Watson doktor, Sherlock Holmes lelkes krónikása ezúttal újabb hat különös eset nyomozását meséli el. Többek között megtudjuk, miért és hogyan akarja eltenni láb alól az ikertestvéreket a gonosz mostoha, hogyan veszti el becses hüvelykujját egy mérnök, mi történt Ezüstsugárral, a lóversenypályák favoritjával, megéri-e elfogadni egy rejtélyes állást óriási fizetségért, és ki lopta el a nevezetes berill fejék értékes drágaköveit.
A zseniális mesterdetektív utolsó feladata is szerepel a kötetben, mely azonban nem jelenti azt, hogy ez Sherlock Holmes sorozatunk utolsó története.
Kiadó: Hunga-Print
Oldalszám: 274
Én és a könyv:
Tudom, az előző értékelésben állítottam (ITT), hogy Az arany szemüveg címet kapó kötet volt talán az egyik kedvencem. Nos, akkor ezt most szeretném megcáfolni. Ismét úgy érzem, hogy A berill fejék (még ilyen érthetetlen címmel is) magasan a legjobb a kis Hunga-Printes válogatások közül.
Kezdetben ott volt A tarka pöttyös szalag című novella, ami ismét bővítette a rendkívül furcsa és különös esetek tárát. Persze, a gyilkos kiléte itt elég egyértelmű volt, de nem is az kapta a nagyobb hangsúlyt, hanem a bűntett kivitelezése. Gyűlölöm a kígyókat, úgyhogy mélységesen együtt tudtam érezni a szereplők izgalmával és félelmével.
Ezután jött A mérnök hüvelykujja, amely aztán tényleg annyira abszurd és groteszk volt, hogy máshol el sem tudtam volna képzelni, mint egy Holmes novellában. Most komolyan, mennyi az esély arra, hogy valaki úgy fordul egy detektívhez, hogy "elhagyta" az egyik ujját? Lehet, hogy az én agyamban nincs rendben valami, de számomra az ilyen különös dolgoktól csak még érdekesebbé válik az egész történet.
A King's Gyland-i rejtélynél nem kifejezetten egy ember volt a középpontban, inkább az a híres ló, aki pályafutása során minden versenyt megnyert, most viszont elrabolták. Be kell vallanom, így, hogy nem igazán forgott kockán senkinek az élete, kissé lapos volt a történet, főleg két ilyen izgalmas eset után. Végső soron ugyanolyan remekül megírt novella volt, csak kevésbé morbid.
Ezúttal azt éreztem, hogy teljesen jogosan kapta a címadó elbeszélés szerepét A berill fejék. Ugyan itt is sejthető volt kissé, hogy a lány keze benne van a dologban, a fiú pedig teljesen ártatlan, mégis kiváltképp élvezetes volt, hiszen együttérzést válthat ki az olvasóból az ártatlan gyanúsítása. Kicsit talán szőrösszívű vagyok, de én azért megkerestem volna a leányzót, szerintem megérdemelte volna a büntetést (legalább a nevelőapjától).
Valami beteges módon vonzódhatom az elrablós történetekhez, ugyanis A hampshire-i nyaraló újabb kedvencemmé vált. Ez is rendkívül groteszk volt, pont ezért nagyon sajnálom, hogy soha nem lett megfilmesítve, vagy megjelenítve valamelyik Sherlock-sorozatban. Véleményem szerint nagyon sokat ki lehetne hozni belőle.
Végső soron ott volt Az utolsó feladat, mely számomra kicsit illúzióromboló volt, hiszen én elég rossz sorrendben kezdtem olvasni a köteteket. Talán másodjára olvastam a Sherlock Holmes visszatér című könyvet, ebben pedig rögtön az elején leírják azt a bizonyos tragikus esetet, ahol kedvenc detektívünk életét veszti - legalább is látszólag. Sajnos így nem tudtam annyira értékelni.
Összességében szerintem iszonyú jól összeállított novellás kötetet kaptunk, remélem a továbbiakban sem fogok csalódni (bár Sherlock és Watson mellett ez szinte lehetetlen lenne).
Borító: sokkal jobban tetszett, mint például az előző, remekül kiragadták a sokszor előforduló vonatos jelenetet. Egyébként a valóságban sokkal világosabb a borító, mint a képen látszik.
Pozitívumok:
- iszonyú izgalmas elbeszélések
- igényes, izgalmas krimik
Negatívumok:
- Sherlcok "halála" az utolsó novellában
Ajánlom, ha:
- érdekes detektívtörténetre vágysz
- tetszettek az eddigi Arthur Conan Doyle könyvek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése