Alina Starkova sosem várt túl sokat az élettől. A határháborúk során elveszítette a szüleit. Árvaként csupán egyvalakire számíthatott. Egy másik kis földönfutóra, Malra, a legjobb barátjára. Ám mostanra már rá sem számíthatott. Mindkettőjüket besorozták hazájuk, Ravka anyácska hadseregébe. A két fiatalnak életveszélyes küldetésre kell indulnia az Árnyzónába. Ezen az iszonyatos helyen a földöntúli sötétség az úr, ahol valósággal hemzsegnek az emberevő szörnyetegek. Amikor támadás éri a katonai konvojukat, mindannyiuk élete veszélybe kerül. Ám Alina ekkor olyan titokzatos erőnek adja tanújelét, amiről mindaddig még ő sem tudott. A csodálatos megmenekülés kiszakítja a hétköznapok világából... Meg sem áll a fővárosig, az uralkodó udvaráig, ahol az árva lány is a Grisa testvériség tagja lesz. Vezetőjük, a titokzatos Kom úr úgy véli, Alina az, akire oly régóta vár Ravka sokat szenvedett népe. A legfőbb varázsló szerint az Alinában rejtőző erő képes lesz elpusztítani az Árnyzónát. A cári udvar fényűző forgatagában sokan Kom úr új kegyeltjének tartják a lányt, aki csak nehezen tud beilleszkedni Mal nélkül. Miközben hazája egyre nagyobb veszélybe kerül, feltárul előtte egy hajmeresztő összeesküvés. Dönteni kell. Szembeszáll a birodalom leghatalmasabb nagyuraival? Egyedül a múltja mentheti meg… hogy Alina megmenthesse a jövőt.
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 374
Én és a könyv:
Nagyon-nagyon döcögősen indult, ugyanis sosem voltak a kedvenceim a disztópiák. Borzasztó lehangoló volt az eleje, hiszen a főszereplő nehéz sorsú árva, akit a háborús világban a katonaságba soroztak be térképkészítőként. Egy igazi barátja van, de ő is eléggé eltávolodott tőle, így mondhatni a lánynak semmi nem okoz örömet az életben. Nem vágytam a könyvre, sőt, az elején nagyon nem bírtam, engem is csak negatívvá varázsolt, folyamatosan azt vártam, hogy történjen valami, amitől nem lesz ennyire borzasztó a világ, amiben a történet született.
Mindezek mellett az első fele nagyon érthetetlen is volt, van benne egy csomó idegen szó és kifejezés, amit nem tudtam hova tenni még az elejére biggyesztett térkép és csoportosítás használata után sem. Pedig a könyv 91%-os értékeléssel van fent molyon!
A legjobb jelenetek azok voltak, amelyek az Árnyzónában játszottak, vagy arról esett éppen szó. A volkrák (egyébként minden más találmánnyal együtt) egyediek voltak a könyvben, még ha nehezemre is esett elképzelni az undorító lényeket.
A fordító - te jó ég! Borzasztó volt. Idéznék egy részletet, figyeljetek csak:
"A CSIZMA miatt ámulatba estem. Nem is tudom, hogy CSIZMÁNAK nevezhetem-e ezt a két csodálatos LÁBBELIT. Hiszen volt nekem már korábban is CSIZMÁM, ez a két gyönyörű jószág viszont nem is HASONLÍTOTT a régi LÁBBELIMRE. Elképesztően puha, fekete bőrből varrták. Valósággal körbeölelte a lábszáramat. Az egész öltözék nagyon különösnek tűnt. Sokban HASONLÍTOTT arra a RUHÁRA, amelyet a legegyszerűbb JOBBÁGY és a szabad földművesek VISELNEK. Persze a RUHA anyaga sokkal finomabb volt. Egyetlen JOBBÁGY sem akadt széles e birodalomban, aki megengedhette volna magának, hogy ilyen drága portékát VISELJEN."
Kell bármit is fűznöm hozzá? Nem hiszem. Persze nem ismerem az eredeti - angol nyelven íródott kötetet, így nem tudhatom, ott hogyan és miképpen szerepel például ez a részlet, de így biztosan szörnyű.
Sajnálom, hogy sem Zsenyáról, sem az uralkodókról nem tudhattunk meg többet, bár eléggé érezhető volt, hogy egyikük sem túl lényeges szereplő a könyvben. Számomra az is viszonylag nyilvánvaló volt, hogy az Éjúr szándékai nem tiszták, még egy ilyen szörnyű fordításból is észre lehetett venni egy-egy mondatból, hogy mások a céljai, nem a jótevés és a kártérítés. Ez egyébként szerintem egy elég rossz húzás volt, ugyanis a kötet kétharmadáig Malról alig hallottunk valamit, így pedig jó szerelmi szál lett volna Kom úr és Alina között, amit esetleg a második részben még inkább ki lehetett volna fejteni, de hát nem én vagyok az író, illetve azért a végére csak elérte Bardugo, hogy Malt is megszeressük.
A főszereplőnk számomra kiszámíthatatlan volt, egyszer minél jobban igyekezett hangoztatni, hogy mekkora szája van és mennyire nem szeret csendben maradni, máskor viszont maga a megtestesült nebántsvirág volt Alina Starkova.
Szegény szarvas! Miért kell minden könyvben legalább egy állatnak szívnia? Szenvedjenek az emberek inkább, de komolyan. Mindenesetre tudjuk, hogyan ért véget átmenetileg a sztori, kíváncsian várom a második kötet további kalandjait.
Borító: unalmas, színtelen. Nem tetszett. Sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle.
Pozitívumok:
- egyedi történet
- különleges karakterek
Negatívumok:
- érthetetlen kifejezések, amik így befolyásolják a cselekményszál érthetőségét is
- borzalmas fordítás
Ajánlom, ha:
- bírod a high fantasyt és a disztópiát
- vörös pöttyösre vágysz, de megelégedsz egy enyhe szerelmi szállal is
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése