Napló azokból az évekből, amikor a pszichoanalízissel elkezdett foglalkozni, és a sok önelemzéstől elment a kedve az írástól. „A születő gondolatot mintegy csirájában megöli a kritika.” Egy fürdőhelyen kezdett el dolgozni orvosként. Unatkozó hölgyek álltak sorban a kegyeiért. Rákapott a szerekre. Egyre durvábban nyúlt hozzájuk. És próbált leszokni. Belső vívódások, hátrahagyott gondolatok.
Kiadó: Windsor Kiadó
Oldalszám: 162
Én és a könyv:
Nem hiszem, hogy fair lenne önéletrajzról értékelést írni, ám mégis úgy érzem, muszáj megosztanom a gondolataimat. Ezért ez most egy rendhagyó, rövid összegzés lesz csupán.
Csáth Gézát leginkább úgy ismertem ezelőtt, mint Kosztolányi Dezső unokatestvére. Nem lett olyan híres író és zenész, az orvostudományban talán jelentősebb munkát végzett.
A Napló csak két évet mesél el, ám jóval többet ölel fel. Tudomást szerezhetünk a korábbi munkásságokról, függőségekről, nőkről. Mert azokból aztán jó sok volt.
Mindenre számítottam a könyv kézbevételekor, csak arra nem, amit valójában kaptam tőle. Annyira nyílt, hogy sokszor már belepirultam az olvasásába. Mégis hihetetlen, hogy mennyire ugyanolyan a világunk még ma is.
Egyértelmű, hogy Csáth Gézát rengeteg nő megkörnyékezte, a sors iróniája, hogy egyikükkel sem tudott igazán boldog lenni, senki nem tudta kigyógyítani függőségéből. A különböző tudatmódosító szerek rendesen rányomták a bélyeget Csáth sorsára, az író/orvos/zenész pedig elég okos volt, hogy felmérje a károkat, azonban sajnos túlságosan gyenge, hogy lemondjon róluk.
Örültem, hogy tudomást szerezhettem mindarról, amiben a vívódó személynek része volt. Bárcsak máshogyan alakult volna az élete!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése