Két évvel ezelőtt derült fény egy másik bolygó létezésére, melyen az emberekhez hasonló lények élnek, a l'eihrek. Bár kinézetükben szinte azonosak az emberi fajjal, de technológiájukban, felfogásukban, és az élethez való hozzáállásukban teljesen különböznek. Egy jóval fejlettebb fajt képviselnek, és céljuk a Földön élő emberekkel való barátságos kapcsolat kiépítése.
Cara, a 17 éves diáklány az egyik legkiválóbb tanulója a midtowni középiskolának. Egy nap az igazgató hívatja az irodájába, és fontos hírt közöl vele: a l'eihrek őt választották ki arra, hogy egyik cserediákjukat vendégül lássa otthonában egy teljes évre.
Carának egy éve van rá, hogy megismerje Aelyxet. Ám az emberek kétkedve fogadják a más bolygóról érkező idegeneket. Cara barátai is egyre bizalmatlanabbak Aelyxszel szemben. És ahogy az emberek és a l'eihrek kapcsolata egyre inkább kezd meginogni, úgy fűzik egyre szorosabb szálak a lányt Aelyxhez. Lehetséges, hogy a két nép közötti összecsapás elkerülhetetlen lesz? Vajon milyen szerep jut Carának és Aelyxnek ebben a kiélezett helyzetben? Elég erős a szerelmük, hogy átvészeljék a megpróbáltatásokat, vagy örökre el kell engedniük egymást?
Kiadó: Maxim
Oldalszám: 360
Én és a könyv:
Húha. Igyekszem spoiler-mentesen.
Az első olyan kötet, amit az Egymás szemében blogprojekt keretein belül olvastam el. Erről annyit érdemes tudni, hogy mindig megbeszélünk egy kategóriát, ami alapján bedobunk könyveket. Ez most a tavaszi borító volt, így jutott nekem az Elidegenítve című könyv.
Borzasztó lelkesen vágtam bele, még ha a földönkívüli téma még is ijesztett kicsit. A kíváncsiságom egészen az első oldalig tartott, ott ugyanis észrevettem, hogy egyes szám harmadik személyben van írva. Volt már olyan történet, amit így olvastam, és mégis tetszett, azonban a legtöbb esetben abszolút nem a zsánerem. Így volt ez most is. Végigrágtam magam rajta, azonban a személytelen hangvétel miatt egyáltalán nem került közel a szívemhez a könyv, egy hét és valószínűleg teljesen elfelejtem.
Szóval adott egy másik bolygó, ahol hasonló, mégis idegen lények élnek, l'eihrek. A probléma itt folytatódott, ugyanis fogalmam sem volt, ezt hogy kell kiolvasni, így a fonetikus kiejtése nem volt túl élvezetes és fülbemászó.
Cara alapvetően egy teljesen átlagos középiskolás kamasz, akit azonban kiválasztanak arra, hogy vendégül lássa az egyik idegent, Aelyxet. Na, itt is csak ötleteim voltak, hogy mégis hogyan kéne neveznem fejben. Persze ahogy ez szokott lenni (ki gondolta volna?) a lány és a fiú egymásba szeretnek, azonban szinte minden ellenük van. Itt a történetben a kiszámíthatóság átváltott szimplán csak unalmasba.
Összességében tehát sajnálatos módon elég sok bajom volt a könyvvel. Kezdetben rögtön az írásmód és a sci-fi műfajmegjelölés (nem vagyok nagy sci-fi rajongó), majd az untató cselekményszál. Nagyon szomorú vagyok, mert pozitív reményeket fűztem hozzá a gyönyörű borító, a különleges fülszöveg és a romantikus vonal miatt. Azonban negatív csalódással csuktam be a könyvet, nem is igazán tervezem a többi részt elolvasni.
Borító: gyönyörű. Hatalmas reményeket ébresztett bennem, talán ezért is volt nagyobb a csalódás. A szereplők végre reálisak rajta, nem minden lány szőke, és nem minden pasi egy izmos testű tetovált bálvány.
Pozitívumok:
- különleges alapötlet
Negatívumok:
- nekem unalmas volt, nem igazán érdekelt, hogy mi fog történni
Ajánlom, ha:
- szereted a sci-fi műfajt
- nem bánod, hogy nem egy tipikus Dream válogatásos romantikus könyvet fogsz olvasni
- szoktál E/3-ban olvasni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése