A tizenhatéves Raven belevaló gótikus csaj, aki megszállottan rajong a vámpírokért. Apró szülővárosát Uncsifalvának csúfolja, ahol számkivetett különcként él a jóravaló, ám minden fantáziát nélkülöző tisztes polgárok közt. De már nem sokáig… A lenyűgöző és állítólag kísértetjárta régi udvarház már évek óta lakatlanul és bedeszkázva áll a Benson-domb tetején. Egészen addig, amíg titokzatos és különös új lakói be nem költöznek. Vajon kik ezek a hátborzongató idegenek – különösen a jóképű, sötét és zárkózott Alexander Sterling? Vagy talán inkább micsodák? Lehetséges volna, hogy a városi pletyka ezúttal a döbbenetes igazat szólja? Valóban vámpírok? Raven, aki titokban vámpírcsókra vágyik, kockára téve saját halandóságát és Alexander szerető bizalmát, minden áron tudni akarja az igazságot. Ellen Schreiber hajmeresztően izgalmas románca két magányos lélek történetét meséli el, akik egy olyan városban ismerkednek meg, és szeretnek egymásba, ahol a szürke hétköznapiság uralkodik. Az események azonban döbbenetes meglepetéssel zárulnak…
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 202
Én és a könyv:
Ez a történet... fura. Nem tudok rá jobb szót találni. Raven korántsem egy átlagos lány, nem is az a tipikus gazdag kis ártatlan szőke, amire számít az ember egy vörös pöttyös romantikusnál. Kezdettől fogva tudja, már egészen kiskorában a vámpírrá válás, a vámpírok megismerése volt a cél, ami különös személyiségre utal - én ezzel annyira nem tudtam azonosulni. Ezzel egyébként ellentmond, hogy ha a szomszéd srác vámpír lett volna, az első dolog lett volna a harapás elérése, majd ahogy állította; bejelentette volna a CNN-nél. Már elnézést, de mégis mit gondolt? Szól egy vámpír létezéséről úgy, hogy közben ő is azzá vált? Na, mindegy, érdekesen látta a dolgokat. Egyébként még kiverte nálam egyszer a biztosítékot, amikor elküldték dolgozni. Azok után, ahogy viselkedett az iskolában és közvetlen környezetében, illetve alapból amilyen stílussal kezelte a dolgokat, nem csodáltam volna azt sem, ha az apjáék egy életre munkára ítélik. Ehhez képest összesen annyit kellett csinálnia, hogy visszafizesse a teniszütőt, amit egyébként úgy hagyott el, hogy az apjáé volt. Most kérdem én: jogos volt a hisztije vagy sem? Igen, én is a másodikat tippelem. Alexander ezzel szemben nemes egyszerűséggel elbűvölő volt, itt végre tudtam kicsit igazat adni Ravennek, egy ilyen pasi engem is elkápráztatna.
A végkifejlet elég nyilvánvalóvá vált már a könyv elejére, de a sok hiba mellett is bánom, hogy nem jelent meg a többi rész, vagy legalább csak ennek a kötetnek a folytatása magyarul, ugyanis bár eddig szinte teljesen Alkonyat-másolat, az ember mégis szívesen olvasná a második könyvet.
Bajban vagyok most az értékeléssel, ugyanis úgy érzem, mindent elmondtam, tekintve, hogy egy elég rövid és viszonylag jelentéktelen történetről beszélünk. Na, mindegy, ez most egy elég rövid vélemény lett, remélem így is érdekes volt számotokra. :)
Borító: nem tetszett a vastag száj, a nyaklánc viszont annál inkább. Összességében nem rossz.
Poizitívumok:
- könnyen és gyorsan olvasható
- egy délutánra kellemes élményt nyújt
Negatívumok:
- ijesztő hasonlóság a Twilight-könyvekkel
- nem jelent meg több rész magyarul
- kevés realitás a szereplők személyiségében
Ajánlom, ha:
- szereted a könnyed olvasmányokat
- rajongsz a vámpírokért
- vörös pöttyös fan vagy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése