Az oroszlánsörény esete
A Mazarin-gyémánt esete
A sussexi vámpír esete
A félelem völgye
A Vörös Kör esete
Az ördög lába
Az utolsó meghajlás
Kiadó: Origo
Oldalszám: 264
Én és a könyv:
Mielőtt minden novelláról külön-külön beszámolok, kötelességemnek érzem elárulni, hogy ez volt életem első Sherlock Holmes kötete. Meg kell, hogy mondjam kellemes csalódás volt.
Azt ugyebár mind tudjuk, hogy Sherlock különleges történeteit orvos barátja és társa, Watson írja meg nekünk, olvasóközönségnek.
Az első novella, avagy A shoscome-i kripta esete olvasása után kissé csalódott voltam, könyvindítónak ez elég gyenge volt, illetve számomra még kicsit érthetetlen is. Más volt ez az érzés aztán Az oroszlánsörény esete után. Ezt a történetet kivételesen Mr. Holmes mesélte nekünk, finom humora, lenyűgöző gondolkodásmódja pedig még elképesztőbbé vált azzal, hogy sokkal közelebb kerülhettünk hozzá. Szegény kiskutya, ő volt a legrosszabb áldozata ennek a novellának!
A Mazarin-gyémánt esete is rendhagyó volt, hiszen ott pedig már egy konkrét szembesítés helyzetét kaptuk kézre. Nekem különös volt, ugyanis mint mondtam, nem olvastam még Sherlockot ezeken a novellákon kívül, de pont ezért tetszett, hogy nincs egy ugyanolyan, vagy akár kicsit is hasonló történet. Conan Doyle egy zseni, ez nem kérdés.
A sussexi vámpír esete - az én személyes kedvencem! Ha nem ismerjük az írót, a novella elején azt hihetjük, hogy bugyután indul, hiszen ostoba vámpírokról szóló jelentésről van szó. Én már - az előbbiek után - gyanítottam, hogy valószínűleg ez az elbeszélés is átfordul majd valami zseniálisba, és igazam is lett. A vámpírsággal gyanúsított nőről ugyan az olvasó nem tudhatott meg túl sokat, szeretett detektívünknek ennyi is elég volt, hogy rájöjjön a titok nyitjára. Itt is fontos szerepet játszott egy kutya, illetve mint később kiderült: a méreg.
A félelem völgye a maga százhuszonkilenc oldalával magasan a leghosszabb novella a könyvben, ennek ellenére véleményem szerint nem volt olyan meghatározó, főleg, hogy ugyebár a történet második felében kedvenc detektív-orvos párosunk nem is volt jelen, illetve nem játszottak semmilyen szerepet a dolgok alakulásában. Nem volt rossz, csak sokkal jobban is találhatóak a kötetben.
A vörös kör esete is kissé kusza volt először, aztán persze kivilágosodott minden, de arról mindenkinek tudomása lehet, aki kicsit is ismeri Conan Doyle alkotásait, hogy Sherlock nem egy szószátyár ember, addig nem mond semmit, míg biztossá nem válik a dolgában, így aztán általában a krimi végén zúdul ránk egyszerre minden információ, amit így nem könnyű megemészteni. Azonban ettől is csak egyedivé válik.
Az ördög lába egy családon belüli gyilkosság, illetve tragédia esete. Ilyennel még nem találkoztunk ebben az irományban, bár szerintem akár mellőzhető is lethetet volna. Egyre inkább kezdtem arra gyanakodni, hogy a könyv első fele kapta az izgalmasabb novellákat.
Végső soron kaptunk egy epilógust, Az utolsó meghajlást, amely egy ismeretlen szereplők alkotta helyzettel indul. Természetesen Holmes itt is a végén tisztította ki a szálakat, én pedig úgy gondolom, méltó lezárása volt ez a novella a kötetnek.
Borító: régies stílusú, detektíves. Nincs ezzel semmi baj.
Pozitívumok:
- egyedi, különleges stílusú krimi
- finom, huncut humor
- lenyűgöző következtetések
Negatívumok:
- néhol sok egyszerre közölt információ
Ajánlom, ha:
- olvastál már Sherlockot és tetszett
- szereted a krimiket
- vágysz az intellektuális humorra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése