Lucy Muir elhagyja a férjét, ami súlyos bonyodalmakhoz vezet.
Mindketten séfek, a város egyik legjobb éttermének a tulajdonosai, így nem tűnik könnyűnek az osztozkodás. Ugyanakkor tény: egy magára kicsit is adó nő nem tűrheti el a végtelenségig, hogy megcsalják, ellopják a receptjeit, és hogy alávaló módon viselkedjenek vele.
Egy éjszaka, amikor Lucy válaszokat keresve rója autójával Wooloomooloo utcáit, véletlenül rábukkan egy öreg, megüresedett épületre, ami valamikor Sydney legdivatosabb étterme volt: a Fortune. Az egyik pillanatban még az elhagyatott étterembelsőt bámulja a poros ablaküvegen át, a másikban már az újranyitást kezdi tervezgetni.
Amikor Lucy beindítja a Fortune konyhájának öreg tűzhelyét, felfedez egy ottfelejtett, piros kötésű könyvecskét az egykori, híres-hírhedt tulajdonos, Frankie Summers receptjeivel. Miközben a könnyeit hullatva végigolvassa, milyen hozzávalókból készült a francia hagymaleves, megpróbálja elképzelni, milyen lehetett a Fortune a fénykorában. És ekkor valami különös dolog történik: Lucy mellett, a konyhapulton megjelenik Frankie. Lucy szinte látja, talán meg is tudná érinteni…
Ez a heves természetű séf, akinek két szenvedélye volt – az ételek és a nők –, talán hozzásegítheti Lucyt ahhoz, hogy kifőzzön magának egy jobb életet. De megvan ehhez a bátorsága?
Meglepő, érdekes fordulatokkal teli, lenyűgöző regény, amely rámutat, hogy minden egyes nap egy újrakezdés.
Kiadó: Libri
Oldalszám: 440
Én és a könyv:
Azt hittem, hogy ez a kötet egyáltalán nem fog tetszeni. Elég alacsony a molyos százaléka, sok rossz értékelést is kapott, valamint viszonylag sokszor megszívtam már Libri kiadós könyvekkel. Ehhez képest nekem nagyon tetszett, és mindjárt el is mondom, hogy miért.Először is azzal kezdeném, hogy úgy gondolom, J. D. Barrett Receptek újrakezdéshez című története nem való mindenkinek. Kicsit sem szokványos, elég szürreális, ezért pedig nincs mindenki odáig. Talán ez lehet az oka a negatív értékeléseknek. Én élveztem, szerintem pontosan ezek az abszurd dolgok tették különlegessé. Hogy miről beszélek?
Lucy Muir szuperséf válása után
Ezek a dolgok azonban eltörpülnek a tény mellett, hogy Lucy látja az étterem volt tulajdonosát, aki évek óta halott. Frankie nagyszerű szakács volt, ám igazi casanovaként élt. Arra kérte Lucyt, hogy keltse újra életre a Fortune-t, vagyis az éttermet, közben pedig kutasson gyilkosa után. Ebből a mondatomból akár arra is lehetne követni, hogy a gasztroromantika és a szürrealizmus mellé
beférkőzik még a krimi szála is, ez viszont nem teljesen igaz, ugyanis a történet nyomozói része eltörpül minden más mellett, ami még a regényben folyik.
Lucy számomra nagyon szimpatikus főszereplő volt, át tudtam érezni, hogy képtelen teljesen elszakadni Leith-től, közben viszont próbál erős, független nő maradni, aki meg akarja mutatni, hogy egyedül is képes felépíteni és vezetni egy sikeres éttermet. Nagyon szurkoltam, hogy a sztorija happy enddel végződjön.
Serge és Bill volt a két kedvenc mellékszereplőm, imádtam róluk olvasni. Főleg amikor Frankie-vel "veszekedtek". Frankie... a végén hihetetlen, már-már túlságosan abszurd - ha létezik ilyen ebben a könyvben - befejezést kapott, de mégis úgy érzem, hogy ennél jobban talán nem lehetett volna megoldani.
A többi karaketerről nem nagyon szeretnék beszélni, mert így is úgy érzem, hogy még spoilermentesen is túl sokat mondtam már a regényről. Ezt fölösleges megérteni vagy túlbonyolítani. Ez a könyv egy kellemes kikapcsolódást nyújt, amit csak élvezni kell. Ó, és majd' elfelejtettem! Plusz pont jár a receptekért.Borító: szerintem szinte semennyire nincs összhangban a történettel, viszont ha nem tudnám, hogy miről szól a kötet, akkor maga a borító nagyon tetszene.
Pozitívumok:
- kellemes délutáni program az olvasása
- tele van fordulatokkal, de követhető
Negatívumok:
- nem ajánlott annak, aki nem tud elvonatkoztatni az abszurditástól
Ajánlom, ha:
- nem akarsz agyalni, csak kikapcsolódni
- szereted a gasztrokönyveket
- nem tántorítanak el a szellemek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése