Anne-Laure Bondoux: Csodák ​ideje

Felkavaró ​történet igazságról, hazugságról és a boldogság kereséséről.

Amikor a vámosok megtaláltak a francia határon egy kamion rakterében lapulva koszosan és büdösen, tizenkét éves voltam. Fogalmam sem volt róla, hogy az útlevelem hamis, és néhány papagáj módra ismételt francia szó kivételével csak oroszul beszéltem. Nem tudtam elmagyarázni, hogyan jutottam el a Kaukázusból idáig, az emberi jogok és Charles Baudelaire hazájába. A legnagyobb baj, hogy útközben elveszítettem Gloriát. Gloria Bohème-et, aki azóta vigyázott rám, hogy anyám meghalt. Vele a háború, a határok, a nyomor és a félelem ellenére szabadon éltem. Rettenetesen hiányzott nekem, de nem mondtam le a reményről, hogy egyszer megtalálom ezt a hatalmas szívű asszonyt, aki elvarázsolta az életemet.

A regény számos irodalmi díjban részesült Franciaországban csakúgy, mint külföldön.

„Csodálatosan megírt, szívbe markoló történet, amely nagyon erős érzelmeket vált ki az emberekből. Az a fajta hipnotikus hatású könyv, amit csak akkor tudunk becsukni, amikor teljesen a végére értünk. Gloria és Kumail sokáig velem marad még.” – Fanny

„Talán nem túlzás azt mondanom, hogy ez a könyv egy kicsit megváltoztatta az életemet. A hatására olyan dolgokról kezdtem el gondolkozni, amik korábban eszembe sem jutottak. Szerintem mindenkinek el kellene olvasnia.” – Lena

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 180

Én és a könyv:

Valószínűleg nem ez lesz életem leghosszabb értékelése, hiszen egy csekély 180 oldalas olvasmányról van szó, azonban ez semmit nem vesz el a könyv értékéből. Itt abszolút nem a terjedelem a lényeg.
Kicsit zavarosan indul, hiszen mégiscsak egy gyerek szemszögéből olvashatjuk a történetet, aztán úgy válik minden egyre kegyetlenebbé, ahogy fokozatosan megértjük a dolgokat.  Nem egy klasszikus vörös pöttyös történet, ez biztos.
Gloria és Kumail először a Nagy Házban próbál boldogulni, majd egyre több helyszínnel és szereplővel ismerkedhetünk meg, folyamatosan úton vannak, hiszen sehol nem maradhatnak sokáig, mindenhol utolérik őket a hatóságok előbb vagy utóbb.

"– Rajta… aludjál, kicsi csoda – suttogja. – Holnap szebb lesz az élet."

Gloriát először nem zártam szívembe túlságosan, már az elején gyanús volt elég sok minden a történetében, de ő volt az egyetlen biztos pont Kumail életében, úgyhogy nem kérdőjeleztem meg ragaszkodását.
Szégyen szemre földrajzból sosem voltam a legjobb, ezért utánanéztem a Kaukázus és Franciaország távolságának, hát... nem csoda, hogy egy életen keresztül próbáltak ennyi háborús övezeten keresztül eljutni egyik helyről a másikra.
Megszakadt a szívem a kamionos jelenetnél, amikor felnőttként olvashattam egy kisfiú tapasztalatait, ahogy látja, miképp az egyetlen nő, aki fontosnak tartja a prostitúcióhoz folyamodik, hogy esélyt adjon Kumail jobb jövőjének. Sajnos annyira életszerű kép volt, és annyira szívbemarkoló.

"– Látod – mondja Gloria –, sosem szabad teljesen feladni a reményt az emberi fajt illetően. Ha egy ember fellök, találsz majd tíz másikat, aki segít felállni. Rendben?
– Rendben."

Kumail, Blaise, vagy kinek hogy tetszik végül eljutott Franciaországba. Nem volt tökéletes az élete, de kiutat talált a nyomorból, a fagyos szegénységből. Mielőtt tovább mennék, külön ki szeretném emelni az imádnivaló "szerelmes" jeleneteket, mikor főszereplő kisfiúnk egy ikerpárba, majd egy nála jóval idősebb, ám hasonló lelki sérülésekkel rendelkező lányba szeretett bele. Fantasztikus volt.
Kumail végül megtalálta az igaz szerelmet is, méghozzá Franciaországban. Szerencsésnek mondhatja magát, hogy mindezek után rendes lakásba költözhetett, munkát is kapott.
Sajnos nyilvánvalóvá válhatott már kb. a történet első negyedében, hogy Gloria köhögése később nagyobb szerepet kap majd. Ez így is lett. Kumail felkereste az egyetlen embert, aki egész életében törődött vele, viszont nem sok idejük maradt hátra.
Az is elég egyértelmű volt szerintem, hogy az el nem mesélt történet visszatér majd és elég nagy fordulatot vesz a későbbiekben. Gloria valójában Kumail édesanyja, a férfi, az édesapa pedig egy terrorista. Gloriának menekülnie kellett, mikor észrevette kibe szeretett valójában bele, ha menteni akarta kisfiát. Ha ez még nem lett volna elég, a gazdag otthon is hazugság volt.

"Ha az embernek van úti célja, attól szárnyakat kap!"

Aztán Gloriat sajnos végső útjára viszi a betegség, Kumail mellett és helyett pedig mindenki eldöntheti, hogyan viszonyul ezek után az asszonyhoz. Végig hazudott, titkolózott fia elől, ám tényleg ő volt az egyetlen, aki egész életét arra tette fel, hogy neki a lehető legjobb legyen.
Borító: nem olyan rossz, csak éppen semmi köze a történethez, így elég jelentéktelen.
Pozitívumok:

• szívbemarkoló történet

Negatívumok:

• rövidség

Ajánlom, ha:

• szeretnél egy kicsit elmerülni a háborúk következményeiben
• te is egy amolyan "migránsozó" vagy
• szereted a megható olvasmányokat