A televíziósztár, Lauren Conrad hollywoodi fiatalokról szóló elragadó, szórakoztató regényében a hazugságok csak annyira édesek, mint azok az emberek, akik elsütik őket.
Jane Roberts egy hétköznapi lány volt, egészen addig, míg legjobb barátnőjével, Scarlett Harppal be nem került a nagy sikerű valóságshow-ba, az L. A. Candybe.
Mikor Jane-ről pikáns fotók szivárognak ki a sajtóhoz, a lány a bulvárlapok botrányhősévé válik. A show egy másik szereplőjéhez, Madison Parkerhez fordul, de vajon Madison valóban segít neki?
Scarlettnek is megvan a maga botránya. Beleesik egy srácba, aki szigorúan tiltólistás – ám Hollywoodban semmi sem maradhat sokáig titokban.
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 270
Én és a könyv:
Az első rész után nem vártam túl sokat tőle, azonban a függővég miatt, és mert "ennél már úgysem lesz rosszabb", elolvastam. Nos, tévedtem. Lehet rosszabb.
Jane és Madison Mexikóba menekül, amit kivételesen gyötrelem volt olvasni, ugyanis minden ilyen alkalom után megrökönyödök, hogy lehet valaki ennyire buta és naiv, mint Jane. Madison egy szemétláda, de legalább vannak saját, összerakott gondolatai. A főszereplő (miért írnak könyvet egy ilyen jellemtelen, idegesítő nőről?!) úgy gondolta, hogy teljesen normális, ha ott hagyja a munkát, amit már egyébként sem lett volna joga megkapni, felbont egy több tízezer dolláros szerződést, valamint ignorál mindenkit, aki egyébként aggódik érte (a szüleit, a legjobb barátnőjét, a két "szerelmét"). Rég találkoztam ennyire unszimpatikus karakterrel.
Már az előző értékelésben is megemlítettem, hogy az egyetlen értékelhető szereplő Scarlett, Janie legjobb barátnője, a show másik sztárja, aki legalább rendelkezik szarkazmussal, így valamennyire élvezhetővé válnak az ő részei - gondoltam ezt addig, amíg meg nem tetszett neki azért egy srác, mert tudta, hogy az Üvöltő szelek szerzője Emily, és nem Charlotte Brontë. A poén ebben csak az, hogy a lány irodalom szakos egyetemista, és ő volt az, aki rosszul gondolta.
Jane végre hazajön, ismét körülötte forog minden, mindenkinek úgy kell táncolnia, ahogyan ő fütyül, mert aztán jön az önsajnáltatás. Két pasi is odáig van érte, amit én személy szerint egyáltalán nem értek, bár, ha a srácok is akkora IQ-val bírnak, mint Janie, akkor annyira nem csoda. Scarlett - aki kicsi koruk óta mellette állt - megpróbálja elmondani, hogy mit is tett Madison, főszereplőnk viszont annyira megvezethető, hogy inkább a szőnyeg alá sepri a dolgokat, mintsem megbeszéljék, hogy igazából mi történt.
Ezek után visszamegy a (ha ez lehetséges) még kevésbé elviselhetőbb Jesse-hez, aki úgy leitta magát az előző részben, hogy a barátnőjét a lány saját szeme láttára csalta meg (nem egyszer!). Az mondjuk mindegy, hogy gyakorlatilag szerelmet vallott Bradennek, a fiúja legjobb barátjának, valamint le is feküdtek. Tehát Jane és Jesse újra hollywoodi álompárként funkcionálnak, úgy is, hogy a pasi továbbra is úgy iszik, mintha fegyvert fognának a homlokához, többször félrelépett, illetve majdnem megölte a "szerelmét". A kedvencem, hogy míg mindenki kérdezgeti Jane-t, hogy miért nem hagyja már ott, az ő válasza leginkább ennyi: Tudom, hogy vannak hibái, de én akkor is szeretem. Hát, csak gratulálni tudok. Talán néhány embernek ez furcsa, de én már az első alkalomnál dobtam volna a pasit, nem várom meg, amíg még néhányszor megaláz, összeszed még több csajt és egyszer részegen kárt tesz bennem. Ugyanis Jane ezeket mindet elviselte, mert igen, ennyire buta.
Teljesen érthetetlen ugyanakkor (mint oly' sok minden más ebben a történetben, például: miért adták ki?), hogy Caleb (főszereplőnk exbarátja) mégis miért kapott egy telefonhívásnyi jelentéktelen szerepet a könyvben. Komolyan, ennyi volt, utána se híre, se hamva, eltűnt, majd varázslatos módon ugyanúgy LA-ben kötött ki, mint a lányok.
Jane végül elköltözik Scarlettől, mert az utóbb említett lány bunkó, ugyanakkor ő az egyetlen, aki végig őszintén segíteni próbált, valamint még igaza is volt. Ezek után eszméletlenül felháborító, hogy mikor Janie szó nélkül visszakuncsorog, még Scar kér bocsánatot. Most komolyan, bárki barátnak tudna hívni egy ilyet?
Egyébként van még egy teljesen jelentéktelen szál a történetben, ez pedig Trevor semmitmondó gondolkodásai. Mindig kap egy-egy fejezetet a kötetekben, ami kb. fél oldal (vagy még annyi sem), nagyjából kétszáz karakter, és semmi nem történik benne, csak a rendező gondolatait követhetjük végig. Rendkívül izgalmas. (Igen, irónia.)
Sajnos azt kell, hogy mondjam, el fogom olvasni a befejező részt, ennyire mazochista vagyok, és ennyire felháborodottan kíváncsi. El sem tudom képzelni, mit lehet még ebből a primitív sztoriból kihozni, úgyhogy készüljön mindenki, hamarosan következik az újabb kirohanás.
Borító: nekem sokkal jobban tetszett, mint az előző, ugyanakkor ez is unalmas és egyszerű, mint maga a könyv. Jól reprezentál.
Pozitívumok:
- talán Scarlett személyisége nem volt olyan szörnyű
Negatívumok:
- idegesítő, buta szereplők
- primitív, egyszerű írásmód és fogalmazás
- összeszedetlenség
Ajánlom, ha:
- nincsenek nagy elvárásaid
- kikapcsolódásra vágysz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése