A megrögzött agglegény, Sherlock Holmes hű társa Watson doktor, ebben a történetben szerelmes lesz, méghozzá egy óriási vagyon, az Agra kincse örökösnőjébe. De hová lett a kincsesláda a rendkívül értékes drágakövekkel?
Miért halt borzalmas halált Bertalan Sholto, s volt-e ebben szerepe az ikertestvérének Thadeusnak? Milyen titkot vitt magával a sírba apjuk? Mit jelentenek az áldozat mellére tett, papírdarabra írott szavak: „A Négyek jele”?
Végül pedig valóban milliomos lesz Watson doktor, Morstan kisasszony oldalán?
A zseniális mesterdetektív brilliáns nyomozása során minden rejtélyre fény derül.
Kiadó: Hunga-Print
Oldalszám: 220
Én és a könyv:
A megszokott novellák után most egy darab (viszonylag) hosszú detektívtörténetet kaptunk, amely a sorozat ötödik kötetet. Kicsit félve kezdtem el olvasni, mert amíg Sir Conan Doyle rövid elbeszélései hatalmas kedvencekké váltak, addig például A sátán kutyáját kevésbé találtam izgalmasnak.
Az előző értékelésben megemlítettem, hogy végre elkezdtem nézni a Benedict Cumberbatch főszereplésével készült sorozatot is, és egyáltalán nem bánom, ugyanis a színész szerintem fantasztikus, ráadásul így tökéletes arcokat tudok társítani a könyvekhez is.
Az elején elég nyílt rálátást kaptunk Mr. Holmes akkori tevékenységeiről, amikor nem nyomoz (ez egyébként a végén is visszatér). Persze már tudtam, hogy Sherlock használ bizonyos tudatmódosító szereket (egész pontosan kokaint, morfiumot stb.), de akkor is meglepő volt, hogy Watson ennyire rávilágított a dolgokra. Arra mindig kíváncsi voltam, hogy a hű társ hogyan viszonyul a dologhoz.
A történet maga nagyon izgalmas volt, bár számomra ismét voltak kissé követhetetlen dolgok, mint például, hogy Mary Morstan együtt megy a férfiakkal a (mint később kiderült) halott testvérhez, majd Watson elmegy hozzá, hogy elmesélje neki mi történt. Ekkor még azt is mondja, a gyilkosságot direkt nem említi, hogy ne keserítse el még jobban Ms. Morstant. Szóval nem értem, hogyan került el a színhelyről a nő, hogy aztán el kellett neki mesélni, illetve elhallgatni előle?
Ha már Mary... Watson drága szerelmes lett. Annyira finom, annyira udvarias volt a leírás arról, hogyan lopta el a "majdnem gazdag" lány a katonaorvos szívét. John végig tisztelettudó volt, szerintem borzasztó aranyos volt, ahogy gyermeki szerelemmel beszélt a nőről. Kaphattunk volna kissé többet belőlük, bár tudom, nem ez a lényeg egy krimiben, valamint a Johnlock rajongóknak is kedvezni kell. :)
A sztori tehát érdekes volt, azonban a nem igazán tetszett az elrendezése. Az utolsó kb. ötven oldal csak a bűnös elbeszélése volt az előéletével kapcsolatban, ráadásul érdektelen, unalmas információkat is megtudhattunk róla. Ezt valahogyan bele lehetett volna inkább építeni a cselekménybe, mert most úgy érzem, ha ezt a néhány tíz oldalt átugrom, akkor sem veszítek semmit a történetből.
Ó, majdnem elfelejtettem! Toby. Magasan ő volt a legkülönlegesebb szereplő, nagyon tetszett a szokatlan detektívsegéd.
Borító: a kép ismét csalóka, a valóságban sokkal világosabb a borító. Egyébként olyan, mint az összes többi a kötetek közül. Olyan Sherlockos.
Pozitívumok:
Az előző értékelésben megemlítettem, hogy végre elkezdtem nézni a Benedict Cumberbatch főszereplésével készült sorozatot is, és egyáltalán nem bánom, ugyanis a színész szerintem fantasztikus, ráadásul így tökéletes arcokat tudok társítani a könyvekhez is.
Az elején elég nyílt rálátást kaptunk Mr. Holmes akkori tevékenységeiről, amikor nem nyomoz (ez egyébként a végén is visszatér). Persze már tudtam, hogy Sherlock használ bizonyos tudatmódosító szereket (egész pontosan kokaint, morfiumot stb.), de akkor is meglepő volt, hogy Watson ennyire rávilágított a dolgokra. Arra mindig kíváncsi voltam, hogy a hű társ hogyan viszonyul a dologhoz.
A történet maga nagyon izgalmas volt, bár számomra ismét voltak kissé követhetetlen dolgok, mint például, hogy Mary Morstan együtt megy a férfiakkal a (mint később kiderült) halott testvérhez, majd Watson elmegy hozzá, hogy elmesélje neki mi történt. Ekkor még azt is mondja, a gyilkosságot direkt nem említi, hogy ne keserítse el még jobban Ms. Morstant. Szóval nem értem, hogyan került el a színhelyről a nő, hogy aztán el kellett neki mesélni, illetve elhallgatni előle?
Ha már Mary... Watson drága szerelmes lett. Annyira finom, annyira udvarias volt a leírás arról, hogyan lopta el a "majdnem gazdag" lány a katonaorvos szívét. John végig tisztelettudó volt, szerintem borzasztó aranyos volt, ahogy gyermeki szerelemmel beszélt a nőről. Kaphattunk volna kissé többet belőlük, bár tudom, nem ez a lényeg egy krimiben, valamint a Johnlock rajongóknak is kedvezni kell. :)
A sztori tehát érdekes volt, azonban a nem igazán tetszett az elrendezése. Az utolsó kb. ötven oldal csak a bűnös elbeszélése volt az előéletével kapcsolatban, ráadásul érdektelen, unalmas információkat is megtudhattunk róla. Ezt valahogyan bele lehetett volna inkább építeni a cselekménybe, mert most úgy érzem, ha ezt a néhány tíz oldalt átugrom, akkor sem veszítek semmit a történetből.
Ó, majdnem elfelejtettem! Toby. Magasan ő volt a legkülönlegesebb szereplő, nagyon tetszett a szokatlan detektívsegéd.
Borító: a kép ismét csalóka, a valóságban sokkal világosabb a borító. Egyébként olyan, mint az összes többi a kötetek közül. Olyan Sherlockos.
Pozitívumok:
- izgalmas történet
- igényes írásmód
- Watson kiemelt szerepe más megvilágításban
Negatívumok:
- nehezen követhető részek
Ajánlom, ha:
- krimi rajongó vagy
- szereted Arthur Conan Doyle történeteit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése