Simone Elkeles: How to Ruin a Summer Vacation – Tönkretett vakáció

Forró nyár. 

Amikor Amynek az egész nyári szünetet az otthonától távol kell töltenie, minden vakációs terve kútba esik. Egészen addig, amíg meg nem ismerkedik a jóképű és kemény kötésű tizennyolc éves Avival – az egyetlen sráccal, akinek talán nem tud ellenállni. Gyorsan felforrósodik a hangulat közöttük, de mi van, ha Avi csak egy nyári kalandot akar, Amy pedig többet?

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 224

Én és a könyv:
Teljesen meglepődtem, amikor észrevettem, hogy a könyv eredeti megjelenési éve 2006. Hihetetlen, hogy ennyi idő után adták ki, hiszen Simone Elkeles azért szerintem elég híres írónak számít már Magyarországon, főleg a Tökéletes kémia - sorozat által.
Mindenesetre kíváncsian fogtam neki az olvasásnak, hiszen én az előbb említett sorozatot is nagyon-nagyon szerettem (talán az egyik kedvenc young adoult romantikusom volt), a Tönkretett vakáció ohh, de szörnyű ez a cím viszont nem kapott ANNYIRA jó kritikákat.
Elsőre érdemes megemlíteni, hogy egy délutános olvasmány, hiszen elég rövid, ráadásul azokkal a tipikus könyvmolyképzős nagy betűkkel nyomtatták, tehát tényleg nem tart sokáig. Nekem pont egy vonatútnyi idő volt.

Amennyire vártam, akkora csalódás volt az eleje. Szerintem borzasztó primitíven indult, kísértést is éreztem rá, hogy belenézzek valamelyik "kémiás" kötetbe, vajon az is ilyen szörnyen kezdődött?

Kaptunk egy teljesen alap szituációt, mégpedig egy hisztis kamaszt, aki végignyüszíti az első három fejezetet. Kicsit egyébként érthető volt, hiszen én sem toleráltam volna teljesen, ha az apám, akivel alig tartottam a kapcsolatot egyszer csak gondol egyet és magával visz egy háborús övezetbe, az anyám pedig teljesen jól fogadja. A gond csak az volt, hogy annyira idegesítően és bután volt leírva szerencsétlen főszereplő lánykánk, hogy esélye se volt megszeretni az olvasónak.

Nagy nehezen végül csak elkezdett kialakulni a szimpátia és az együttérzés, mikor Amy komolyan, muszáj ilyen közhelyes nevet választani? először találkozott a családdal. Elvált szülők gyermekeként én is pontosan tudom, mennyire nem egyszerű "két kapura játszani", főleg úgy, hogy a fél famíliát nem is ismered igazából.

A hideg rázott az SD megszólítástól, bár tudom milyenek kegyetlenek vagyunk néha mi, kamaszok, de ez akkor is szörnyű volt. A legszimpatikusabb szereplő a sok megpróbáltatás ellenére nekem mégis Ron volt, valamint természetesen Safta, azaz Amy nagyija. 

Nyilvánvaló, hogy nem lehet szó Simone Elkeles történetről tökéletes pasi nélkül, az ő szerepét itt Avi töltötte be. Furcsa, de az én álompasi listámra ő most nem került fel, egyáltalán ne állt hozzám annyira közel, mint a Fuentes-fiúk. Őt is egyre inkább megszerettem a végére, de a kedvenc testvérpasikat nem tudta leszorítani a trónról. Ehhez szerintem nagyban hozzájárult, hogy nekem túlságosan siettetett volt Amy és Avi kapcsolata. Először utálják egymást, mindenhogy megalázzák a másikat, majd jön ez az idióta barátság extrákkal kapcsolat, amiből hirtelen szerelem lesz. Ideje sem volt igazán elmélyülni az érzelmeknek.

A katonás-háborús elbeszélések nagyon tetszettek, ezek mutatták meg igazán, hogy sokkal több ez a könyv, mint egy romantikus nyári regény. Szerintem méltó ábrázolása volt Izraelnek és az ott élőknek is.

Nem indult tehát túl meggyőzően a történet, de mégis elérte az író, hogy szerethetővé váljon, Amy ugyanis hatalmas jellemfejlődésen ment keresztül, maga a sztori pedig sokkal mélyebb tartalmúvá vált a szerelmes nyáltengernél. 

Avi bevonult a seregbe, Amy pedig hazamegy - bár az apukájához. Mitch végre kikerült a képből haha, mintha akkora szerepe lett volna, teljesen fölösleges karakter volt, én pedig kíváncsi vagyok mit tartogat a jövő Amynek a (szerintem) szörnyű Jessicaval, az új lakásában, így, Avi nélkül. 

Mindenképp megvásárolom a folytatást.

Borító: sajnos én Pepe jelenléte mellett is utáltam, szörnyű ez a feketet háttér és a satírozás az alakok körül. Egyenesen taszító ez a borító.

Pozitívumok:

• szerethető történet
• gyorsan olvasható
• kellemes, könnyed kikapcsolódást nyújt

Negatívumok:

• közhelyesség, klisék
• primitív nyelvezet

Ajánlom, ha:

• rajongója vagy az írónak, vagy a Tökéletes kémia - könyveknek
• szereted a vörös pöttyös köteteket
• egy pár órás lazulásra vágysz