A tizenhat éves Jace Witherspoon apja keze által átrendezett arccal régen látott testvére küszöbéhez ér 3,84 dollárral és egy titokkal. Megpróbál tovább lépni, új barátokat, új iskolát és új munkát találni, de hiába minden, ha nem képes elfelejteni, amit maga mögött hagyott. Édesanyját még mindig markában tartja az apja. És volt barátnője egy titkot őriz – ki tudja meddig. Kiderül, hogy vannak dolgok, amiktől nem lehet csak úgy elsétálni. – Swathi Awasthi lebilincselő képet fest arról, hogy mi történik utána. Miután, azt mondod, elég, miután lelépsz hogyan kezdj el ismét élni? Az olvasó egész biztosan nem tudja abbahagyni ezt a letehetetlen könyvet.
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 294
Én és a könyv:
A családon belüli erőszak nem egy könnyű téma, mégis mostanában egyre több szerző választja az erről szóló könyv írását. Néhányan eléggé eltolják az ábrázolást, mások viszont hatalmasat kaszálnak vele. Érdekes, mert ez a történet nem különösebben népszerű, pedig nagyon jól és élethűen van megfogva a sztori.
Jace egy különleges gyermek, aki hibái, de főleg apja elől menekül rég látott testvéréhez, Christianhoz. A nagyobb fiútestvér már ott hagyta a családot, új életet kezdett, és vegyes érzelmekkel fogadja öccsét. Ezért én sokáig haragudtam Christianre, bár szerencsére nem érzem át a bántalmazott gyerek szerepét, nem tudom elképzelni, hogy ott hagyjam a testvérem, akire valószínűleg ugyanez a sors vár. Bár Christian elmondta, míg ő otthon élt, Jace-t nem bántotta az apja, nyilvánvaló, hogy egy erőszaktevő nem kivételezik, vagy ha igen, akkor is kiszámíthatatlan. El tudom képzelni, hogy nem könnyű meglépni ebből az életből, ám akkor sem ezt a reakciót várja az ember, ha szeretett öccse kétségbeesetten bukkan fel.
Miriamról nagyon sokáig nem tudtam, hogy mit gondoljak, hol Jace segítségére volt, hol csak ellene beszélt a bátyjának. A végére viszont szerethető szerepet kapott. Dakota volt az, akit az első perctől kezdve bírtam a harcias, humoros, ugyanakkor gyengéd stílusával. Ő tudta a legreálisabban kezelni a dolgokat, így folyamatosan szurkoltam, hogy Jace nyíljon meg neki. Mások voltak ugyanakkor az érzéseim Laurennel kapcsolatban. Rengeteg hozzá hasonló ismerősöm van, aki mindent és mindenkit az ujja köré igyekszik csavarni trükkös játszmákkal, majd ha ez balul sül el, látszik, hogy igazából sérültek belül. Lehet, hogy gonosz vagyok, vagy túlságosan igazságtalan, de soha nem tudtam megkedvelni azokat, akik a saját sérüléseiket mások kihasználásával próbálták ellensúlyozni.
Ugyanígy nem tudtam együtt érezni a fiúk anyukájával sem. Senkinek nem szabadna ilyen súlyos dolgokat átélnie, és mégis, a szememben mindig hibás lesz, mert még ha nem is tudhattuk a párválasztásának folyamatát így ezért nincs jogom elítélni, nem tudok anyaként tekinteni egy olyan nőre, aki belekényszeríti a gyermekeit ilyen szintű fájdalmak átélésébe. Hiszen meglett volna a lehetősége, hogy elmenjen, hogy a fiait válassza, hogy szóljon valakinek, hogy igazán anyaként viselkedjen, de nem tette, és talán az egész könyvben ez volt a legszomorúbb. Hiszem, hogy bármennyire sérült egy szülő, az életében mindig a gyerekeit kell első helyre helyeznie.
A végére nem állt be a világrend egyensúlya, hiszen az apa nem kapta meg méltó büntetését, az anya pedig tovább maradt ebben az undorító kapcsolatban bár ő választotta, ezáltal keserédes befejezést kaptunk, viszont ettől csak még valóságosabbá válik a történet. A fiúk esélyt kaptak a boldogságra, ez pedig megnyugtató az olvasó lelkének.
Borító: annyira nem tetszett, hiányoltam a fényképezőgépet és esetleg néhány sebhelyet.
Pozitívumok:
- valósághű ábrázolások
- hiteles szereplők
- nem teljesen pozitív végkifejlet
Ajánlom, ha:
- érdekel a családon belüli erőszak témája
- elmúltál tizenhat éves, vagy éretten kezeled a mély történeteket
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése