Morgan Sparks és Cam Browne szerelme az égben köttetett. Születésüktől fogva a legjobb barátok, mindent elmondanak egymásnak, és ó, igen – teljesen odavannak egymásért. De egy héttel közös tizenhatodik születésnapi banzájuk előtt minden megváltozik. Cam esetlen unokatestvére, Pip beköltözik, és Cam távolságtartóvá válik. Morgan le van sújtva, mikor úgy tűnik, valaha tökéletes barátja eltávolodik tőle. Mikor Morgan válaszokat követel, döbbenten fedezi fel a távolság okát. Nem egy másik lányról van szó – egy másik világról. Pip azt állítja, hogy Cam egy tündér. Nem, komolyan. Egy tündér. És most a népe azt akarja, hogy Cam visszatérjen a világukba és elfoglalja az őt megillető helyet, mint Tündérország Királya. Morgan eltökéli, hogy maga mellett tartja Camet és azt tervezi, hogy átejti a tündéreket. De ahogy Cam változik, egyszer s mindenkorra el kell döntenie, hogy tényleg ő-e a végzete, és hogy „tökéletes” szerelmük kiállja-e a bizonytalan jövő próbáját.
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 264
Én és a könyv:
Viszonylag rövid, könnyed kis olvasmány. Egyszer átfutható, aztán felejthető.
Morgan az elején iszonyú unszimpatikus volt számomra, idegesítő és önző módon viselkedett, "csak mert" ő médium. Az ellenszenvem egyébként valamennyire csökkent a könyv végére, bár sosem lesz a kedvencem. Cam nem volt az a tipikus álompasi az elején, sőt, igazából alig tudtunk valamit róla, amit szerintem rendesen eltolt a szerző, ugyanis a dolgok közepébe csapva elkezdett furcsán viselkedni, így nagyjából a könyv felééig nem tudhattuk, hogy tulajdonképpen milyen, ha normális.
A legjobb fej egy darabig szerintem Morgan apja volt, a maga sorozatos-lányféltős voltával.
Nem volt a kedvencem Eden és Morgan kapcsolata sem, mindketten csak a saját bajukkal voltak hajlandóak törődni, szinte emberszámba se vették a másikat. Nem is csoda, hogy a "barátság" címke nem szerepel ott a könyv alatt.
Mikor Cam megkezdte az átalakulást, a lány nem győzte hangoztatni, mennyire mellette áll, és hogy szereti, ennek ellenére abban a néhány fejezetben csak az volt Morgan gondolataiban, hogy mennyire gusztustalan. Ez is csak egy plusz pont annak, hogy mennyire nem megbízhatóak az emberi kapcsolatok ebben a könyvben.
Pipről nem tudok sok mindent mondani, egyesekkel ellentétben az én szívemhez nem került túlságosan közel, lehet, hogy azért, mert hiszek a szerelem erősségében, és a bizalomban, így én nem tudtam elfogadni, hogy Morgan egyik pillanatban még Camet szereti, majd a következőben lemmond róla örökre, és csak Pipet akarja. Igazság szerint két történés között átvezetés sem nagyon volt, talán ezért mondhatom azt, hogy még inkább távol áll tőlem a befejezés. No de Pip sem különösebben hangoztatta, hogy Morgant akarja, persze-persze, mert csak jót akart neki, és elmondta, hogy az igaz szerelemért csinál mindent, viszont legalább apróbb utalásokat tehettek volna rá.
A könyv egyik legundorítóbb része volt, mikor Heges összeverte Pipet, majd megütötte Morgant is, egy LÁNYt, akivel egyébként a történet azon részéig viszonylag jóban voltak, sőt, Cam a barátjának is vallotta magát. Ennek ellenére Heges véleményem szerint nem nyerte el igazán méltó büntetését, ráadásul Morgannek minimum egy jó nagy adag bocsánatkéréssel tartozott volna.
Morgan anyja magasan nyerte a történet legidegesítőbb mellékszereplője címet. Világosnak kellett volna lennie számára, hogy a lányával valami nem oké, de ő csak arról tudott beszélni, hogy mit kell Morgnek csinálnia és hogy, mert a bulijába annyi pénzt beleöltek. Bahh. Utálom az ilyen szülőket.
Borító: a könyv legjobb része, de komolyan. Nagyon szép.
Pozitívumok:
- gyorsan olvasható
- könnyen emészthető
Negatívumok:
- összecsapott történet
- kidolgozatlan, idegesítő szereplők
Ajánlom, ha:
- könnyed olvasmányra vágysz
- szereted a tündéreket/a tündéres fantasyt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése