Chloé Saunders nem akar mást az élettől, mint bármelyik tinédzser: esélyt arra, hogy befejezhesse az iskolát, barátokat találjon, és talán egy fiút is magának. Amikor azonban elkezd szellemeket látni, megérti, hogy az élete soha nem lesz olyan, mint a többieké.
A figyelmét követelő szellemektől körülvéve Chloé végül összeomlik, és bekerül egy kisebb elmezavarral küzdő fiatalok számára fenntartott otthonba. A Lyle Ház először normálisnak tűnik, de ahogy Chloé sorra megismeri a többi ápoltat – a sármos Simont és gyanús, soha nem mosolygó bátyját, Dereket, a visszataszító Torit és Rae-t, aki túlságosan is szereti a tüzet – rájön, hogy valami különös, baljós dolog köti össze őket, amit nem lehet a szokásos „problémás a gyerek” viselkedéssel magyarázni. Ahogy együtt nemsokára azt is felfedezik, hogy a Lyle Ház sem egy a szokásos otthonok közül…
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 344
Én és a könyv:
Húha. *sóhaj*
Borzasztó vegyes érzelmeim vannak a könyvvel kapcsolatban. Bizonyos részeknél olyan érzéseim voltak, mintha csak egy 13-14 éves lány írta volna a fejezeteket. Csupa leíró, lényegtelen, tömör mondatok egymás után. Máshol viszont szinte faltam a sorokat (leginkább mondjuk az utolsó 50 oldalnál). Egy csomó minden érthetetlen volt számomra, néhol elvesztettem a fonalat, aztán meg nem jöttem rá, hogy az előző pár mondat miért volt fontos.
Alapból az verte ki nálam a biztosítékot, hogy amint Chloé bekerült a diliházba, valóban úgy viselkedett,mint egy őrült még saját magát is meggyőzte, hogy ő elmebeteg, és tényleg fontos a gyógyulása, szednie kell a gyógyszereket, majd - a könyvben kb. három mondattal később - már elhitte, hogy szellemekkel kommunikál. Ez pedig folyamatos körforgásban váltakozott.
Olyan érzésem volt, hogy elég lett volna az első és az utolsó oldalt elolvasni, ugyanott kötök ki, csak valamivel kevesebb szenvedés árán. Nem voltak a történet közepén izgalmas fordulatok azt az egyetlenegy pincés jelenetet kivéve, romantikus pillanatok komolyan, még viccnek is rossz volt az a szerelmi szálnak nevezett valami, ám a kötet végére az író VÉGRE összeszedte magát, így kaphattunk csavart, cseppnyi hátborzongatást és akciódús jeleneteket. Ezzel sunyin elérte tehát, hogy kíváncsiak legyünk a következő részre. Nos, bejött. Kikölcsönöztem.
Borító: olyan jellegzetes vörös pöttyös borító, nekem bejött.
Pozitívumok:
- az utolsó néhánytíz oldal úgy összvissz
Negatívumok:
- a könyv középső kétharmadában szinte semmi nem történik
- a szereplőkről semmilyen elemzést nem kaptunk, még a főszereplőt is alig ismerjük
- abszurd viselkedési megnyilvánulások
Ajánlom, ha:
- rajongsz a szellemekért és a fantasy világáért
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése