Nem kellene akarnod őt.
Amikor a mostohabátyám, Elec a gimi utolsó évében hozzánk költözött, nem voltam felkészülve arra, hogy mekkora szemét.
Utáltam, hogy bunkón viselkedik velem csak azért, mert nem akar ott lenni.
Utáltam, hogy lányokat hoz haza a suliból és visz fel a szobájába.
De amit a legjobban utáltam, az az volt, ahogy a testem akaratom ellenére reagált rá.
Először azt hittem, csupán kőkemény, tetovált izmai és markáns arca lehet vonzó benne. De a dolgok új irányt vettek köztünk, mígnem egy éjjel minden fenekestül felfordult.
Aztán épp olyan gyorsan, ahogy betoppant az életembe, már vissza is ment Kaliforniába.
Évek teltek el, mire újra láttam Elec-et.
Amikor a tragédia lesújtott a családunkra, újra szembe kellett néznem vele.
És szent ég, a kamasz, akiért egykor megőrültem, most férfivá érett, aki egyenesen az eszemet vette!
Volt egy olyan érzésem, hogy megint darabokra törik majd a szívem.
Perzselő vágy és nyers erő. Láss a mélyére!
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 312
Én és a könyv:
Igazság szerint először eléggé meglepődtem, hogy molyon ennyire magas százalékot kapott a könyv. Tudom, hogy egy romantikus/erotikus/tabu történet általában jóval több kritikát és negatív hozzászólást kap, így úgy gondoltam, nagyon jónak kell lennie.
Az eleje egy majdnem tipikus new adult sztorival indult, a kedves lány és az undok, beképzelt, sérült rosszfiú találkozásával. Volt viszont egy kis tabu az egészben, hiszen a srác a lány mostohatestvére volt. Semmilyen jellegű vér szerinti kapcsolat nem volt köztük, azonban mégis valahogy fura az egész, hiszen ahhoz az emberhez vonzódtak, akivel egy fedél alatt éltek - családi kapocs által. Én már ezen is nehezen tudtam túltenni magam.
Mindegy, elfogadtam a helyzetet, ez egy ilyen könyv, erről szólt az egész. Az első rész tehát eléggé olvastatta magát, viszont kissé lapos is volt. Nem volt vele probléma, csak majdnem ugyanolyan volt, mint az összes többi rubin pöttyös.
Számomra sokkal izgalmasabb volt a második rész, amikor már a felnőtt Elec és a szintén felnőtt Greta szemszögéből láthattuk a dolgokat. Elecet végtelenül sajnáltam, amiért nem igazán volt lehetősége változtatni a katasztrofális családi helyzeten. Nem érdemelte azt, amit egész életében kapott, hiszen ő semmiről sem tehetett.
Gretával is együtt tudtam érezni, egyedül azzal a kialakult szituációval volt bajom, hogy amíg ők próbálták elkerülni az elkerülhetetlent, Elecet várta a gyönyörű és kedves barátnője. Ezt szerintem lehetett volna mellőzni valahogy, nekem legalábbis fájt a szívem, amiért egyszerre akartam együtt a két főszereplőt és közben pofon vágni Elecet, amiért ilyen gondolatai és cselekedetei vannak egy másik lány iránt. Nem lettem volna Chelsea helyében, az biztos.
Talán a legunszimpatikusabb szereplő (Randy mellett) Greta anyja volt. Engem ugyanis mindig az olyan szereplők idegesítettek a legjobban, akik pontosan tudtak mindenről, mégsem tettek a dolgok ellen semmit, inkább csak csendben figyeltek, mert az egyszerűbb.
Sullyt imádtam, ő volt a legnagyobb egyéniség az egész könyvben. Kár, hogy nem kaptunk belőle többet. Vele ellentétben női főszereplőnk első barátnője szerintem teljesen jelentéktelen volt, már a nevére sem emlékszem.
Összességében úgy gondolom, hogy kissé kidolgozatlan volt a kötet. Nagyon-nagyon kevés volt ez a háromszáz oldal egy ilyen sok évet felölelő történetre. Hiányzott, hogy többet tudjak például Elec anyukájáról vagy Greta elmúlt hét évéről.
Amíg nem értem a végére, addig meggyőződésem volt, hogy ez egy sorozat lesz.
Borító: jaj, miért?! Csak félmeztelen pasis borítóval lehet manapság eladni egy könyvet? Elő se mertem venni nyilvános helyen...
Pozitívumok:
- megható
- érdekes romantikus történet
- könnyen olvasható
Negatívumok:
- kidolgozatlanság
Ajánlom, ha:
- romantikarajongó vagy
- szereted a rubin pöttyös könyveket
- könnyed kikapcsolódásra vágysz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése