Arthur Conan Doyle: Az arany szemüveg - #énésakönyv

Sherlock Holmes-sorozatunk új kötete pipázó magándetektívünk újabb öt briliáns nyomozását meséli el. Megfejti többek között a Wisteria-lak titkát, két ízben is fellép a lelkiismeretlen spionok ellen, és ezzel megmenti szeretett Angliáját, s a címadó novellában kinyomozza, ki is az arany szemüveg rejtélyes tulajdonos hölgye.

Kiadó: Hunga-Print

Oldalszám: 258

Én és a könyv:

Az egyik kedvenc Sherlock-kötetemmé vált. Meg merem kockáztatni, hogy az eddig olvasott novellás kiskönyvek közül ez tartalmazza a legizgalmasabbakat. Olyannyira lekötött, hogy szinte egy ültő helyemben elolvastam az egészet.

A tőlem megszokott módon újra sorban értékelem a novellákat.

A Bruce Partington-tervek elrablása egy jó nyitó történet volt. Mondhatnám, hogy igazán különleges, de úgy gondolom, valamiért minden Holmes krimi az. Mindegyikben van valami új, valami olyan, ami más módon nyűgöz le, mint az eddigiek. Boldognak és megtisztelve érzem magam, amiért ismerhetem, olvashatom Sherlock eszmefuttatásait. 

A Wisteria-lak titka két részre volt osztva, Mr. John Scott Eccles különös esetére és A San Pedró-i tigrisre. Bevallom őszintén, hogy nem annyira szeretem azokat az elbeszéléseket, ahol kissé már (lehet, hogy csak nekem...) zavaró és követhetetlen a szereplők sokasága. 

Értem én, hogy minden házban biztosan van egy házvezetőnő, egy szakács, egy inas stb., viszont egyszerűbb lenne a buta olvasónak, ha a jelentéktelen szereplőkről nem esne annyi szó.

Az arany szemüveget, ami a kötet címadója, már egy előző Sherlock könyvnél kiértékeltem (talán más címmel), úgyhogy megtaláljátok a blogon. Ugyanez a helyzet Az Abbey Grange-i gyilkossággal is, ami, ha jól emlékszem, szintén más címen (és más fordítóval) futott egy előző kötetben, de már sor került az elemzésére.
Nagyon zavarosan indult Az utolsó kaland, először nem igazán tudtam hova tenni a két új szereplő beszélgetését. Kicsit olyan volt, mintha az olvasó lemaradt volna valamiről, de később minden kitisztult. Mr. Holmes legújabb leleplezése ezúttal több emberi életet, illetve nemzeti sorsot mentett meg, ezáltal úgy gondolom, méltó befejezése volt a harmadik elbeszéléseket tartalmazó könyvnek.
Összességében tehát szerintem nagyon izgalmas kötetet tudhatok magam mögött, ráadásul elfelejtettem az elején megemlíteni, hogy időközben elkezdtem nézni a sorozatot is (a Benedictes változatot), úgyhogy most borzasztó függővé váltam, immáron nemcsak az olvasásuk terén.

Borító: folytatódott a hagyomány, egy, az eddigiekhez hasonló, kis méretű (nagyon praktikus!) kötetet kaptunk. Az elején elég illúzióromboló az a fej, ami gondolom a detektívet szeretné ábrázolni, de ezen kívül rendben van.
Pozitívumok:

• izgalmas
• igényes krimi
• szerethető szereplők

Negatívumok:

• sok az átfedés

Ajánlom, ha:

• detektívtörténetek rajongója vagy
• tetszettek az eddigi Sherlock-történetek