Mindee Arnett: The ​Nightmare Affair – A Rémálom-ügy - #énésakönyv

Behunytam ​a szemem, beszívtam a levegőt, és az ujjaimat a homlokára tettem.

A tizenhat éves Porka Evergím késő éjjel betör egy házba, de nem azért, mintha bűnöző volna. Nem: Porka egy Rémálom. 

Szó szerint.

Nem elég baj, hogy ő az egyetlen Rémálom az Akkordél Akadémián, a mágusfélék bentlakásos iskolájában, és kénytelen hírhedt anyja árnyékában élni, de mikor betör Eli Bookerék házába, még minden sokkal bonyolultabbá válik. Eli nagyon jóképű, ezért a mellkására ülni és az álmaiba hatolni már nem is lehetne kínosabb. 

Pedig az lesz.

Eli egy gyilkosságról álmodik. A helyszín az Akkordél. 

És végül az álom valóra válik. Porkának most már követnie kell a nyomokat – részint Eli álmain belül, részint odakint –, hogy megállítsa a gyilkost, mielőtt további embereket ölne meg. És mielőtt az illető rájönne, miben sántikál Porka, és kiválasztaná soron következő áldozatául…

„Az Akkordél Akadémián egyszerre csodás és furcsa a Rémálmok, szirének, varázslók és démonok világa, mégis annyira emberi és pontos, hogy azt érezheted: ha eleget sétálsz odakint, véletlenül odajutsz. A Rémálom-ügy szeszélyes és vad.” 

– Kendare Blake, a Vérbe öltözött Anna díjnyertes szerzője

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 340

Én és a könyv:

Összességében szerintem ez egy jó kis történet volt, mégis nagyon nehezen haladtam vele. Talán ez azért lehetett, mert több olyan rész is volt benne, amikor nem történt a gyilkossággal kapcsolatban semmi. Még ha nyomozgattak is, akkor sem jutottak előrébb, nekem pedig elég jó érzékem van ahhoz, hogy már az elején megállapítom ki lehet a tettes, még akkor is, ha pontosan nem is tudom mi történt. Ez sajnos most is így volt, ezért már csak a végét vártam, hogy kiderüljön, hogyan esett. 

Porka borzasztó naiv volt, bár azért érthető is, hogy az ember nem feltétlen számít a közvetlen közelében gyilkosokra. Lance és Katarina is borzasztó idegesítő volt, bár egyiküket sem utáltam annyira, mint Pault. Persze, várható, hogyha van egy ilyen szexi, tökéletes főszereplő pasi, mint Eli, akkor a lány másik udvarlóját csak utálni lehet. 

Bármennyire is szerettem Elijah-t, néha hajam téptem volna legszívesebben, hogy "hahó, csinálj már valamit!". Kiforratlan volt számomra kicsit ez a szerelmi szál, hiszem Eli elég sokáig csak Katarinát látta az álmaiban, össze is jöttek, néha-néha megkérdezte Porkától, hogy hogy van, aztán meg egyszer csak valami koppan, és SPOILER! SPOILER! SPOILER! megcsókolja Porkát, illetve szakít is az addigi szívszerelmével SPOILER VÉGE! SPOILER VÉGE! SPOILER VÉGE! 

Porka anyjáról viszont egész végig nem tudtam, hogy mit gondoljak, én ugyanis - bármilyen gonoszan hangzik - elítélem az ilyen anyát, akinek ennyit számít a gyermeke, ráadásul gyanúsnak is állították be, úgyhogy nehezen volt eldönthető, hogy a jók vagy a rosszak közé tartozik. Aztán nekem túl hirtelen volt a végén lévő anya-lánya összeborulás is. Ha olvastad a könyvet, akkor szerintem tökéletesen érthető, hogy miért.

Borító: utáltam. Egyáltalán nem is KMK-s stílusú, ráadásul azt sugallja, mintha legalább is nyolc éveseknek készült volna a kötet.

Pozitívumok: 

• különleges mágusfajták
• szerethető főszereplők

Negatívumok:

• kiforratlan szálak
• bizonyos mértékű kiszámíthatóság

Ajánlom, ha:

• szereted a könnyű krimiket
• vörös pöttyös rajongó vagy
• érdekel a természetfeletti képességgel rendelkezők világa

Ismerd meg az Európa kiadót!

Kiadós blogsorozatom második részében az Európa kiadót terveztem bemutatni.

Hol tudod őket elérni?

Honlap

Facebook oldal

Twitter-profil

Email

A kiadóról:
"Az Európa patinás, hatvan éve működő irodalmi könyvkiadó.
Fő profilja a világirodalom klasszikus és reprezentatív kortárs alkotásainak megjelentetése magas színvonalú fordításokban.
Tematikus és szerzői sorozatai mellett igényes szórakoztató irodalmat, valamint társadalomtudományi és tudományos ismeretterjesztő műveket is kiad.
A magyar könyvkiadás egyik meghatározó szereplője, több mint 800 címmel van jelen a mindenkori könyvpiacon.

Eddig 3 alkalommal nyerte el a 2001-ben alapított „Az Év Kiadója” címet."

Legnépszerűbb könyvek:

1. J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
2. Gárdonyi Géza: Egri csillagok
3. George Orwell: 1984
4. Jane Austen: Büszkeség és balítélet 
5. J. D. Salinger: Zabhegyező

Kelley Armstrong: The Awakening – Az Ébredés - #énésakönyv

Chloé Saunders menekülés közben őrült felfordulást okoz… szó szerint…

Chloé valaha teljesen hétköznapi tinilány volt – legalábbis ezt gondolta. Aztán rájött a megdöbbentő titokra, hogy nem más, mint egy két lábon járó tudományos kísérlet. Születésekor az Edison Csoport névre hallgató gonosz tudóscsapat genetikai módosítást hajtott végre rajta. Chloé megváltozott, egyedülálló képességekkel rendelkező nekromanta lett, aki szellemeket lát, feltámasztja a halottakat, és ez gyakran szörnyűséges következményekkel jár. S ami még rosszabb, egyre erősödő képessége fenyegetést jelent az Edison Csoport fennmaradó tagjai számára, akik úgy döntenek, véget kell vetni ennek a kísérletnek – örökre…

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 324

Én és a könyv:

Emlékszem az első olyan semmilyen volt a számomra, kicsit uncsi, aztán a vége nem olyan rossz... szóval ilyen semmilyen.

Az írónő csak tudhat valamit, mert ez a rész viszont MILLIÓSZOR jobb volt. Nem volt unalmas az első százötven-kétszáz oldal sem, sőt, különösen izgalmas volt ez a menekülősdi. Kicsit talán Jus Accardo Touch című könyvéhez tudnám hasonlítani, mikor Dez és Kale cselekednek hasonlóképpen, menekülnek az intézet és a dolgozók elöl. 

Tori még idegesítőbbé vált számomra, igazából nem is értem, hogy tudta mindenki elfogadni, hogy velük megy ő is. A szereplők helyében én az első beszólása után elhajtottam volna. 

Simonból nem kaptunk túl sokat ebben a kötetben, ami talán csak először rossz, utána én nem is bántam, mert annál fontosabbá vált Derek. Számomra elég egyértelmű, hogy érzései vannak Chloé iránt, bár semmi nyilvánvaló nem történt, talán majd a harmadik részben.

Meglepő volt az első kötet után, hogy itt már jobban mert a szerző megfélemlíteni, a szellemes jelenetek szerintem kifejezetten ijesztőek voltak, pedig nem vagyok az a félénk típus, csak A szellemidéző után ez váratlan volt.

Nagyon kíváncsi vagyok, mit lehetett még ebből kihozni az utolsó részben, remélem nem okoz majd csalódást.

Borító: az előzőhöz hasonló, szép, kifejező bár ki nem állhatom a narancssárgát, bahh

Pozitívumok: 

• sokkal izgalmasabb, az egész könyvön átívelő cselekményszál
• Derek fokozatos megnyílása

Negatívumok:

• Tori idegesítő személyisége

Ajánlom, ha:

• szereted a fantasyt
• nem kiemelkedően fontos a romantika
• rajongsz a vörös pöttyös könyvekért
• nem ijedsz meg könnyen a szellemektől, vérfarkasoktól, zombiktól stb.

Ismerd meg Molyékat! - gloomy_weirdo

@gloomy_weirdo bemutatkozik :)


Profil linkje: KATT!
Regisztráció: 2015. június 24.
A felhasználóról: „I wanted to kill myself and you were yelling about dirty dishes.”
Olvasások száma: 91

K.: Mikor és miért kezdtél el molyolni?
V.: 2015. nyarán regisztráltam. Keresgettem könyveket és mindig a Moly-t kozta ki, szóval ott olvasgattam fülszövegeket, aztán felfedeztem az idézeteket is. Mivel tetszett az oldal, körülnéztem jobban, belenéztem a zónákba és kedvem támadt csatlakozni a közösséghez.

K.: Lett azóta kedvenc szerződ/könyved/sorozatod?
V.: Nem igazán, nem szoktam kedvencet választani. Túl sok jó könyvet olvastam ahhoz! De a megjelenéseket figyelve akadtam már olyan könyvre, amit nagyon megszerettem.

K.: És kiadók közül van olyan esetleg, aminek a könyveire hamarabb figyelsz fel?
V.: Igen, a Könyvmolyképzőt és a Fumaxot szoktam figyelni. Követem az oldalaikat Facebookon, hogy láthassam a megjelenéseket és az akciókat.

K.: Látható, hogy te is megpróbálkoztál az írás világával. Ez mennyire komoly?
V.: Csak hobbi szinten írogatok. Nem tervezem, hogy hivatásos író leszek, de szabadidőmben szívesen foglalkozok versekkel. Könnyű így érzelmeket kifejezni. De semmi komolyabb, csak a saját (és a molyok) szórakoztatásomra írok.

Köszönjük az interjút! :)

Kelley Armstrong: The ​Summoning – A szellemidéző - #énésakönyv

Chloé Saunders nem akar mást az élettől, mint bármelyik tinédzser: esélyt arra, hogy befejezhesse az iskolát, barátokat találjon, és talán egy fiút is magának. Amikor azonban elkezd szellemeket látni, megérti, hogy az élete soha nem lesz olyan, mint a többieké. 

A figyelmét követelő szellemektől körülvéve Chloé végül összeomlik, és bekerül egy kisebb elmezavarral küzdő fiatalok számára fenntartott otthonba. A Lyle Ház először normálisnak tűnik, de ahogy Chloé sorra megismeri a többi ápoltat – a sármos Simont és gyanús, soha nem mosolygó bátyját, Dereket, a visszataszító Torit és Rae-t, aki túlságosan is szereti a tüzet – rájön, hogy valami különös, baljós dolog köti össze őket, amit nem lehet a szokásos „problémás a gyerek” viselkedéssel magyarázni. Ahogy együtt nemsokára azt is felfedezik, hogy a Lyle Ház sem egy a szokásos otthonok közül…

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 344

Én és a könyv:

Húha. *sóhaj* 

Borzasztó vegyes érzelmeim vannak a könyvvel kapcsolatban. Bizonyos részeknél olyan érzéseim voltak, mintha csak egy 13-14 éves lány írta volna a fejezeteket. Csupa leíró, lényegtelen, tömör mondatok egymás után. Máshol viszont szinte faltam a sorokat (leginkább mondjuk az utolsó 50 oldalnál). Egy csomó minden érthetetlen volt számomra, néhol elvesztettem a fonalat, aztán meg nem jöttem rá, hogy az előző pár mondat miért volt fontos. 

Alapból az verte ki nálam a biztosítékot, hogy amint Chloé bekerült a diliházba, valóban úgy viselkedett,mint egy őrült még saját magát is meggyőzte, hogy ő elmebeteg, és tényleg fontos a gyógyulása, szednie kell a gyógyszereket, majd - a könyvben kb. három mondattal később - már elhitte, hogy szellemekkel kommunikál. Ez pedig folyamatos körforgásban váltakozott.

Olyan érzésem volt, hogy elég lett volna az első és az utolsó oldalt elolvasni, ugyanott kötök ki, csak valamivel kevesebb szenvedés árán. Nem voltak a történet közepén izgalmas fordulatok azt az egyetlenegy pincés jelenetet kivéve, romantikus pillanatok komolyan, még viccnek is rossz volt az a szerelmi szálnak nevezett valami, ám a kötet végére az író VÉGRE összeszedte magát, így kaphattunk csavart, cseppnyi hátborzongatást és akciódús jeleneteket. Ezzel sunyin elérte tehát, hogy kíváncsiak legyünk a következő részre. Nos, bejött. Kikölcsönöztem.

Borító: olyan jellegzetes vörös pöttyös borító, nekem bejött.

Pozitívumok:

• az utolsó néhánytíz oldal úgy összvissz

Negatívumok:

• a könyv középső kétharmadában szinte semmi nem történik
• a szereplőkről semmilyen elemzést nem kaptunk, még a főszereplőt is alig ismerjük
• abszurd viselkedési megnyilvánulások

Ajánlom, ha:

• rajongsz a szellemekért és a fantasy világáért

Monica Murphy: Second ​Chance Boyfriend – Második esély pasi - #énésakönyv

Romokban hever az életem. Így tudnám összefoglalni jelenlegi helyzetemet. A futballedzőm engem hibáztat a szezonzáró meccs kudarcáért, ahogy az egész csapatom is.

Két teljes hónapot töltöttem azzal, hogy a sebeimet nyalogattam, mint egy igazi lúzer. Elvesztettem a barátnőmet, Fable Maguire-t, az egyetlen lányt, aki igazán fontos nekem, mert azt gondoltam, hogy csak szenved mellettem.

Most rájöttem, én vagyok az, aki nem tud nélküle létezni. Ő hiába csinál úgy, mintha már túltette volna magát a dolgon, tudom, hogy legalább annyit gondol rám, mint amennyit én őrá. Túl jól ismerem. Annyira sebezhető… én csak segíteni szeretnék neki, átölelni és szeretni őt.

Csak annyit kérek, hogy adjon még egy lehetőséget.

Egymás nélkül elveszettek vagyunk, de együtt az örök szerelem vár ránk!

Kiadó: Ulpius-ház

Oldalszám: 380

Én és a könyv:

Sajnos telefonon olvastam, így elég lassan haladtam vele, ennek ellenére sokkal jobban tetszett, mint az előző rész.

Még mindig úgy érzem, keveset, vagy inkább kevesebbet kaptunk Fable családjából, kicsit jobban bevonhatták volna Owen kihágásait, illetve az anyja balhéit. Velük ellentétben Drew famíliájában nem volt hiány feszültségben, a végén nekem nagyon tetszett a csavar, ismerve az előző kötetet, és ennek az első pár száz oldalát, egyáltalán nem számítottam rá.

Hiányoltam még Jen és Colin kapcsolatát is, hiszen az írónő azért jócskán elhintett velük kapcsolatban pár dolgot, felkeltette az érdeklődésem, aztán meg szinte teljesen elhanyagolta a történetszálukat. Kár, szívesen olvastam volna róluk is, de kénytelen voltam rádöbbenni, hogy ez a könyv tényleg CSAK Fable és Drew kapcsolatáról szól, illetve minimálisan azért Drew sérült múltjáról.

Itt már jóval több volt az erotikus jelenet, mint az előző részben, de szerintem pont a megfelelő mennyiségű ágyjelenetet kaptunk. Összességében egyszer kellemes olvasást nyújtott.

Borító: Jaj, szörnyű. Csúnya színvilág, kifejezéstelen "fordított" csókjelenet. Szegény lánynak nem tört ki a nyaka?

Pozitívumok:

• romantikus szerelmi szál két sérült fiatalt összekötve

Negatívumok:

• kidolgozatlan mellékszereplők
• hiányos cselekményszálak

Ajánlom, ha:

• tényleg nem igazán vágysz másra, csak arra az egyetlen szerelmi szálra

Érkezik...

Török Gábor: A lakott sziget

Október 19.
Az emberiség egyik legfontosabb és legveszélyesebb találmányával építeni és rombolni is lehet. A politika önmagában, egy lakatlan szigeten vagy élettelen bolygón nem értelmezhető, hiszen csak az emberek kezében válik eszközzé. A résztvevők természetesen változnak, cserélődnek, ezért a politika célja, formája, tartalma és meghatározása is változhat. De mire való igazán ez az eszköz? Mi a politika lényege? 
Török Gábor politológus hiánypótló, teljes áttekintést nyújtó kötetében nem csupán tudományos megközelítéseket használ, hanem népszerű filmsorozatokon keresztül is bemutatja e szövevényes rendszer játékszabályait. Különösen hasznos útmutató mindazoknak, akik most ismerkednek a politika világával.
Kiadó: Athenaeum
Oldalszám: 350




Philip Pullman: La Belle Sauvage

Október 19.
A tizenegy éves Malcolm Polstead és daimónja, Asta a szüleivel él az Oxford környéki Pisztráng Fogadóban. A Temze folyó túloldalán – amelyen Malcolm gyakran hajózik imádott kenuján, a La Belle Sauvage-on – áll a Goodstow Apátság, az apácák otthona. Malcolm megtudja, hogy az apátságban féltve őriznek egy leány csecsemőt, Lyra Belaquát, akit többen is el akarnak rabolni… Közben a sűrű esőzések miatt az emberek soha nem tapasztalt árvíz közeledtéről beszélnek…

„Mindig szerettem volna elmesélni, hogy Lyra hogyan került a Jordan Kollégiumba. Miközben ezen gondolkoztam, megjelent előttem egy hosszú történet, amely Lyra csecsemőkorában kezdődik és felnőttkorában végződik. Ebben a kötetben Lyra még kisbaba, a következőben pedig húsz éves. A harmadik és egyben utolsó résszel kapcsolatban lakat van a számon…” (Philip Pullman)
Kiadó: Ciceró
Oldalszám: 482

Brandon Hackett: Xeno

November 7.
2117-ben ​a Föld lakossága tizenötmilliárd fő: ebből hatmilliárd ember, kilencmilliárd idegen fajú, más néven xeno.

A gazdasági, környezeti és politikai káoszba süllyedt bolygót vízhiány, nyomor és helyi háborúk tépázzák. A lakosság a migrátorok, egy magasan fejlett idegen civilizáció uralma alatt szenved, akik féreglyukak ezrei révén három másik xenovilággal kapcsolták össze, és kényszerítették egymásra a különböző kultúrákat.

A túlnépesedett Spektrum bolygón ötvenmilliárd, alkotási kényszerben élő firka nyomorog, az energiazabáló hidrák a fagyott holdjuk jégrétege alatti óceánban élnek, amelyet azonban a mélybe süllyesztett, sugárzó atomhulladék-temetők egyre forróbbá tesznek, míg az egykor fejlett, mára azonban haldokló ostoros faj utolsó képviselői lassan elfelejtik, kik ők valójában, és az ősi bolygójuk maradványaiból épített aszteroidalánc mélyén múltjuk emlékeit kutatják.

Dr. Olga Ballard, az idegen kultúrákat tanulmányozó xenológusnő egy olyan összeesküvés közepébe csöppen, amely során nagy szükség van a szakértelmére és tudására. Xenókkal kell együttműködnie, és a legapróbb félreértések is katasztrófához vezethetnek. Idegen civilizációkon és különleges világokon átívelő csillagközi utazásra indul, melynek végén súlyos válaszok és kegyetlen döntések várnak rá.
Kiadó: Agave
Oldalszám: 416


Király Márk: Öngyilkosok ​klubja

November 27.
Ez a történet rólunk, és nem nekünk szól. 
A nyár emlékei az első szeptemberi szellővel tovaszállnak, és helyükben nem marad más, csak az üresség. 
Hajnali öt van, egy szálloda tetőteraszán ülök egy lánnyal, akinek nem emlékszem a nevére, de azt hiszem most lesz elsőéves a suliban, ahova mar három éve járok. A fehér ingemen, és a fekete csipkés bugyiján kívül nem visel mást. Langyos pezsgőt adunk körbe, a lassan ébredező várost bámuljuk. 
A nap komótosan kúszik fel az égre, mintha ő sem várta volna ezt a napot. Vége a nyárnak… 
Gyönyörű olyan halkan mondja ezt, hogy a szavai elolvadnak a levegőben. 
Kiissza az utolsó kortyokat, hanyatt fekszik és az eget bámulja, ami fel órával ezelőtt meg csillagoktól ragyogott. 
Sohasem tudtam hogyan akarok meghalni szólal meg újra. 
Miért akarsz meghalni? 
Mert egyszer mindenkinek meg kell.
Kiadó: Művelt Nép
Oldalszám: 320


Boris Martinović: Tokiói lilaság

November 10.
Tokió, ​tavasszal. Sibuja utcáin színes emberáradat hömpölyög, Roppongi fényei lüktető táncot lejtenek, a Meguro partján a megújulás frissességével virágzik a cseresznye. Akiko mégsem a része. A lelke hónapok óta valamiféle szürke homályban, kietlen sivatagban vándorol. Akár egy szellem a létezés határán. Sem a családja, sem a legjobb barátnője nem képes áthatolni a falon, amit maga köré húzott. Csak Kakasi, a rejtélyes zenész, akivel egy alagsori jazzbárban ismerkedik meg. Lila tekintete mintha réseket találna Akiko falán, és a lilaság apránként kúszik a sötétség legmélyére, hol Kakasi trombitajátékán, hol a szavain keresztül. Története egy magának való szaké mesterről, a szerelméről, a háborúról, a kalligráfiáról, ízekről és illatokról, életről és halálról szól. 

Boris Martinović első kötete egy összetett lélektani regény, melyben mágikus módon fonódnak össze emberi sorsok, finoman árnyalt hangulatok, a valóság jelenetei és a misztikum látomásai. A helyszínek, a szereplők, a képek és a hangulat merőben japán, a szerző mégis egyedi világot alkot, mely bensőséges hangon szól az olvasóhoz.
Kiadó: Urbis
Oldalszám: 240


Réti László: Panda

November 20.
"Hétfő ​reggel volt. Megint.

Ez nem jó jel.

Már a Biblia is említi, hogy a hétfő bűn. Vagy valami ilyesmi. És én ezzel mindig is maximálisan egyetértettem.

Egyszerre azon kaptam magam, hogy a plafont bámulom, és figyelem, ahogy egy fáradt kaszáspók tétován szerencsétlenkedik a keresztben futó hajszálrepedés mentén. Ahogy néztem, mit csinál, Isten jutott az eszembe. Az, hogy ő is elcsesz dolgokat.

Most komolyan: mégis mit akarhatott ezzel a sorsüldözött fajjal? Vagy talán félrenézett egy pillanatra teremtés közben, mert csöngetett a pizzás, vagy leejtette a dugóhúzót, aztán mire megint odafigyelt, már hopp, kész is volt, és ilyen lett?

Micsoda idióta egy állat!

Mármint a pók.

De mit is keresek én a hátamon fekve a padlón?"

Ezekkel a sorokkal indul Réti László krimije, mely könnyed hangvételével, és a rendőri munka szakértő bemutatásával lebilincselő olvasmány. Remek kikapcsolódást nyújt az olvasónak, aki alvás helyett inkább Larkinnal tart majd a San Diego utcáin folyó őrült akciók során.
Kiadó: Művelt Nép
Oldalszám: 500


L. J. Wesley: Afférok

Október 25.
" – Légyszi, légyszi, légyszi 
Már legalább 10 percre ezt hallgattam, de nekem eszemben sem volt felvinni a másnaposságom egy rohadt hőlégballonra… nem hiszem, hogy jót tett volna."

Szex és alkohol… vagy alkohol és szex? Soha nem tudtam, melyik a fontosabb. Talán ti el tudjátok dönteni, ha elolvassátok a történeteimet.
Kiadó: Magánkiadás
Oldalszám: 80

Boldog - avagy saját mű no.4

Tehát kiderült;
valóban nem csak akkor tudok
verset írni, ha
szomorú vagyok.

Most nem vagyok, sőt
azt hiszem, boldog vagyok.
Úgy igazán.
Teljesen.

Tökéletes nem létezik.
Holnap majd jöhet valami,
ami miatt megszűnik a gyönyör.
Remélem Te akkor is itt leszel.

J. L. Armentrout: Trust in me – Bízz bennem - #énésakönyv

A NEW YORK TIMES sikerlistás írónőjének legújabb könyve, a VÁROK RÁD folytatása úgy mutatja be Cam és Avery forró románcának történetét, ahogyan korábban soha nem olvashattunk róla… teljes egészében Cam szemszögéből mesélve el a történteket.


Cameron Hamilton hozzászokott már, hogy megkapjon mindent, amit csak akar – különösen, ha csajokról van szó. Amikor azonban viharos körülmények között megismerkedik Avery Morganstennel, megtalálja az egyetlen lányt, aki képes ellenállni szikrázóan kék szemeinek. Nem csoda, ha minden gondolata e szeleburdi és izgalmas csaj körül forog.

Averynek megvannak a saját titkai, amelyek nem engedik, hogy akár önmagának is bevallja, milyen mély érzelmekkel viseltet Cam iránt. Vajon mit kell tennie Camnek ahhoz, hogy áttörje a falat, és elnyerje Avery bizalmát? Vagy az is lehet, hogy továbbra sem lesz képes közel kerülni Averyhez, és elveszti az esélyét, hogy végre őszinte és hosszan tartó szerelemre találjon?

Én és a könyv:

Ó, milyen régen is volt már, hogy a Várok rád sorozat első részét olvastam. Jó könyv volt, de akkoriban azért annyira mégsem izgatott a folytatás. Így visszagondolva talán nem voltam elég érett hozzá, vagy szimplán csak jobban tetszett, hogy Cam szemszögéből láthatom a dolgokat. Csodáltam az Averyhez fűződő állandó szerelmét és kitartását, a világnak nagy szüksége van több ilyen Cameronhoz hasonló pasikra. Plusz pont jár a végre nem idegesítő főszereplő lányért is! Mostanában ugyanis nagyon kevés ilyennel találkozom. Bár Avery múltja borzasztó, mégis elfogadja, ha hibázott, képes bocsánatot kérni, nem hisztis és szerintem kifejezetten szerethető is. Szörnyű dolgokat kellett átélnie, és hihetetlen a kitartása, az ereje. Csodálom őt is, és Camet is a folyamatos támogatásért és tűréséért. 

Eperke. Ez a becenév egyszerűen imádnivaló, ráadásul ahogy Cam folyamatosan elszólja magát először a barátai, majd Avery előtt is.

Mindenkinek kijár továbbá egy olyan pasi, aki reggelivel köszönti. Cameron, költözz be hozzám!

Borító: bár nagyon hasonló az első rész kinézetéhez, nekem sokkal jobban tetszik ez a zöld, illetve ezúttal nincs levágva a szereplők álla, juhéj!

Pozitívumok:

• nőkkel való erőszak élethű, megindító ábrázolása
• kellemes szerelmi szál
• helyes, vicces pasik
• teknősök 

Negatívumok:

• a vége után még olvastam volna egy kicsit a kialakult helyzetről

Ajánlom, ha:

• szereted a romantikus regényeket
• rubin pöttyös vagy NA rajongó vagy
• érdekel a nőkkel való erőszak témája

FIGYELEM! Ha téged, vagy egy ismerősödet is bántalmaznak, kérlek keresd fel EZT az oldalt. Nem vagy egyedül, nem te tehetsz róla, NE MARADJ EGY ÁRTALMAS KAPCSOLATBAN!

J. L. Armentrout: Oblivion – Feledés 2. - #énésakönyv

Daemon ​Blackkel összekapcsolódni szívás… 

Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban. 

De nem ez a legnagyobb problémánk. 

A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, mindkettőnknek végünk. Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és segítene is rajtam… de ennek súlyos ára van. 

És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek. 

Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak vagy hallgassak? Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el? És mit akarnak Daemonéktól – na meg tőlem – a védelmisek? 

Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás. 

Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat… 

Éld át az Ónix történetét Daemonnal!

Én és a könyv:

Daemonből sosem elég! Ezt bizton állíthatom.

Lássuk be, merész dolog az írónőtől két majdnem egyforma (épphogy színben más) borítójú, illetve című könyvet kiadni, ráadásul a fülszöveg maga is ugyanaz, mint az Ónixé. Ez nekem egyébként elég nagy csalódás volt, hiszen ha már a külsőségek nem számítanak, azért maga történet Daemon szemszögéből teljesen más. Na, de mindegy, mivel szerettem a sorozat eddigi részeit is, ezért ettől eltekintve boldogan vágtam bele. 

Katy még idegesítőbbé vált ebben a kötetben, komolyan, még egy ilyen önfejű, makacs főszereplőnővel nem találkoztam. Így sok mindenben át tudtam érezni soha nem gondoltam volna, hogy ezt mondom Ash-t és Andrew-t.

Katy a legjobban Blake miatt húzta fel az agyam, és talán csúnya dolog ezt állítani, de komolyan úgy gondolom, hogy egy csomó balul sült dolgot el lehetett volna kerülni, ha nem ilyen kis hülye. 

Daemon továbbra is elképesztő pasi, imádom a nagyképű és a romantikus pillanatait is.

Sajnos a könyvtárban nincs meg a következő rész, de mindenképp megszerzem valahonnan!

Borító: ahogy már mondtam, szinte tökéletes másolata az előzőnek.

Pozitívumok:

• újabb Daemon-pillanatok
• Dawson és Beth történetének kinyílása

Negaívumok:

• Katy idegesítő viselkedése

Ajánlom, ha:

• tetszettek az eddigi kötetek
• vörös pöttyös, illetve fantasy rajongó vagy

J. L. Armentrout: Oblivion – Feledés - #énésakönyv

Amikor Katy Swartz a szomszédomba költözött, rögtön tudtam, hogy baj lesz. Nagy baj.

Bajra pedig igazán nincsen szükségem, hiszen nem vagyok idevalósi. A társaimmal a Luxról érkeztem a földre, egy tizenhárommilliárd fényévre lévő bolygóról. Ráadásul ha valamiben biztos vagyok, az az, hogy az emberekben nem lehet megbízni. Félnek tőlünk. Olyasmikre vagyunk képesek, amikről ők csak álmodnak, és pokolian gyengének tűnnek mellettünk – mert azok is.

Kat azonban olyan közel kerül hozzám, mint még senki más. Akaratlanul is vágyok rá – és szeretném felhasználni a képességeimet, hogy megóvjam. Meggyengít engem, pedig én vagyok a legerősebb luxen, és az én feladatom, hogy védjem a többieket. Ez a hétköznapi lány tehát mindannyiunk végzete lehet. Hiszen a luxeneknek van egy hatalmasabb ellensége is – az arumok – akikkel szembe kell szállnom.

Ha beleszeretek Katybe – egy emberbe – nem csupán őt sodrom veszélybe. Talán mindannyiunk pusztulását okozom… de azt nem hagyhatom.

Én és a könyv:

Annyira elképzelhetetlen most már a számomra, hogy én ezekről a Daemon szemszöges könyvekről anno, mikor olvastam a Luxen-köteteket nem tudtam. Aztán megláttam őket a könyvtárban, és azonnal lecsaptam az első részre. Igazából nagyon tetszett, mivel Daemon nem volt egy egyszerű eset (főleg) az Obszidiánban, így különösen jó volt végre belelátni a dolgokba, hogy mit miért tett. Furcsa, de valahogy jobban megutáltam Andrew-t, mint Ash-t, hiszen a lánnyal ellentétben ő Daemon barátja volt, így nem igazán értettem a szemétkedései okát. Nagyon meglepődtem, mert Katet bírtam az saját szemszögéből íródott könyvekben, itt viszont kimondottan idegesítő volt a makacssága, bár az erejét még mindig csodálom.

Borító: szokásos, Luxen-féle, Daemonnal és rikító színekkel a központban. Amire számítani lehetett.

Pozitívumok:

• Daemon Black, nemes egyszerűséggel
• kiforrott történet

Negatívumok:

• Katy makacssága
• Andrew és Ash

Ajánlom, ha:

• szereted a fantasyt
• rajongsz a vörös pöttyösökért
• tetszett a sorozat többi része
• vágysz egy Daemon Blackre, márpedig egy Daemon Blackre mindenkinek szüksége van!

Jus Accardo: Toxic – Mérgezés - #énésakönyv

Mikor a Sumrun éjszakáján egy Hatos megmenti Kale életét, figyelmezteti, hogy ennek következményei lesznek. Egy csere. Valamit adniuk kell a fiú visszanyert életéért cserébe. De Dez nem is sejtette, hogy épp azt az egy dolgot veszíti majd el, amiért bármit megadna… És nem elég, hogy Dez elveszíti Kale érintése elleni immunitását, az a Hatos, aki segít megtanítani Kale-nek, hogyan tudja irányítani a képességét, az első pillanattól kezdve odavan a srácért. Jöhet még ennél is rosszabb? Igen, Jade meg tudja érinteni Kale-t. De most a csábító Dez legkisebb problémája.

Én és a könyv:

Annyira vártam ezt a könyvet, hiszen az első perctől kezdve imádtam Kale-t. Igazából nem is okozott csalódást, sőt, nekem talán ez a kötet tetszett eddig a három közül a legjobban. Egyszerre imádtam és utáltam, hogy Dez nem érintheti meg többé Kale-t. Kicsit többet szerettem volna Sue-ból, jobban bevonhatták volna szerintem, remélem majd a következő részben ez megváltozik. Alexet minden jó vagy viszonylag jó tette ellenére továbbra sem kedvelem, és akkor ott volt még Jade... Jaj, teljes mértékben át tudtam érezni Dez helyzetét, bár én nem bírtam volna megállni, hogy ne verjem ki a hisztit. Ettől viszont csak jobban szerettem, hiszen ez is azt mutatja, hogy mennyi áldozatot képes hozni Kale miatt, és mennyire szereti őt. Eszméletlen. Kale úgyszintén. 

Nem bántam azt sem, hogy nem volt tele Dez apjával a történet, még ennyi is bőven sok volt belőle.

Nagyon kíváncsian várom (ismét) a következő részt.

Borító: Ez most nem jött be annyira, szeretem Dezt, de hiányzik Kale. *sóhaj*

Pozitívumok:

• Egyszerűen csak Kale és Dez, külön-külön és együtt is
• Izgalmas folytatása az első résznek
• Kevesebb Denazen és apuka

Negatívumok:

• Jade, Jade, Jade (és néha Ginger)

Ajánlom, ha:

• tetszett az első rész, vagy a "másfeledik"
• szereted a romantikus, de nem nyálas történeteket
• fantasy rajongó vagy
• voltál már nagyon-nagyon féltékeny

Katy Evans: Real – Valós - #énésakönyv

Forró. ​Szexi. Izmos. Fájdalmas. Valós. Perzselő nemzetközi bestseller, mely elsöpör mindent, amit korábban a szenvedélyről képzeltél… 

Remington Tate rossz fiú hírében áll a ringben is, ringen kívül is. Gránitkemény teste és nyers, állati ereje őrületbe hajszolja női szurkolóit. Neki azonban attól a pillanattól, hogy a szemébe nézett, nem kell más nő, csakis Brooke Dumas. Vágya színtiszta, ellenállhatatlan és VALÓS. 

Brooke számára álomállásnak tűnik a jól fizető új, sportterápiás munka: karban tartani Remington testének tökéletes gépezetét. De mialatt vele és csapatával sorra látogatja a földalatti harc veszedelmes arénáit, Brooke testében is fellobbannak a legősibb vágyak. Ha volt is olyan pillanat, hogy Brooke és Remy csak flörtöltek egymással, hamarosan mindkettejükben kibontakozik az erotikus megszállottság, és kapcsolatuk ennél is többel kecsegtet. 

Izzó vágyuknak azonban sötét oldala is van. Vajon képesek lesznek-e kitartani, amikor fény derül Remy legmélyebb titkára, és Brooke-nak családja segítségére kell sietnie – vagy hirtelen minden, amit                                                                                   olyan valósnak véltek, szertefoszlik, mint a káprázat?

Én és a könyv:

Annyira akciós volt ez a könyv bookline-on, hogy muszáj volt minden előzetes tudás nélkül is lecsapnom rá. Igen, merész döntés volt, hogy így vásároltam meg, de végül azt kell mondjam, nem bántam meg. Na, nem is fog soha a kedvenceim közé tartozni, de kellemes időtöltésnek bizonyult az olvasása. 

Nem fogok hazudni, a felénél majdnem letettem, ott szenvedtem egy sort, ugyanis a történet olyan szinten csak az erotikán alapult, hogy csodálkoztam, miért nem csöpög még a könyv a kezemben. A vicc az volt, hogy ekkor még nem is történt fizikai kapcsolat a főszereplők között! Brooke minden oldalon beindult, én pedig majdnem próbáltam az öklendezésem visszafojtani. 

Aztán fény derült Remy titkára, innentől kezdve sokkal izgalmasabb volt a történet. Nem igazán volt addig egyértelmű, amíg konkrétan ki nem lett mondva a dolog, de legalább végre lett másról is szó a szexen kívül. Még mindig az volt többségben, de így azért szívesebben haladt vele az ember.

Tipikusan az a könyv volt, ahol kíváncsi lettél volna a mellékszereplőkre, a részletesebb háttértörténetre is, de nem tudtál jobban belemenni, mert a főszereplő már megint olvadozik. 

A szerző akárhányszor hangsúlyozni szeretett volna, azzal próbálkozott, hogy minden szó után pontot tett. Ezt néhányszor el lehet sütni, de egy idő után baromira idegesítő. Baromira. Idegesítő. Ugye?!?!?

Mindent összevetve tehát, ahogy mondtam a végére egész jó történet kerekedett ebből, bár az első kétszáz oldalt lazán átugrottam volna, hiszen csak csöpögött, csöpögött és csöpögött. 

Borító: bármennyire is szexi az elképzelt Remington félmeztelen teste, nekem annyira nem tetszett. Ránézek, és még a hat kocka ellenére sem fog meg.

Pozitívumok: 

• szexi főszereplő pasi
• mentális betegség jó ábrázolása
• nos... az erotikus jelenetek pozitívumnak számítanak?

Negatívumok:

• több mint kétszáz oldalon keresztül csak Brooke szexuális feszültsége
• szörnyű fordítás. Undorító szavak az erotikus jelenetekben, és SZÁJAM? MOST KOMOLYAN?!

Ajánlom, ha:

• nem zavar, hogy nincsenek nagy fordulatok, kidolgozott cselekményszál
• az erotikus könyvek rajongója vagy 
• érdekelnek a mentális betegségek
• szereted a szexi pasikat, akik mellesleg ökölharcolnak

Jus Accardo: Untouched - Érintés nélkül - #énésakönyv

Kale ​napjait erőszak és halál töltötte be, mielőtt Dezzel találkozott. Gyilkoló fegyvernek használták a Denazen hatalomvágyó emberei, mert Hatos, kivételes képességgel rendelkezik. Van, aki örül ennek, nem úgy Kale. Kale érintése azonnali halált jelent. 

Most azonban vele van Dez, a lány, akit meg tud érinteni, s ketten együtt felkutatják a Hatosokat, hogy figyelmeztessék őket a Denazen veszélyére. Kale a rabságból kikerülve a külvilággal ismerkedik, és igyekszik maga mögött hagyni sötét múltját. Alábecsülték azonban azt, amennyire a Deanazen vissza akarja őket szerezni. 

Amikor Dez feláldozza magát, hogy megmentse az új Hatost, akit épp akkor mentettek meg, nehogy a cég kezébe kerüljön, Kale eltűnik. A Denazen mindent bevet a célja érdekében. Samsen jött el értük, a rémálom Kale múltjából, az egyetlen ember, akitől valaha igazán félt, és hamarosan világossá válik előttük, hogy megvan a maga hátborzongató terve. 

Kale-nek minden kiképzésnél szerzett tudását be kell vetnie, hogy visszakapja Dezt és biztosítsa, hogy kijussanak szabadon… és élve. De elég lesz ez?

Én és a könyv:

Jaj, Kale... Egyre jobban szeretlek.

A Touch még nem állt annyira közel a szívemhez, bár elég jó könyv volt. Aztán ahogy megszépültek az emlékek, alig vártam a következő részt. Kale - mint mindig - most is imádnivalóan szexi volt az édes kis tudatlanságával, és azzal, hogy mennyire őszintén szereti Dezt. Én nem annyira bántam, hogy SPOILER! SPOILER! SPOILER! kevésbé volt jelen a történetben maga a Denazen és Dez apja, így is izgalmas volt az új vizekre való evezés. SPOILER VÉGE! SPOILER VÉGE! SPOILER VÉGE!

Ezt a részt is a könyvtárból szereztem - hasonlóan az előzőhöz, ezt viszont nem is kölcsönöztem ki, ott helyben elolvastam nagyjából egy óra alatt, hiszen száz oldal sincs.

Nagyon örülök, hogy elolvastam a Touch után és a Toxic előtt, ugyanis az utóbbiba belekezdve érzem, hogy mennyivel többet tudok így.

Borító: még sokkal jobban tetszett, mint az előző. Hogy lehet egy arc ennyire tökéletes?

Pozitívumok: ,

• még több Kale
• Kale, Kale, Kale
• új ellenségek
• gyorsan, könnyedén olvasható
• egy kis pluszt ad az olvasása a Denazen-rajongóknak

Negatívumok:

• rövid volt :(

Ajánlom, ha:

• tetszett az első rész
• kevésbé tetszett az első rész (ez ugyanis szerintem jobb, különlegesebb volt)
• szereted az édes és dögös pasikat (leginkább egyet)
• rajongsz a fantasykért
• nem szeretsz egyszerre sokat olvasni

Szeptemberi #bookhaul

Kegyes volt hozzám a szeptember, van itt vásárolt, aztán megint vásárolt, kapott és barátnőtől "megörökölt". Íme az én szeptemberi könyvlistám:

• Rachel Hawkins: Hex Hall
• Rachel Hawkins: Demonglass – Démonüveg
• Katie Ashley: A szív zenéje
• Paula Hawkins: A lány a vonaton
• Jus Accardo: Touch – Érintés
• Monica Murphy: One Week Girlfriend – Heti csaj

Ti milyen könyveket szereztetek be a hónapban? :)

A ti kedvenc... verseitek

Az első nyereményjátékunk alkalmával arra a kérdésre kerestem a jelentkezők válaszát, miszerint melyik a kedvenc versük.
Lássuk tehát, milyen eredmények születtek:

• Mata Vivien:
  Arany János: A walesi bárdok

• Takács Violetta:
  Radnóti Miklós: Nem tudhatom...

• Adél Dani:
  Reményik Sándor: Gyógyíts meg!

• Vivien Kulcsár:
  Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd

• Corvus Coraxx (a nyertesünk):
  Tóth Árpád: Lélektől lélekig

• Richárd Virizlai:
  József Attila: Majd megöregszel

• Vislóczki Dorina:
  Radnóti Miklós: Erőltetett menet (és a Nem tudhatom...)

• Katalin Széll:
  Petőfi Sándor: Az alföld

• Alexandra Kiss:
  Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez

• Szilvia Mészáros:
  Radnóti Miklós: Tétova óda

• Sukalac Mónika:
  Radnóti Miklós: Két karodban

• Alexandra Müller:
  József Attila: Gyermekké tettél

Összességében tehát versenyzőink leginkább megmaradtak a klasszikusoknál, kiváltképpen népszerű volt Radnóti és József Attila. Természetesen mindketten (illetve a felsorolásban lévők közül mindannyian) fantasztikus szerzők, úgyhogy nem is csoda, hogy rájuk esett a blogolvasók választása.

Írjátok meg ti is kedvenc verseiteket! :)

Eredményhirdetés!

Kedves blogfigyelők! :)
Íme, eljött az ideje, hogy kihirdessem első nyereményjátékunk nyertesét.
El sem hiszem, hogy ennyien jelentkeztetek a saját készítésű könyvjelzőimért, köszönöm nektek!
A győztest egy Random Name Picker nevű oldallal sorsoltattam ki, ő nem más mint...
DOBPERGÉS...
Corvus Coraxx :)

Máris küldöm az emailt a nyertesünknek, ha őt napon belül nem válaszol, akkor újra pörög a kerék.
Gratulálok a szerencsésnek, a többiek pedig ne csüggedjenek, figyeljék továbbra is az oldalt, hiszen máris tervben van a következő játék. :)

Blaha - avagy saját mű no.3

Ma elmentem a helyre, a helyünkre,
abba a poros kocsmába, ahol
először dicsérted meg a hajam színét.
Azt hittem ott leszel, bár csak a bor
szállta meg a gondolataim.
Anélkül nem bírtam volna látni azt a sarkot
ahová behúztál, emlékszel?

Ezután mentünk haza és én csak sétáltam utánad.
Követtelek volna bárhová, pedig téged
még az sem érdekelt, hogy
a Blahán mennyire félek mindig.

Nem fogtad meg a kezem.
Akkor sem, azóta sem.
Elkaphattak volna, tudod? Tudod.
Rémült vagyok,
de már nem az aluljáró rémségei miatt.
Megijesztettél.
Félek, nem látod?
Hol vagy?
Miért nem vagy a helyünkön?

Én itt ülök a széken,
amibe az alkoholtól mámorosan
belefaragtad a nevünk.
Nem merek ránézni. Ebben is téged látlak.
Undorodom a bortól, a szagától, mióta
hozzád kapcsolom.
Gyűlölöm.
Téged is.
Amiért ma újra
egyedül kell hazasétálnom a hideg városon keresztül.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

Ismét egy újabb nagyon személyes iromány. Nekem a lelkemig hatol, írd meg kommentbe, hogy te mit gondolsz róla. :)

Ismerd meg a Könyvmolyképző kiadót!

Legújabb blogsorozatomban kiadókat fogok nektek bemutatni, és hát mi mással is kezdhetnék, mint a fantasztikus Könyvmolyképzővel! 

Hol tudod őket elérni?

• Honlap
• Facebook oldal
• Email

Legnépszerűbb könyvek:

1. Stephenie Meyer: Twilight – Alkonyat 
2. Gárdonyi Géza: Egri csillagok
3. Cassandra Clare: Csontváros
4. Stephenie Meyer: New Moon – Újhold
5. Jane Austen: Büszkeség és balítélet

Legnépszerűbb idézetek:

1. Mert meg akarom csókolni, szeretkezni akarok vele, el akarom venni feleségül, gyereket akarok tőle… és mindezt még ma este. (Colleen Hoover: Losing Hope – Reményvesztett)
2. Daemon oldalra hajtotta a fejét, fél keze lecsúszott az arcomról, az ujjai a tarkómon a hajamba siklottak. A szívem úgy zakatolt, mintha mindjárt fel akarna robbanni. 
   A mellkasára tettem a kezem, eltoltam magamtól. 
   – Cica – mormolta, és a fogaival az alsó ajkamba kapott. 
   Elakadt a lélegzetem.
   – Te… 
   – Még mindig kint áll – súgta a számba, és folytatta a csókot. 
   Egy pillanatig nem fogtam fel a szavai értelmét. A másik keze végigsiklott a hátamon, és a derekamon állt meg. Daemon magához húzott, összesimult a testünk, és az érzés egyszerre volt döbbenetesen új, és édesen ismerős. Addig csókolt, amíg már nem éreztem rajta kívül mást. 
   Remegő kézzel markoltam a pólóját, halk nyögés szakadt fel belőlem. A reszketés nem csillapodott, és végül átterjedt az egész testemre. 
   – Elment – emelte fel a fejét Daemon, én azonban nem néztem fel. Képtelen voltam megfékezni a remegésemet. – Ó, cica…
   (J. L. Armentrout: Opposition – Ellenállás)
3. Kat felém pördült, a szeme ragyogott. Abban a pillanatban olyan volt, mint egy istennő. A bosszú istennője.
   Ha nem volnánk éppen egy verekedés közben, már vinnélek is az első fához.
   A szája sarka felfelé húzódott. 
   Micsoda egy kéjenc…
   (J. L. Armentrout: Opposition – Ellenállás)

                                                         

Monica Murphy: One ​Week Girlfriend – Heti csaj - #énésakönyv

Átmenetiség. Ezzel a szóval jellemezhetném az életemet az utóbbi néhány évben. Átmenetileg dolgozom, amíg meg nem szabadulok innen. Átmenetileg a kisöcsém anyukája vagyok, mivel anyánk szart sem törődik velünk. És átmeneti csajszi vagyok, mert könnyen megkaphat bárki. Legalábbis a pletyka szerint.

Most éppen Drew Callahan átmeneti csaja vagyok. Ő az egyetemi futballcsapat sztárja, és körülrajongják. Gyönyörű és édes srác – és rejtőzködőbb, mint én. Ő vezetett be engem ebbe a hamis világba, ahol láthatóan ki nem állhatnak engem. És ahol mindenki akar tőle valamit. Bár az egyetlen dolog, amit, úgy tűnik, ő akar, az…

Én vagyok.

Már nem tudom, mit higgyek. Csak azt tudom, hogy Drew-nak szüksége van rám. És én mellette akarok lenni.

Mindörökké.

Én és a könyv:

Nos, nem is tudom mit gondoljak erről az irományról. Néha tetszett, néha annyira nem, majd a végén esedeztem a folytatásért. Így azt kell, hogy mondjam, végül is jó volt, bár nem az a sztori, ami benned marad életed végéig. Kellemes időtöltés az olvasása, a végére még úgy talán közel is kerülnek hozzád a szereplők. Összességében nem volt rossz, bár Drew és Fable mindketten hol az őrületbe kergettek, hol végtelenül sajnáltam őket, aztán megint az őrületbe kergettek. 

A mostohaanyát utáltam, az apát pedig nem igazán értettem, kicsit a mellékszereplőket jobban ki lehetett volna dolgozni. Fable öccséről is szerettem volna többet tudni, illetve az anyjáról.

A "csavar" a végén elég nyilvánvaló volt, de a szerelmi huzavona gyakorlatilag ellopta a sztorit. Biztosan belekezdek a második részbe.

Borító: Erről is csak azt tudom mondani, hogy tetszett is meg nem is. Szinte a feléig semmi erotika  komolyan, még csók sem nem volt benne, ezért nem kifejezetten értem ezt a szenvedélyességet. Viszont a színek és a szöveg szépek.

Pozitívumok:

• nem túl klisés szereplők
• fokozatosan kibontakozó erotika
• könnyen haladhatsz vele

Negatívumok:

• túl sok se veled, se nélküled
• keveset tudunk a mellékszereplőkről
• a 30% szex felirat a borítón hatalmas túlzás

Ajánlom, ha:

• szereted a szerelmi huzavonát
• tetszik az erotika, de nem igényled folyamatosan
• kíváncsi vagy különös hátterű szereplőkre

Jus Accardo: Touch - Érintés - #énésakönyv

Mikor ​egy idegen fiú száguld le a patak melletti töltésen, és épp a lába előtt ér földet, a tizenhét éves adrenalinfüggő Deznee Cross úgy dönt, kihasználja a lehetőséget, hogy felbosszantsa apját, ezért hazaviszi a titokzatos, jóképű, jégkék szemű srácot. De valami nem stimmel Kale-lel. Dez cipőjét hordja a zuhany alatt, lenyűgözik az olyan tárgyak, mint egy DVD, vagy egy váza, és mintha attól tartana, hogy a lány egy érintésétől elporladna. De egyszer csak megjelenik Dez apja, fegyverrel a kezében, és jóval többet tud Kale-ről, mint kellene. Dez rájön, hogy sokkal több van a fiúban – és az apja „ügyvédi irodája" is más – mint az elsőre látszott. Kale a Denazen részvénytársaság rabja volt – egy szervezeté, amely összegyűjtötte a „különleges" gyerekeket, akiket csak a Hatosnak neveznek, hogy fegyverként használja őket, egy egész életen át. Á, igen, és az érintése? Az halálos. Dez és Kale mindenre elszántan csatlakozik a Hatoshoz, hogy legyőzzék a Denazent, mielőtt azok kapják el őket és Dez apja rájön a legnagyobb titokra. A titokra, melyet Dez egész életében meg akart óvni. A titokra, melyért Kale ölne, hogy megóvja.

Én és a könyv:

Valamikor még nagyon-nagyon régen már egyszer olvastam ezt a könyvet, de egy picit sem emlékeztem rá. Tehát amikor néhány napja elmentem a könyvtárba, kíváncsian kezdtem bele. 

Olvastam értékeléseket, de mindig félek a fantasyktól, mert ebben a témában nekem vagy valami nagyon tetszik, vagy egyáltalán nem. Sok olyan véleményt is hallottam, hogy a Luxen-könyvekhez hasonlít, amiket nagyon szeretek, úgyhogy neki is vágtam.

NAGYON-NAGYON JÓ DÖNTÉS VOLT! Daemont ugyan senki nem körözheti le, de imádtam Kale aranyos tudatlanságát, úgy, hogy közben egy szexi külső a velejárója. Végre egy olyan kötet, amiben nem egy idegesítően közhelyes, szőke, félénk jókislány a főszereplő. Dez egy belevaló, szerethető, különleges csajszi, akinek minden egyes beszólása megnevettetett és büszkévé tett. 

Szóval számomra akkor is a Luxen marad "A", de így is kíváncsian várom a következő részt.

Borító: imádtam. Ugye nem kell magyarázni, hogy miért?

Pozitívumok:

• izgalmas
• szerethető fő- és mellékszereplők (kettőt kivéve, pokolba veled Alex és Mr. Cross!)
• különleges fantasy elemek
• nem túl nyálas szerelmi szál
• szarkasztikus humor

Negatívumok:

• valóban sokban hajaz az O-betűs kedvencekre

Ajánlom, ha:

• tetszett a Luxen-sorozat
• szereted a természetfelettit, de unod a klisés vámpírokat/vérfarkasokat
• fantasy rajongó vagy
• vörös pöttyös rajongó vagy

Paula Hawkins: A lány a vonaton - #énésakönyv

 Ritkaság, ​hogy egy könyv vezesse több országban egyszerre, szinte az összes fontos sikerlistát. A New York Timesét és a BarnesandNoble-ét, például. Az végképp szokatlan, hogy ezt egy debütáló író tegye.

2015 elején Paula Hawkins regénye berobbant az angolszász piacokra. Ahogy Stephen King fogalmazott, ebben a történetben csak fokozódik és fokozódik a feszültség. Nem véletlenül hasonlítják Hitchkockhoz és Agatha Christie-hez az írót, a Gone girlhez a történetet.

Rachel ingázó, minden reggel felszáll ugyanarra a vonatra. Tudja, hogy minden alkalommal várakozni szoktak ugyanannál a fénysorompónál, ahonnan egy sor hátsó udvarra nyílik rálátás. Már-már kezdi úgy érezni, hogy ismeri az egyik ház lakóit. Jess és Jason, így nevezi őket. A pár élete tökéletesnek tűnik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra. 

És aztán lát valami megdöbbentőt. Csak egyetlen pillanatig, ahogy a vonat tovahalad, de ennyi elég.

A pillanat mindent megváltoztat. Rachel immár részese az életüknek, melyet eddig csak messziről szemlélt.

Meglátják; sokkal több ő, mint egy lány a vonaton!

Én és a könyv:

Összesen két napig tartott az olvasás, ugyanis eszméletlen jól lehet vele haladni még egy ilyen állandó rohanásban élő embernek is. 

Igazság szerint félve kezdtem bele, ugyanis thrillerként adják el, én pedig elég könnyen beleélem magam a dolgokba. Nos, kár volt ezen aggódni. Egyáltalán nem volt brutális, vagy durva a storyline. Eredetileg anyukámnak vettem a könyvet születésnapjára, így ő már hamarabb kivégezte - tudniillik még ijedősebb, mint én. Azzal indította útjára a történetet, hogy nem volt vészes egészen a legvégéig. Hát nem is tudom, számomra az utolsó néhány fejezet sem volt túlságosan merész, vagy úgymond félelmetes, de ezt nem is bánom, nekem egy jó kis visszafogott thriller volt. 

Nekem különösen tetszett, hogy szépen, fokozatosan van felépítve a cselekményszál. A legtöbb embert idegesíti, hogy az első néhány oldalon gyakorlatilag nem sok minden történik, én viszont imádtam, hogy így van, mert volt időm megismerni, megérteni a szereplőket, illetve lépcsőzetesen láthattunk bele mindenbe.

Az értékelésembe muszáj beleírnom, hogy kb. a könyv harmadánál már tudtam, hogy ki lesz a tettes, pedig még ki sem derült, hogy pontosan mi történt. Nekem nagyon egyértelmű volt, bár az ismerőseim szerint én egyébként is jó vagyok benne. Kivéve a PLL-ben, mert az egy kész káosz.

Megnéztem egyébként a könyv után a filmet is, mondván, hogy úgy biztos sokkal izgalmasabb, nagyobb hangsúlyt fektetnek majd a hátborzongatásra, de a háromnegyedénél kikapcsoltam, halálra untam magam.

Borító: nekem a zöld színű, elcsúsztatott verziójú volt meg csak ilyet találtam a boltban, amire akárhol olvastam, mindenki panaszkodott, hogy borzasztó idegesítő a szemnek. Szerintem viszont jobban néz ki, mint a másik, amin már a csaj is ott van.

Pozitívumok:

• érdekesen kialakított fokozatosan kinyíló történet
• különleges, nem klisés szereplők
• szinte olvastatja magát
• thrillerhez képest borzasztó könnyen emészthető

Negatívumok:

• egyes részeken kissé unalmas
• (számomra) bizonyos dolgok azonnal egyértelművé váltak

Ajánlom, ha:

• szereted az izgalmas sztorikat, de elég félős vagy
• vágysz a (végre) nem közhelyes dolgokra
• érdekelnek az alkoholizmussal foglalkozó dolgok
• izgat a különleges krimik világa is.