Rick Riordan: Csata ​a labirintusban - #énésakönyv

Percy Jackson semmi jót nem várt az iskolai nyílt naptól, de amikor titokzatos halandó ismerőse után két pomponlánydémonnal is találkozik, a dolgok még a vártnál is rosszabbra fordulnak. 

A sikersorozat negyedik kötetében már a küszöbön áll az olimposziak és a Titán isten közötti háború. Még az eddig biztonságos menedéknek számító Félvér Tábor is sebezhetőnek bizonyul, amikor Kronosz és hadserege megpróbál varázshatárán belülre kerülni. 

Hogy a támadásnak elejét vegyék, Percy és félisten barátai egy küldetésre indulnak a Labirintusba – a hatalmas, föld alatti világba, ami minden fordulóban újabb vérfagyasztó meglepetést tartogat számukra.

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 344

Én és a könyv:

Fáj a szívem, hiszen ez már az utolsó előtti kötet volt. Őszintén nem is gondoltam volna, hogy ennyire a szívemhez nő az összes szereplő és az egész világ. Azt hittem, engem nem fog beszippantani a Percy-őrület, de mekkorát tévedtem!

Kicsit kezdek kifogyni a szavakból, ugyanis úgy érzem, ugyanazokat tudnám elmondani, mint az első három kötetnél is; hogy mind a megalkotott világ, az alapötlet, a kivitelezés, a szereplők, az írásmód egyszerűen fantasztikus. Ez egy olyan sorozat, amivel mindenkinek meg kellene próbálkoznia, ráadásul talán nem utálnák ennyire a fiatalabbak sem az olvasást, ha ehhez hasonló kötelező olvasmányokkal is találkoznának.

Annyira nehéz erről a könyvről spoilermentesen írni, mert a fangirl üzemmódom ezerrel pörög, így legszívesebben kikiabálnám (jó hangosan és erőteljesen), hogy kiről és miről mit gondolok, azonban nem akarom lelőni a poént. Azt viszont mindenképpen meg kell említenem, hogy Percabeth shipper lelkem epekedve várja a folytatást.

Főszereplőink kezdek egyre inkább átgondoltan, felnőttesebben cselekedni. Már az előző résznél is megemlítettem, hogy véleményem szerint fokozatosan haladunk a gyermek- és ifjúsági irodalomtól az ifjúságihoz. Itt ez csak fokozódott. Kaptunk ijesztőbb szörnyeket, nagyobb megpróbáltatásokat, szerelmeket, féltékenységet, pedig a karakterek még mindig csak tizenöt évesek.

Ez egyébként azt is jelenti, hogy vészesen közeledünk a baljós tizenhatoshoz, amikor biztosan mindenre fény derül. Mivel Percy a történet végén töltötte be a tizenötöt, így gondolom, a záró kötetnek is a vége, csúcspontja lesz a szülinap. De ez majd úgyis kiderül a későbbiekben.

Annabeth-t imádom, de kicsit kiakasztott néha ebben a könyvben. Aki elolvassa, az szerintem pontosan tudni fogja, hogy miért. Másrészt viszont édesek voltak.
Rachel már az első feltűnésekor szimpatikus volt, sejtettem, hogy vissza fog még térni. Személy szerint én nagyon örültem neki, szerintem sokat dobott (ha tudott még) a cselekményen. Vele ellentétben Boróka elég felesleges szereplőnek tűnt.
Kalüpszó szigetét élveztem legkevésbé, nem tetszett, amit kiváltott Percyből. Persze, sajnáltam is a helyzetet, de nem bántam a végső döntést.
Luke nem igazán sokkolt, sőt, egyáltalán nem döbbentem meg. Remélem, elnyeri a büntetését a sztori végén, én sokkal kegyetlenebb vagyok vele kapcsolatban, mint Annabeth. Ő választotta magának ezt az utat, hát, most meg is érdemli a sorsát.

Eszeveszett módon várom az utolsó részt, miközben majd' belehalok, hogy ezzel vége egy sorozatnak. Már most tudom, hogy mindenképpen bele fogok kezdeni a többi Rick Riordan könyvbe is!
Borító: ismét a régebbi borítóval olvastam, de nekem nagyon tetszett. Végre eltért egy hangyányit a szokásos árnyalatoktól, a kép pedig hatásos. Teljesen jól tükrözi a történetet.
Pozitívumok:

• totális feszültség
• egyre fokozódó hangulat
• izgalmak
• érdekes világ
• szerethető karakterek

Negatívumok:

• már csak egy rész van hátra :(