addig teljes homály volt a történet, ezáltal szerintem kevésbé élvezetessé vált.

Az eltűnt hátvéd esete szerintem végtelenül szomorú volt - így utólag visszagondolva, de véleményem szerint mégis méltó volt a kötetben való szerepléshez. Sajnos nem lehet minden végkifejlet boldog.

Szégyellem az apátsági major című novellával való kapcsolatomat, ugyanis vonaton olvastam, egy hosszú nap után, így szinte minden oldal után majdnem bealudtam. Ennek ellenére elég jól emlékszem azért a történet folyamatára, és meg kell hogy mondjam, nagyon sajnálom a hozzáállásom, mert számomra tökéletes lett volna. Ahogy szépen lassan kitisztult minden, nyilvánvalóvá váltak a következtetések... szóval igazán jó volt.

A másik folt is hasonló az előző történet alakulásához, ahogyan egyre inkább gyanússá váltak bizonyos dolgok, majd fokozatosan beigazolódtak a detektív (és néhány olvasó) gondolatai.

Ezzel véget ért tehát a kötet, nekem ismét rendkívül tetszett, hamarosan következik az ikonikus Sátán kutyája.

Borító: én még a régi típusú borítóval olvastam, és sokkal jobbnak éreztem így. Letisztult volt, olyan régies- - detektíves.

Pozitívumok:

• Sherlock letisztult, finom humora
• érdekesen kialakított történetek

Negatívumok:

• néhol cseppnyi érthetetlenség, de hát Mr. Holmeshoz igazán nem érhet fel senki. :)

Ajánlom, ha:

• tetszettek az eddigi Sherlock-kötetek
• szereted a krimit