A tizenkilenc éves Feyre az erdőben vadászva megöl egy farkast, ám nem sokkal ezután egy másik szörnyeteg bukkan fel, aki jóvátétel gyanánt magával hurcolja egy olyan baljós és mágikus vidékre, amit a lány csak a legendákból ismer. Feyre hamar rájön, hogy fogvatartója valójában nem állat, hanem Tamlin, egyike azoknak a halálos és halhatatlan tündéreknek, akik egykor a világ felett uralkodtak.
Tamlin birtokán Feyre jéghideg gyűlölete forró szenvedéllyé alakul át, és ez az érzés felperzsel minden olyan hazugságot és figyelmeztetést, amit neki a tündérek csodálatos, ámde veszedelmes világáról korábban mondtak. Azonban a tündérek birodalma felett egyre nő egy ősi, gonosz árnyék és Feyre-nak kell megtalálnia a módját, hogy feltartóztassa… vagy örök pusztulásra ítélje Tamlint és világát.
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 512
Én és a könyv:
Hogy miért nehéz egy több mint ötszáz oldalas könyvről (amin ráadásul egy sorozat része) értékelést írni? Mert fogalmam sincs, hogy kiről/miről mit gondoljak az első rész után.
Kezdjük ott, hogy eléggé megrökönyödtem az ötszáz oldal láttán, aztán tájékoztattak, hogy a többi kötet ennél még hosszabb. Például az Üvegtrón, amit én speciel csak azért nem raktam kívánságlistára, mert E/3-ban íródott, így szinte biztos vagyok benne, hogy nem tetszene. Azonban nem tudtam az óriás hypenak ellenállni, muszáj volt végre nekem is beszerezni egy Sarah J. Maas könyvet.
"– Undorító rohadék vagy.
– Feltétlenül meg kell kérdezzem Tamlintól, hogy ilyen hízelgéssel nyerted-e meg a szívét."
Nem vagyok egy óriás fantasy rajongó, vagy ha már azt olvasok, akkor legyen benne túlnyomó a romantikus szál (lásd. Luxen-könyvek), úgyhogy kicsit féltem az elején. Erre rá is ment nagyjából olyan cca. háromszáz oldal, amíg szinte alig történt valami izgalmas. Az írónő alaposan bemutatta az általa teremtett világot, a főszereplőt, valamint nagyjából a többi szereplőt is. Ezt én leginkább bevezető résznek fogtam fel, utólag visszagondolva. Meg is kérdeztem a könyv harmadánál a rajongókat, hogy vajon érdemes-e tovább olvasnom, ha már most nem fogott meg annyira. Végül az ösztönzésükre tovább haladtam, és milyen jól tettem! Továbbra sem értem ugyanis, hogy miért kellett a könyv felét rááldozni a szinte semmire, de az utána következő pár száz oldal mindenért kárpótolt, le sem bírtam tenni a kötetet! Pedig mondom még egyszer; nem igazán vagyok fantasy rajongó.
Feyre-val már a történet elején tudtam azonosulni, és nagyon örültem, hogy ismét egy szimpatikus főhősnőt kapok. Szerette a családját, küzdött értük bármi áron, de pont elég öntudattal is rendelkezett. Vele ellentétben a családját mondjuk nagyon utáltam eleinte, de később már kezdtem megérteni a két nővérét. Az apját még mindig nem igazán zártam a szívembe.
"– Nos, pokoli délutánod ellenére most is remekül nézel ki.Fújtam egyet. Eddigi életemben még egyetlen olyan nap sem akadt, amikor remekül néztem volna ki.– Azt hittem, a tündérek nem tudnak hazudni."
Jött Lucien, Tamlin, én pedig nem is tudtam, kit szeressek jobban. Igazi könyves álompasi mindkettő, úgyhogy félve olvastam tovább a sok vélemény után, miszerint Rhysand lesz majd a minden. Nem igazán sikerült elképzelni, hogy ebbe az így is eléggé összetett képbe hogy fér még bele Rhys, és hazudnék, ha azt állítanám, hogy már minden tiszta, de kezdtem kapiskálni. Rhys ugyanis teljesen más, mint az előző két pasi, én pedig nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fog ebből a katyvaszból kihozni az írónő a második részben.
Az izgalmak leginkább az utolsó száz oldalon hágnak a tetőfokra, onnantól viszont nincs megállás. Félek, hogy véletlen elszórok egy-egy spoilert, de lényeg a lényeg, hogy megéri várni a gonosszal való harcra. Kedvencem talán a tetoválós jelenet volt.
A fejezetek szerintem néha kissé furcsán voltak elválasztva, volt olyan néhány oldalas, amiben kb . semmi nem történt, ellenben volt, amikor harminc oldalon keresztül rágtam a körmöm egy szakaszban. Nagyon-nagyon érdekel, hogy mi fog történni a második részben ilyen végkifejlettel.
"– Miért tett az ágyasává?– A nyilvánvalótól eltekintve? – Tökéletes arcára mutatott."
Borító: az egyik legjobb borító, amit valaha láttam. Telitalálat.
Pozitívumok:
- izgalmak
- remek szereplők
- különleges világ
Negatívumok:
- az elején elég lassan halad a cselekmény
Ajánlom, ha:
- tetszenek a zafír pöttyös könyvek
- izgalomra vágysz
- fantasy rajongó vagy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése