Colleen Hoover: Slammed ​– Szívcsapás - #énésakönyv

Apja váratlan halála után a 18 éves Layken lesz édesanyja és öccse legnagyobb támasza. Bár kívülről erősnek tűnik, valójában teljesen reményvesztetté válik. 
Ekkor lép életébe egy fiatalember, aki mindent megváltoztat. Az ország másik végébe költöző Layken megismerkedik új szomszédjával, a huszonegy éves, jóképű Will-lel, aki szenvedélyesen rajong a slam költészet iránt. A fiatalok hamar egymásra találnak, és a lányban újra feléled a remény. 
Csakhogy egy megdöbbentő felfedezés már az első csodálatos randevú után kettejük közé áll. Ettől fogva minden találkozás fájdalmassá válik számukra. Meg kell találniuk az egyensúlyt az egymás iránt táplált érzelmek és az őket szétszakítani akaró erők között.

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 294

Én és a könyv:

Nem igazán tudtam, hogy mit várjak a könyvtől. A szerző Collen Hoover aki óriási rajongótáborral rendelkezik, én azonban kissé közönyös vagyok a könyveivel kapcsolatban. Olvastam a Reménytelen című alkotását, engem viszont elkerült az a hatalmas extázishulllám, amire sokan hivatkoztak. Nem volt rossz történet, csak számomra egyszer olvasós. Így tehát túlságosan nem érdeklődtem a többi könyve iránt. Kívánságlistára tettem a Szívcsapást és még néhány másik munkáját, de soha nem tartoztam azok közé, akik rohantak a könyvesboltba, amint megjelent az írónő egy újabb kötete.

Sikerült hát megszerezem a Slammedet és igazság szerint nem változott sokat a véleményem.

Egy nap alatt kivégeztem, mert szinte olvastatja magát. Annyira nem a kíváncsiság hajtott, ugyanis nagyjából az első jelek után ki tudtam találni, hogy mik fognak még történni, illetve mi lesz a végkifejlet. Pedig az én logikám aztán igazán nem mondható jónak.

Az alap sztori egy lányról (és családjáról) szól. A lány, Layken nemrég elvesztette édesapját, és a teljes elszegényedés elől menekülve családostól elköltöznek otthonról. Ekkor jön be a képbe egy fiú, majd a klasszikus tiltott szerelem. Eddig semmi extra, nagyjából bármelyik másik young adult regényről is szólhatna a leírás. Itt azonban a hangsúly az apróságokon van. Azon, hogy Collen teljesen váratlanul belekeverte könyvébe a slam poetryt, hogy miért tiltott az a bizonyos szerelem és hogy mennyi tragédia éri azokat a szerencsétlen gyerekeket...

...és akkor itt rá is térnék az egyik legnagyobb problémámra. Ha alapvetően érzelmes vagy labilis idegrendszerű vagy, ne olvasd el ezt a könyvet! Annyi szomorú (és olykor hihetetlenül abszurd) dolog történik benne, hogy szinte mindig vagy sír valaki, vagy hisztérikus állapotban van. Engem nagyon lehangolt az egész, pedig voltak benne kifejezetten jó pillanatok is. Alig vártam, hogy elkezdhessek utána egy olyan könyvet, amiben senki nem haldoklik, vagy esetleg már meghalt.

Lake volt a világon a legidegesítőbb főszereplő, akit valaha kitaláltak. A fülszövegben az áll, hogy apja halála után ő próbál támaszt nyújtani öccse és anyukája számára. Ehhez képest az egész könyv alatt úgy éreztem, soha nem találkoztam még ennyire önző karakterrel. Állandóan csak magára gondolt, hisztizett, csapkodta az ajtót, sírt, ordibált, miközben cseppet sem törődött azzal, másoknak milyen lehet. Komolyan az a véleményem, hogy kilencéves kisöccse érettebben viselkedett nála. 

Will jó arc volt, nem mondhatnám rá, hogy olyan tipikus könyves álompasi, de kedveltem. Minden elismerésem neki, amiért elviselte Lake kirohanásait, illetve magát a lányt is.

Összességében tehát vegyesek az érzelmeim. Kíváncsi is vagyok a második részre meg nem is.

Borító: miért?! Egyáltalán nem fejez ki semmit. Egy széken ülő lány szörnyű fényviszonyokkal.

Pozitívumok: 

• kreatív és egyedi fordulatok (pl. slam)
• kellemes mellékszereplők

Negatívumok:

• lehangoló történet
• idegesítő főszereplő
• könnyen kikövetkeztethető "csavarok"

Ajánlom, ha:

• elvetemült CoHo rajongó vagy
• szereted a rubin pöttyös könyveket