Damon: elhatározta, hogy megszerzi Elenát. Saját testvére életére tör, hogy az övé legyen a lány.
Stefan: elkeseredetten vágyik a hatalomra, hogy elpusztítsa Damont és megvédje Elenát. Kénytelen engedni vérszomjának.
Elena: a lány, aki bárkit választhatna, egy szerelmi háromszög kellős közepén találja magát… és megtörténhet a tragédia!
Kövesd a Vámpírnaplók titkát, ne maradj le az egyre drámaibb fordulatokról.
Küzdelem után árad a Harag.
Mivé fajul a szerelem? Mivé fajul a gyűlölet?
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 190
Én és a könyv:
A második rész még rövidebb mint az első, és szinte még kevesebb dolog történik benne, ez pedig igazán megnehezíti az értékelés megírását.
A történet nekem ismét nem volt elég kidolgozott, ezt mondjuk a fülszövegből is lehet már sejteni. Vicky karaktere például rendkívül érdekes lett volna a sok kirohanással, ha elég figyelmet fordít rá az író. De nem így tette.
Véleményem szerint az első és második kötetet felesleges volt különszedni (ha már ennyire összecsapott és kidolgozatlan mindkettő), hiszen időben is közvetlen egymás után játszódnak, valamint elég lett volna a második kötet végén található katarzis, az első rész hozzá képest elég unalmas volt.
A naplóellopós rész szerintem egyenesen nevetséges volt, ráadásul már az elején sejteni lehetett (szerintem), hogy ki vagy kik áll(nak) mögötte. Arról nem is beszélve, hogy Stefant egyből gyilkosnak titulálták, csak mert új és még nem ismerik.
A kedvenc jelenetem a vacsorás volt, talán maga a képtelenség és Damon tette szerethetővé.
Pozitívumok:
A történet nekem ismét nem volt elég kidolgozott, ezt mondjuk a fülszövegből is lehet már sejteni. Vicky karaktere például rendkívül érdekes lett volna a sok kirohanással, ha elég figyelmet fordít rá az író. De nem így tette.
Véleményem szerint az első és második kötetet felesleges volt különszedni (ha már ennyire összecsapott és kidolgozatlan mindkettő), hiszen időben is közvetlen egymás után játszódnak, valamint elég lett volna a második kötet végén található katarzis, az első rész hozzá képest elég unalmas volt.
"Egy enyhén kipirult vénlány nagynéni, aki azon aggódik, hogy a borsó szétfőtt és a zsemle odaégett, egy joviális leendő nagybácsi, egy aranyhajú kamasz unokahúg, és a csepűhajú kistestvére. Egy kékszemű szomszédfiú-karakter, egy eleven barátnő, és egy jóképű vámpír, aki éppen továbbadja a kandírozott édesburgonyát. Tipikus amerikai háztartás."Caroline-t és Tylert még jobban megutáltam, ennyire még a sorozatban sem voltak szörnyűek, pedig már ott sem voltak a kedvenceim. Egyedül Damon kárpótolt a sok negatívumért, ő ugyanis egyre nagyobb szerepet kapott. Imádtam a karakterét, pedig egyértelműen vannak vele problémák.
A naplóellopós rész szerintem egyenesen nevetséges volt, ráadásul már az elején sejteni lehetett (szerintem), hogy ki vagy kik áll(nak) mögötte. Arról nem is beszélve, hogy Stefant egyből gyilkosnak titulálták, csak mert új és még nem ismerik.
A kedvenc jelenetem a vacsorás volt, talán maga a képtelenség és Damon tette szerethetővé.
"Jól teszed, ha félsz tőlem; én vagyok a legveszedelmesebb dolog, amivel valaha találkoztál."Borító: szörnyű. Te jó ég, mintha orgiára készülnének.
Pozitívumok:
- több izgalom
- Stefan és Damon karaktere
- még mindig kidolgozatlan
- szörnyű szereplők
Ajánlom, ha:
- tetszett az első rész
- a vámpírok rajongója vagy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése