Csáth Géza: Napló (1912-1913) - #énésakönyv

Napló azokból az évekből, amikor a pszichoanalízissel elkezdett foglalkozni, és a sok önelemzéstől elment a kedve az írástól. „A születő gondolatot mintegy csirájában megöli a kritika.” Egy fürdőhelyen kezdett el dolgozni orvosként. Unatkozó hölgyek álltak sorban a kegyeiért. Rákapott a szerekre. Egyre durvábban nyúlt hozzájuk. És próbált leszokni. Belső vívódások, hátrahagyott gondolatok.

Kiadó: Windsor Kiadó

Oldalszám: 162

Én és a könyv:

Nem hiszem, hogy fair lenne önéletrajzról értékelést írni, ám mégis úgy érzem, muszáj megosztanom a gondolataimat. Ezért ez most egy rendhagyó, rövid összegzés lesz csupán.

Csáth Gézát leginkább úgy ismertem ezelőtt, mint Kosztolányi Dezső unokatestvére. Nem lett olyan híres író és zenész, az orvostudományban talán jelentősebb munkát végzett.

A Napló csak két évet mesél el, ám jóval többet ölel fel. Tudomást szerezhetünk a korábbi munkásságokról, függőségekről, nőkről. Mert azokból aztán jó sok volt.

Mindenre számítottam a könyv kézbevételekor, csak arra nem, amit valójában kaptam tőle. Annyira nyílt, hogy sokszor már belepirultam az olvasásába. Mégis hihetetlen, hogy mennyire ugyanolyan a világunk még ma is.

Egyértelmű, hogy Csáth Gézát rengeteg nő megkörnyékezte, a sors iróniája, hogy egyikükkel sem tudott igazán boldog lenni, senki nem tudta kigyógyítani függőségéből. A különböző tudatmódosító szerek rendesen rányomták a bélyeget Csáth sorsára, az író/orvos/zenész pedig elég okos volt, hogy felmérje a károkat, azonban sajnos túlságosan gyenge, hogy lemondjon róluk.

Örültem, hogy tudomást szerezhettem mindarról, amiben a vívódó személynek része volt. Bárcsak máshogyan alakult volna az élete!

Érkezik...

Nálam az lejjebb látható, mely könyvek kerültek kívánságlistára még megjelenésük előtt. A ti érdeklődéseteket felkeltette valamelyik?

Julie Buxbaum: Hogy ​folytassam?

Március 31.

Időnként ​egyetlen új lehetőség elég ahhoz, hogy a világ értelmet nyerjen.

KIT: Nem tudom, miért nem Annie-hez és Violethez ültem le az ebédnél. Nincs itt senki, aki tudná, hogy mi zajlik bennem, hogy min megyek keresztül. Hogy is tudhatnák, hiszen én magam sem értem.

DAVID: Hatszázhuszonkét napja járok már ebbe a gimibe, de Kit Lowell volt az első ember, aki ebédnél odaült az asztalomhoz, szóval egész mostanáig mindig egy szál magamban ücsörögtem. Szóval meghalt az édesapád? – kérdeztem, mert nem sokkal korábban hallottam a hírt.

Amikor váratlanul barátság szövődik a viszonylag népszerű Kit Lowell és a tökéletesen elszigetelt, kiközösített David Drucker között, mindenki megdöbben. Talán Kit és David a leginkább. Kitnek tulajdonképpen tetszik David keresetlen őszintesége, amelyet furcsa módon üdítőnek érez, David pedig hálás Kit figyelméért és időnként zavarba ejtő kíváncsiságáért. Amikor a lány arra kéri, segítsen neki felderíteni édesapja tragikus autóbalesetének körülményeit, David hatalmas lendülettel veti bele magát a feladatba, de egyikük sem látja előre, hogy fog rájönni. Túlélheti-e a barátságuk az igazságot?

Kiadó: GABO

Oldalszám: 360

Nicole Williams: Clash ​– Csattanás (Zuhanás 2.)

Április 3.

Jude és Lucy csak abban ért egyet, hogy Rómeó és Júlia történetéhez méltó módon tombol közöttük a szenvedély. Meg abban, hogy állandóan veszekedni kell…

Az sem segít, hogy Lucy halálosan féltékeny arra a vezérszurkoló lányra, aki beférkőzött Jude életébe.

Lucy igyekszik belekapaszkodni a nélkülözhetetlen rosszfiúba, miközben azon dolgozik, hogy ő legyen a főiskola legjobb balett-táncosa. De közben érzi, hogy valami hamarosan összeomlik…

Hogy tudna anélkül a fiú nélkül élni, akit szeret? Hogy tudna úgy élni, hogy feladja az álmait? Ha rosszul dönt, mindent elveszít.

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 224

Cookie O'Gorman: Nindzsalány

Április 16.

Snow-Soon Lee tizenhét éves, koreai, és Bruce Lee a pél­daképe. A harcművészet koronázatlan királynője nem az a bulizós típus, de ha felheccelik, akár egy vadidegen, dögös srácot is hajlandó lesmárolni a moziban, hogy bebizonyítsa, nem csak a gyilkos ütéseivel tud hatni a fiúkra. Ja, hogy a kapucnis szívtipró a dúsgazdag szenátorjelölt egy szem fia? Uppsz… Semmi vész, úgysem találkoznak többé. Vagy mégis? Ash lerázhatatlannak tűnik, és kissé paranoiás anyja a csa­ládot ért halálos fenyegetések miatt elképesztő ötlettel áll elő: azt akarja, hogy Snow legyen a suliban a fia testőre. Vajon meg tudja védeni a nindzsalány Asht a titokzatos zsa­rolóktól? És Snow-t ki védi meg az újabb csókoktól?

Kiadó: Móra

Oldalszám: 320

Horányi Hanna Zelma: Egy ​év, tíz hiba

Április 16.

Vajon hány hibát lehet elkövetni egy év alatt? 

Nem a kémia dogában, és nem is a tesiórán, hanem egy sokkal nehezebb tantárgyban: az életben. Kinga épp beleveti magát a kilencedikbe, új sulija, kicsit konzervatív családja és sok barátja van. Belép egy zenekarba, bulizik, és a fiúk is észreveszik a romantikus és vagány lányt. Azzal meg csak a baj van, ha az ember szíve átveszi az irányítást… Vagy mégsem? 

Horányi Hanna Zelma első regényében pontosan mutatja be az első szerelmek, rácsodálkozások, rajongások és viták természetét – azaz egy kamasz hétköznapjait.

Rólad/Neked-sorozat: Olyan könyveinkre tesszük rá a Rólad/ Neked logót, amelyek valóban kamaszokról szólnak, kamaszoknak, és ráadásul a szerző maga is szinte kamasz, vagy nagyon közel áll a korosztályhoz – így nem csak ismeri, átérzi az őket foglalkoztató témákat, de olyan hangon tudja megírni azokat, amely hiteles számukra is.

Kiadó: Menő Könyvek

Oldalszám: 336

Baráth Viktória: Egy ​év Rómában

Április 20.

Két ​megtört szív. Két reményvesztett lélek. Egy közös cél: megtalálni a boldogságot.

Leila Findley, a 33 éves írónő élete mélypontra kerül. A múltjában történt tragédiák hatására kialakult depresszióját alkohollal, gyógyszerekkel és egyéjszakás kalandokkal próbálja kezelni. Ezt azonban a kiadója nem nézi jól szemmel, így ultimátumot kap: vagy elutazik, hogy naplót írjon, amit végül könyvként kiadhatnak, vagy elveszíti a szerződését, az utolsó dolgot az életében, ami legalább egy kicsit boldoggá teszi. Nincs más választása, egy évre Rómába kell költöznie. 

Hogy könnyebben boldoguljon az idegen városban, segítséget kap Jonathan Raymond atya személyében. A férfi pontosan Leila ellentéte: mosolygós, jókedvű, életvidám, ezért az állandóan komor hangulatú lány eleinte elutasítóan bánik vele. Az atya pozitív hozzáállása azonban őt is megfertőzi. Szokatlan barátságuk egyre jobban elmélyül, amitől Leila úgy érzi, hogy a legmélyebb gödörből is létezhet kiút.

Képesek vagyunk megküzdeni a múltunk démonaival? Lehetünk még a tragédiáink ellenére is boldogok? Ránk találhat a szerelem azután, hogy már végleg letettünk róla?

Baráth Viktória, az Aranykönyv-díjra jelölt Első tánc és A főnök szerzője ezúttal lelkünk legmélyebb és legsötétebb bugyraiba vezet minket. Az Egy év Rómában egy szívszorító történet önmagunk elfogadásáról, az élet szépségeiről és a minden akadályt leküzdő szerelemről.

Kiadó: Álomgyár

Oldalszám: 496

Jaymin Eve – Leia Stone: Ash – Parázs - #énésakönyv

Parázs ​vagy?

* Fokozott állóképesség

* Étvágytalanság

* Dühkitörések

* Csillapíthatatlan szomjúság

* Szépség és erő

* Férfi

Hívja a forróvonalat, ha ezek a tünetek váratlanul jelentkeznek! 

Charlie Bennetről kiderül, hogy a fentiek mindegyike illik rá, kivéve az utolsót. Mert megtévesztő neve ellenére Charlie minden ízében nő, és egyáltalán nem akarta, hogy bármi köze legyen a parazsakhoz… egészen addig a napig, míg fel nem fedezte, hogy bizony ő is az. 

Minden akkor kezdődött, amikor fertőzött denevérek megharaptak egy csapat embert, és létrejöttek a ma vámpíroknak hívott lények. Ezután a férfi vámpírok embernőket ejtettek teherbe, és ennek eredményeként kialakult a csupa férfiból álló szépséges faj, a parázs. A pusztítóan jóképű, emberfeletti torzszülöttek. 

Charlie az első női parázs, vagy más néven a Kaptár egyszarvúja – a Kaptár nem más, mint egy lezárt terület Portlandben, amit az emberek jelöltek ki a vámpíroknak és a parazsaknak, hogy elszigeteljék őket a társadalom többi részétől. 

Hogy mi a gond? A Kaptár tele van, és csak néhány kiválasztott kap rá engedélyt, hogy ott éljen. Hogy egyáltalán éljen. Ha Charlie ki akarja vívni magának a jogot arra, hogy a Kaptár lakója lehessen, túl kell élnie a selejtezést – egy sor halálig tartó küzdelmet. És hogy mi benne a legszebb? Hogy csak azért, mert lány, nem részesül különleges bánásmódban. 

Viszont jó, hogy ott van Ryder, a parazsak titokzatos főrendőre, aki mintha mindig ott állna mögötte. De amikor a titkok kezdenek a felszínre bugyogni, egy srác nem lesz elég, hogy megmentse.

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 276

Én és a könyv:

Egy szó: csalódás.
Sajnos nem tudom megérteni, hogy miért szeretik ezt a könyvet ennyire. Egy délután alatt kivégeztem, de jópárszor megfordult a fejemben, hogy keresek inkább valami mást.
Az alapötlet szerintem iszonyú jó, és nagyon különleges is. Charlie furcsa tüneteket produkál, de nem lehet parázs. Aztán kiderül, hogy mégis. Nem hiszem el, hogy a Kaptárban ezt mindenki elfogadja, és védi, hiszen maguk a "fejesek" mondták, hogy ez lehetetlen, illetve, hogy mennyi ember fog ezért veszélyt jelenteni rá. Ehhez képest az ottaniaknak semmi bajuk vele.
Egyébként találkoztam már ilyen fantasy könyvvel, amiért mindenki odáig volt, én pedig csak pislogtam, hogy hiszen van egy csomó hibája, miért számít ez ennyire szupernek? Azért, mert maga az alaptörténet nem klisés? Ha egy romantikus kötetnek van ennyi gikszere, akkor azt mindenki azonnal lepontozza. Kissé furcsa nekem ez a fantasy-őrület. Lényeg a lényeg, itt még a szóhasználat is kiverte nálam a biztosítékot, szerintem egyetlen (kicsit értelmesebb) huszonéves sem használ ennyi rövidítést, mint Charlie és a barátai.
Igazából végig olyan érzésem volt, mintha a főszereplő inkább egy kiskamasz értelmi szintjén ragadt volna. A leghitelesebb infó ezzel kapcsolatban az, amikor az anyukája elmeséli neki, hogy a férje (akit Charlie az apjának hitt) rendszeresen verte és megerőszakolta. Erre a lány reakciója: "Oké, ez már túl sok infó, de azért folytasd, anyu!". Komolyan mondom, ezek után pár percig csak ültem és pislogtam. Ugyanis ha kiderülne, hogy az édesanyámmal, akit mindennél jobban szeretek, régebben ilyeneket tett valaki, akiről ráadásul még azt is hittem, hogy az apám..., nos, én biztosan nem így reagáltam volna - maradjunk ennyiben. Jó, hogy nem már azt mondta a lány, hogy "fúj, undi!". Pedig megjegyzem, ezt is elképzelhetőnek tartottam volna a színvonal miatt.

A másik ilyen eset, ami leginkább kiverte nálam a biztosítékot, mikor a legjobb barátnő kitalálta, hogy átváltoztatja magát vámpírrá egy sráccal, akit akkor ismert meg (bár nagy valószínűséggel inkább belehal). Hogy miért? Azért, mert izgalmas lehet, és hogy többet legyen együtt Charlie-val. Ő ezt később ellenzi, először azonban: "Annyira imádom ezt a csajszit, ő az én emberem!". Ez most komoly?
Ha már rövidítések... valaki árulja már el, hogy mi az az LÖB, és miért használ ilyeneket folyamatosan egy huszonéves felnőtt nő? Tizenkilenc éves vagyok, de szerintem minimum öt éve nem mondtunk ilyeneket.
Aztán jött Ryder... (szerintem mellesleg az egyetlen értékelhető szereplő a történetben), de Charlie persze ehhez is hülye volt. Ryder egyértelműen törődött vele, próbált neki mindenben segíteni, de a csaj konkrétan minden egyes percben rányomult, aztán meg sírt, hogy nem akar tőle semmit. Közben mindvégig tudta, hogy a srác elvesztette a menyasszonyát egy szörnyű tragédia közben, de mégsem jutott el az agyáig, hogy ezt talán nem olyan egyszerű egyik pillanatról a másikra egy új nő mellett feldolgozni.
Szerintem az egyetlen pozitívuma a könyvnek az volt, hogy folyamatosan történt valami, amitől izgalmas volt. Ez azonban nem elegendő ahhoz (legalábbis most egyértelműen így látom), hogy elolvassam a következő részt, ha megjelenik.
Borító: tetszett, és igazából nagyjából úgy is képzeltem el Charlie-t.
Pozitívumok:

• izgalmak

Negatívumok:

• igénytelen szóhasználat
• gyerekesség
• buta, idegesítő főszereplő

Ajánlom, ha:

• elvetemült fantasy/urban fantasy rajongó vagy

Gárdonyi Géza: Ida ​regénye / Szerelmi történetek - #énésakönyv

Gárdonyi ​szerelem-felfogását kívánja bemutatni a kötet. Tudtuk, hogy a fiatal, a pozitivizmushoz, a naturalizmushoz is vonzódó Gárdonyi valamiféle biológiai végzetnek tekintette a szerelmet, irracionális, megmagyarázhatatlan vágyódásnak, amelyet éppen ezen természete miatt nem lehet véteknek föltüntetni, a bűntudat forrásának és okozójának szuggerálni. Az Ida regénye bevezetése elég egyértelműen eligazít ebben a kérdésben. „Sötétben állunk néha”, „Csak tapogatózunk”, vakságról és dermedtségről esik szó, szakadékról, kígyóról. „Szívünk remeg, mint a nyárfalevél”. 

A regény a zárdában nevelkedő Ida és a művészetéért, szeretett húgáért érdekházasságra is képes Balogh Csaba összetalálkozását, szerelmük kibontakozását meséli el. E szerelem ábrázolását nem érezzük már igazán időszerűnek, maga Gárdonyi vagy szereplői, hősei is emlegetik a „devalválódás” kifejezést. Rövidmondatos leírásokból, kevés szavú párbeszédekből áll a szöveg. A regény egyik legpontosabban megfogalmazott helyén Ida szavaival Gárdonyi így jellemzi az ambivalenciát, a többértelmű lelki viszonyt (ezúttal Csabáét és Idáét): „Ha nem a férje volna az a Csaba…, senki máshoz nem menne feleségül.” Később azt az árulkodó mondatot súgja egy szállodai szobában a már halott édesanyjának: „miért is nem vagyok melletted odalent, az egyetlen szív mellett, amely engem szeretett.” Ez a vallomás a regény és koncepciója mély líraiságáról tanúskodik, de a modern kor szkeptikus embereként Gárdonyi hangot vált, elszakadóban lévő hősei újra gyűrűt váltanak, a romantikát ironikus fintor és távolságtartás váltja fel.

Kiadó: Szépirodalmi

Oldalszám: 494

Én és a könyv:

Eléggé féltem a könyvtől, ugyanis Gárdonyi Géza kapcsán az Egri csillagok az egyetlen, ami szerintem szinte mindenkinek beugrik, azt viszont én utáltam. Soha nem voltam nagy rajongója az általános iskolás kötelező olvasmányoknak (mind tudjuk; úgy rossz a rendszer, ahogy van), középiskolában pedig nem követelmény egyetlen Gárdonyi mű sem, úgyhogy a teljes ismeretlenbe ugrottam bele.

Milyen jól tettem!

Az Ida regénye valami fantasztikus volt. Hajlamos vagyok a történetek elejét unni kissé, amíg megy a szereplők és az alapszituáció bemutatása, itt azonban már az első néhány rész is annyira különleges volt, korántsem átlagos, ahogyan a dolgok szép lassan kibontakoztak. Tényleg lassan, hiszen majdnem négyszáz oldalas (apró betűk, kicsi sorköz) a kötet, viszont úgy gondolom, ez kellett, hogy igazán belelássunk mindenbe és közel kerüljek a szereplőkhöz. Mert ez történt. Együtt éreztem Csabával és Idával, ám bosszantott, hogy mennyire lehetetlen alakok, közben pedig az első számú szurkolója voltam annak, hogy vegyék már észre egymást és magukat végre.

Ida egy klastromban nevelkedett, ami eléggé rányomta a bélyeget személyiségére és viselkedésére. Amilyen távol állt tőlem először, annyira megszerettem később, ahogy egyre többet tudhattunk meg édesapjával való elhidegült viszonyáról. Ó Péter lányának egyik gyerekkori játszótársát veszi feleségül, aki ráadásul még fiatalabb is, mint Ida, és rendkívül bohém egyénisége van. Ez csak olaj a tűzre, a lány még jobban eltávolodik az apjától, Ó Péter pedig elhatározza, hogy férjet keres neki egy újság hirdetésében. Ekkor jön a képbe Csaba, akinek szüksége van a lány móringjára, hiszen hőn szeretett húgának minden vagyonát elkártyázta férje.
Remek húzás volt Gárdonyitól, hogy minden egyes alkalommal, mikor a pár egy kicsit közelebb került egymáshoz, valahogyan feltűnt Jolán, akire Ida folyamatosan azt hitte, hogy Csaba szeretője.
Ugyanakkor nagyon sajnálom, hogy a kialakult viszonyból olyan keveset kaptunk a végén. Csaba mindent megmagyaráz Idának, együtt vacsoráznak a húggal, valamint végre egymásra találnak, és ebből mi semmi részletet nem olvashatunk. Pedig nagyon kíváncsi voltam arra a bizonyos vacsorára, hogy Jolán hogyan fogadja a házasokat, és hogy végül kitartanak-e egymás mellett.

Tehát végeztem a regénnyel, következtek a Szerelmi történetek. Ami meg kell, hogy mondjam, hatalmas csalódás volt. Nem arról van szó, hogy nem jók a megírt elbeszélések, csak Idáék után valahogy kiábrándító volt. Ehhez szerintem nagyban hozzájárult az is, hogy a legtöbb novella tragikusan ért véget, szinte senki nem kapta meg a boldog befejezést. Mindenesetre érthető, hogy miért Ida története kapta a nagyobb részt, jó választás volt azt regénynek megtenni a szerző részéről.
Borító: nehéz értékelni egy régi kiadást, hiszen nem sok mindenről lehet beszélni rajta. A címoldalon egy lány kapott helyet (valószínűleg Idát ábrázolja), a borító többi része teljesen fehér. Klasszikus.
Pozitívumok:

• szerethető szereplők
• érdekes történet(ek)

Negatívumok:

• befejezetlenség

Ajánlom, ha:

• szeretek a szépirodalmat
• rajongsz a romantikáért
• nem zavar a boldogtalan befejezés (Szerelmi történetek)

Arthur Conan Doyle: A ​sárga arc - #énésakönyv

A következtetés tudományának mestere, Sherlock Holmes négy briliáns nyomozását meséli el a krónikás, Watson doktor. Milyen sötét, múltbéli titkot rejteget a boldog házasságban élő komlókereskedő odaadó asszonykája és a köztiszteletnek örvendő öreg földbirtokos? Milyen kincs nyomára vezet a nemzedékről nemzedékre szálló családi mondóka, a Musgrave-szertartásban? A regate-i urak pereskedése összefüggésben áll-e a titokzatos betöréssel és gyilkossággal?

A „Gloria Scott” 

A sárga arc 

A tőzsdeügynök titkára 

A Musgrave-szertartás 

A reigate-i urak

Kiadó: Hunga-Print

Oldalszám: 186

Én és a könyv:

Elérkeztünk tehát (legnagyobb bánatomra) az utolsó Sherlock kötethez. Ez persze nem azt jelenti, hogy soha többet nem fogok Arthur Conan Doyle könyvet olvasni, mindössze ez a sorozat záró darabja, és az itthoni polcon is csak ennyi kapott helyet.

Ez a kiadás valamivel jobban bírta, mint az előző, ennek csak egyetlen oldala szakadt ki. Mint említettem, ezer éve ott porosodnak a polcunkon, még anyukám vette őket. Érdekességként: rá is van írva a könyv hátuljára, hogy 279 forint. Ó, a régi szép idők!

Az utolsó, hetedik kötet A "Gloria Scott"-tal indult, vagyis (mint később megtudhattam) egy hajó történetével. Itt Sherlcok fiatalként fejtegeti a rejtélyt, melyhez az egyetlen régi barátja kért segítséget. Sajnos szegény fiú eléggé szerencsétlen végkifejletet kapott.

A sárga arc volt talán az egyik kedvenc történetem az összes eddigi novella közül. Mr. Holmes szakértelmére most egy házasság mellé volt szükség, ahol eddig látszólag minden rendben volt, most azonban a feleség folyamatosan átjárogat a szomszéd házba. A férj hiába faggatja, a nő nem mond neki semmit. A szokásos következtetések (halál a végén, a volt férj visszatérése, a nő hazudozása) helyett viszont egy egészen érdekes cselekményt kaptunk. Nekem különösen a vége tetszett, hiszen ki ne szeretné a happy endet, ahol a végén újra nagy boldog család lehetnek? Szinte már hihetetlen volt, hogy mindenki túlélte.

A tőzsdeügynök titkárában megemlítették az egyik előző (nagy sikerű) hosszabb elbeszélést, A négyek jelét is (ugyan más címmel, de ITT megtalálható az értékelés). Így valamivel könnyebb volt időben felvenni a fonalat. Engem ugyanis mindig foglalkoztatott kissé, hogy melyik történet melyik után következik, és vajon Sherlock mennyi idősen oldja meg ezeket. A novella egyébként jó volt, én egyáltalán nem sejtettem, hogy a titok nyitja az, hogy a főnök átveszi a titkár helyét, de detektívünk természetesen ezt is megoldotta.
Mindig imádtam a kincskeresést, már egészen kiskoromban is, talán ezért is élveztem különösen A Musgrave-szertartást. Itt ugyanis a komornyik, majd utána Holmes keresett gőzerővel, információk segítségével egy ládát, melyről később kiderült, hogy értékes kincseket tartalmaz.

A reigate-i urak annak a tipikus történetnek a példája, ahol a kétségbeesett áldozat maga a tettes. Ez a novella viszont kicsit sem volt közhelyes. Itt ugyanis nem az a klasszikus felállás lépett életbe, hogy mondjuk a nő meggyilkolta a férjét, vagy az alkalmazott a főnökét satöbbi, satöbbi... Én kicsit sem gondoltam volna, hogy pont a ház urai lövik le a kocsist.
Most kissé fájó szívvel búcsúzom a könyvsorozattól, és bizonytalan ideig Sherlocktól is (bár szerencsére van egy fantasztikus sorozatunk is...). Boldog vagyok, hogy megismerkedtem új kedvenc detektívemmel és környezetével.
Borító: végre, az első kép, ami nagyjából a valóságot adja vissza.
Pozitívumok:

• igényes nyelvezet
• különleges történetek és kicsit sem átlagos szereplők

Negatívumok:

• vége :(

Ajánlom, ha:

• krimi és/vagy Sherlock rajongó vagy

Arthur Conan Doyle: A görög tolmács - #énésakönyv

Hogyan tesz pontot Barclay ezredes 30 éve tartó boldog házasságának végére? Milyen különleges befektetést választ pénze számára a bankrabló? Milyen rejtélyes okból rabolják el a görög tolmácsot? Hogyan veszti el kis híján becsületét a magasrangú minisztériumi hivatalnok? Sherlock Holmesról a zseniális mesterdetektívről ezekben a történetekben is kiderül, hogy számára semmi nem maradhat titok.

A nyomorék 

A bentlakó beteg 

A görög tolmács 

A haditengerészeti szerződés

Kiadó: Hunga-Print

Oldalszám: 170

Én és a könyv:

Lehetséges, hogy a kedves olvasóim kissé unják már Sherlockot. Az is elképzelhető, hogy néhányan várják ezeket az értékeléseket. Sajnos az utóbbiakat el kell szomorítanom, ez az utolsó előtti Arthur Conan Doyle könyv, amit megtalálhattam otthoni könyvespolcunkon. Így ezen kívül már csak egyről fogok beszámolni.

Kissé nehézkes volt a kötet olvasása, ugyanis A görög tolmácsot még anyukám vette valamikor jó sok évvel ezelőtt, ráadásul elég sérült volt a kiadás gerince is, így a lapok néha megadták magukat. Szégyenkezve vittem újra haza, miután egyszer még majdnem a vonat alá is ejtettem, így aztán annál is sokkal rosszabb állapotba került, amilyenben volt.

A novellák sorozata tehát A nyomorékkal indult, melyben Sherlock ellátogat kedves barátjához, a katonaorvos Watsonhoz, hogy társául fogadja a nyomozáshoz. Maga a történet enyhe csalódás volt számomra, hiszen nem kellett sokat agyalni, a helyzet megismerése után szinte azonnal feltárult a rejtély megoldása. Ami különösen érthetetlen volt, az a sivár csavar a végén, mely szerint a "David" felkiáltás csak egy utalás volt a bibliai Dávid történetére.

A bentlakó beteg először kedvemre való novellának tűnt, hiszen volt benne minden; öngyilkosságnak beállított gyilkosság, betegség, rablás. Nagyon izgalmas volt, ám a végén előkerülő tettesek állítólag elhíresült bankrablók (talán már egy másik novellában előkerültek, nem tudom), így sokkal kevésbé volt élvezetes, mintha ismert rosszfiúkat kaptak volna el.

Ezután jött a címadó történet, A görög tolmács elbeszélése. Meg kell mondjam, teljes mértékben megértem, miért kapta az egész kötet erről a címet. Feltűnik végre Mycroft, vagyis Sherlock bátyja, aki ugyan hasonló tehetséggel van megáldva, mint öccse, azokat mégsem szívesen hasznosítja. Nekem talán ez volt az egyik kedvenc olvasmányom az egész könyvből, ugyanis felettébb érdekes volt a tolmács ügyeskedése, ahogyan próbálja elbújtatott szavakkal megfejteni a rablás okát, valamint különösen izgalmas volt a végjáték is.

Már csak egy (viszonylag hosszabb) detektívtörténet volt hátra: A haditengerészeti szerződés. Ebben Sherlock egy fiatalkori rejtélyével ismerkedhetünk meg, amivel egészen pályafutása elején találkozott. Ekkor még csak barátai igényelték segítségét. Különös és jó volt végre azt olvasni, hogyan is indult a nagy detektív, így a lezárás is tökéletes volt.

Borító: itt is előjön az a probléma, hogy a valóságban teljesen máshogyan néz ki az ezeréves borító, mint a képen. Egyébként sokkal jobban.

Pozitívumok:

• különleges történek
• igényes nyelvhasználat
• szerethető szereplők

Negatívumok:

• a sok remek iromány között könnyen előfordulhat néha a csalódás

Ajánlom, ha:

• krimi, vagy esetleg kiváltképp Sherlock rajongó vagy

Arthur Conan Doyle: Az ​Agra kincse - #énésakönyv

A megrögzött agglegény, Sherlock Holmes hű társa Watson doktor, ebben a történetben szerelmes lesz, méghozzá egy óriási vagyon, az Agra kincse örökösnőjébe. De hová lett a kincsesláda a rendkívül értékes drágakövekkel? 

Miért halt borzalmas halált Bertalan Sholto, s volt-e ebben szerepe az ikertestvérének Thadeusnak? Milyen titkot vitt magával a sírba apjuk? Mit jelentenek az áldozat mellére tett, papírdarabra írott szavak: „A Négyek jele”? 

Végül pedig valóban milliomos lesz Watson doktor, Morstan kisasszony oldalán? 

A zseniális mesterdetektív brilliáns nyomozása során minden rejtélyre fény derül.

Kiadó: Hunga-Print

Oldalszám: 220

Én és a könyv:

A megszokott novellák után most egy darab (viszonylag) hosszú detektívtörténetet kaptunk, amely a sorozat ötödik kötetet. Kicsit félve kezdtem el olvasni, mert amíg Sir Conan Doyle rövid elbeszélései hatalmas kedvencekké váltak, addig például A sátán kutyáját kevésbé találtam izgalmasnak.
Az előző értékelésben megemlítettem, hogy végre elkezdtem nézni a Benedict Cumberbatch főszereplésével készült sorozatot is, és egyáltalán nem bánom, ugyanis a színész szerintem fantasztikus, ráadásul így tökéletes arcokat tudok társítani a könyvekhez is.
Az elején elég nyílt rálátást kaptunk Mr. Holmes akkori tevékenységeiről, amikor nem nyomoz (ez egyébként a végén is visszatér). Persze már tudtam, hogy Sherlock használ bizonyos tudatmódosító szereket (egész pontosan kokaint, morfiumot stb.), de akkor is meglepő volt, hogy Watson ennyire rávilágított a dolgokra. Arra mindig kíváncsi voltam, hogy a hű társ hogyan viszonyul a dologhoz.

A történet maga nagyon izgalmas volt, bár számomra ismét voltak kissé követhetetlen dolgok, mint például, hogy Mary Morstan együtt megy a férfiakkal a (mint később kiderült) halott testvérhez, majd Watson elmegy hozzá, hogy elmesélje neki mi történt. Ekkor még azt is mondja, a gyilkosságot direkt nem említi, hogy ne keserítse el még jobban Ms. Morstant. Szóval nem értem, hogyan került el a színhelyről a nő, hogy aztán el kellett neki mesélni, illetve elhallgatni előle?
Ha már Mary... Watson drága szerelmes lett. Annyira finom, annyira udvarias volt a leírás arról, hogyan lopta el a "majdnem gazdag" lány a katonaorvos szívét. John végig tisztelettudó volt, szerintem borzasztó aranyos volt, ahogy gyermeki szerelemmel beszélt a nőről. Kaphattunk volna kissé többet belőlük, bár tudom, nem ez a lényeg egy krimiben, valamint a Johnlock rajongóknak is kedvezni kell. :)
A sztori tehát érdekes volt, azonban a nem igazán tetszett az elrendezése. Az utolsó kb. ötven oldal csak a bűnös elbeszélése volt az előéletével kapcsolatban, ráadásul érdektelen, unalmas információkat is megtudhattunk róla. Ezt valahogyan bele lehetett volna inkább építeni a cselekménybe, mert most úgy érzem, ha ezt a néhány tíz oldalt átugrom, akkor sem veszítek semmit a történetből.
Ó, majdnem elfelejtettem! Toby. Magasan ő volt a legkülönlegesebb szereplő, nagyon tetszett a szokatlan detektívsegéd.

Borító: a kép ismét csalóka, a valóságban sokkal világosabb a borító. Egyébként olyan, mint az összes többi a kötetek közül. Olyan Sherlockos.
Pozitívumok:

• izgalmas történet
• igényes írásmód
• Watson kiemelt szerepe más megvilágításban

Negatívumok:

• nehezen követhető részek

Ajánlom, ha:

• krimi rajongó vagy
• szereted Arthur Conan Doyle történeteit

5 dolog, amit tudnod kell főszereplőidről

Egy újabb fejezetet hoztam az Írói segédlet rovatba, melyben most főszereplők megalkotásáról lesz szó. Mik azok a dolgok, amik különlegessé tesznek egy karaktert? Honnan tudom, hogy eléggé emberi a szereplő, akit megalkottam? Ezekkel jó tisztában lenni, hiszen fontos az olvasók szimpátiája és szeretete, amely segítségével a karakterek minél több szívhez közel kerülhetnek.

Most eltekintünk a klasszikus pontoktól, mint a külső jegyek, általános jellemzők. Szerettem volna kicsit más megvilágításba helyezni a karakterábrázolást, így a speciális sajátosságok kerültek előtérbe.

1. rossz emlék(ek)
   Mindenki utálja, ha a főszereplő az a tipikus tökéletes szőke szomszédcsaj, akinek mindig minden rendben van az életében. Akármi is fog vele történni az irományban, biztos, hogy addig is volt már szomorú, érték csapások, hiszen kit nem? Az együttérzés közelebb hozza az olvasókat a karakterekhez, érdemes úgy ábrázolni valakit, hogy ezt kiérdemelje.
2. hazugság, amit elhittek
   Ez azért remek, mert később felhasználható a történetben, főleg, ha mondjuk több részes alkotást írsz. Mondjuk az első kötetben megemlítésre kerül az átejtés, a másodikban vissza lehet rá utalni. Persze nem muszáj ezt így felhasználni, ahhoz is elég egy hazugság elmesélése, hogy kicsit többet megtudjunk a karakter múltjáról. Sajnos néhány író hajlamos abba a hibába esni, hogy úgy alkot meg egy szereplőt, mintha a sztori előtt nem is létezett volna.
   Egyébként ez az első ponttal is összefügghet, mindenki csalódik, mindenkit átvertek már - ettől is csak emberibbé válik egy karakter.
3. sebek
   Gondolom, ezeket magyarázni sem kell. Igazán élővé tudja varázsolni a szereplőket a hegeik, bőrhibáik, külső ismertetőjegyeik leírása.
4. hibák
   
   Mert a hibák hozzánk tartoznak, ha pedig hozzánk, akkor a kitalált szereplőkhöz is. Néhányan túl naivak, mások negatívan gondolkodnak, de ami közös bennünk az az, hogy senki sem tökéletes. Erre az első pontban már kitértem, mindenki követhet el hibákat, ettől válunk (és ettől válnak a karaktereink) emberivé.
5. félelmek
   Innen lehet tudni, hogy valóban ismered a szereplődet. Mindegy, hogy szerepet kap-e a félelme az elbeszélésben, vagy sem (bár mind tudjuk, hogy nagyon szeretjük, ha igen!), neked akkor is tudnod kell. Hogy miért? Mert a karaktered élővé akarod varázsolni, ehhez pedig hozzájárulnak a természetes félelmek. Lehet valaki pánikbeteg, esetleg szimplán csak félhet a pókoktól, ezeknek mindig nagy szerepe van.

Nos, ennyi lett volna a bejegyzés, remélem mindenkinek tetszett, esetleg tudtam valami újat mondani. Most arra invitálnék minden kedves olvasómat, hogy írja le kommentbe az ő főszereplőinek meghatározó tulajdonságait - a szempontok alapján. Szívesen meghallgatom azt is, szerintetek mitől lesz igazán emberi egy karakter, mikor ismeri meg igazán valaki az általa megalkotott szereplőt.

Lauren Conrad: Sweet Little Lies – Édes kis hazugságok - #énésakönyv

A televíziósztár, Lauren Conrad hollywoodi fiatalokról szóló elragadó, szórakoztató regényében a hazugságok csak annyira édesek, mint azok az emberek, akik elsütik őket. 

Jane Roberts egy hétköznapi lány volt, egészen addig, míg legjobb barátnőjével, Scarlett Harppal be nem került a nagy sikerű valóságshow-ba, az L. A. Candybe. 

Mikor Jane-ről pikáns fotók szivárognak ki a sajtóhoz, a lány a bulvárlapok botrányhősévé válik. A show egy másik szereplőjéhez, Madison Parkerhez fordul, de vajon Madison valóban segít neki? 

Scarlettnek is megvan a maga botránya. Beleesik egy srácba, aki szigorúan tiltólistás – ám Hollywoodban semmi sem maradhat sokáig titokban.

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 270

Én és a könyv:

Az első rész után nem vártam túl sokat tőle, azonban a függővég miatt, és mert "ennél már úgysem lesz rosszabb", elolvastam. Nos, tévedtem. Lehet rosszabb.

Jane és Madison Mexikóba menekül, amit kivételesen gyötrelem volt olvasni, ugyanis minden ilyen alkalom után megrökönyödök, hogy lehet valaki ennyire buta és naiv, mint Jane. Madison egy szemétláda, de legalább vannak saját, összerakott gondolatai. A főszereplő (miért írnak könyvet egy ilyen jellemtelen, idegesítő nőről?!) úgy gondolta, hogy teljesen normális, ha ott hagyja a munkát, amit már egyébként sem lett volna joga megkapni, felbont egy több tízezer dolláros szerződést, valamint ignorál mindenkit, aki egyébként aggódik érte (a szüleit, a legjobb barátnőjét, a két "szerelmét"). Rég találkoztam ennyire unszimpatikus karakterrel.

Már az előző értékelésben is megemlítettem, hogy az egyetlen értékelhető szereplő Scarlett, Janie legjobb barátnője, a show másik sztárja, aki legalább rendelkezik szarkazmussal, így valamennyire élvezhetővé válnak az ő részei - gondoltam ezt addig, amíg meg nem tetszett neki azért egy srác, mert tudta, hogy az Üvöltő szelek szerzője Emily, és nem Charlotte Brontë. A poén ebben csak az, hogy a lány irodalom szakos egyetemista, és ő volt az, aki rosszul gondolta.

Jane végre hazajön, ismét körülötte forog minden, mindenkinek úgy kell táncolnia, ahogyan ő fütyül, mert aztán jön az önsajnáltatás. Két pasi is odáig van érte, amit én személy szerint egyáltalán nem értek, bár, ha a srácok is akkora IQ-val bírnak, mint Janie, akkor annyira nem csoda. Scarlett - aki kicsi koruk óta mellette állt - megpróbálja elmondani, hogy mit is tett Madison, főszereplőnk viszont annyira megvezethető, hogy inkább a szőnyeg alá sepri a dolgokat, mintsem megbeszéljék, hogy igazából mi történt. 

Ezek után visszamegy a (ha ez lehetséges) még kevésbé elviselhetőbb Jesse-hez, aki úgy leitta magát az előző részben, hogy a barátnőjét a lány saját szeme láttára csalta meg (nem egyszer!). Az mondjuk mindegy, hogy gyakorlatilag szerelmet vallott Bradennek, a fiúja legjobb barátjának, valamint le is feküdtek. Tehát Jane és Jesse újra hollywoodi álompárként funkcionálnak, úgy is, hogy a pasi továbbra is úgy iszik, mintha fegyvert fognának a homlokához, többször félrelépett, illetve majdnem megölte a "szerelmét". A kedvencem, hogy míg mindenki kérdezgeti Jane-t, hogy miért nem hagyja már ott, az ő válasza leginkább ennyi: Tudom, hogy vannak hibái, de én akkor is szeretem. Hát, csak gratulálni tudok. Talán néhány embernek ez furcsa, de én már az első alkalomnál dobtam volna a pasit, nem várom meg, amíg még néhányszor megaláz, összeszed még több csajt és egyszer részegen kárt tesz bennem. Ugyanis Jane ezeket mindet elviselte, mert igen, ennyire buta.

Teljesen érthetetlen ugyanakkor (mint oly' sok minden más ebben a történetben, például: miért adták ki?), hogy Caleb (főszereplőnk exbarátja) mégis miért kapott egy telefonhívásnyi jelentéktelen szerepet a könyvben. Komolyan, ennyi volt, utána se híre, se hamva, eltűnt, majd varázslatos módon ugyanúgy LA-ben kötött ki, mint a lányok. 

Jane végül elköltözik Scarlettől, mert az utóbb említett lány bunkó, ugyanakkor ő az egyetlen, aki végig őszintén segíteni próbált, valamint még igaza is volt. Ezek után eszméletlenül felháborító, hogy mikor Janie szó nélkül visszakuncsorog, még Scar kér bocsánatot. Most komolyan, bárki barátnak tudna hívni egy ilyet? 

Egyébként van még egy teljesen jelentéktelen szál a történetben, ez pedig Trevor semmitmondó gondolkodásai. Mindig kap egy-egy fejezetet a kötetekben, ami kb. fél oldal (vagy még annyi sem), nagyjából kétszáz karakter, és semmi nem történik benne, csak a rendező gondolatait követhetjük végig. Rendkívül izgalmas. (Igen, irónia.)

Sajnos azt kell, hogy mondjam, el fogom olvasni a befejező részt, ennyire mazochista vagyok, és ennyire felháborodottan kíváncsi. El sem tudom képzelni, mit lehet még ebből a primitív sztoriból kihozni, úgyhogy készüljön mindenki, hamarosan következik az újabb kirohanás.

Borító: nekem sokkal jobban tetszett, mint az előző, ugyanakkor ez is unalmas és egyszerű, mint maga a könyv. Jól reprezentál.

Pozitívumok:

• talán Scarlett személyisége nem volt olyan szörnyű

Negatívumok:

• idegesítő, buta szereplők
• primitív, egyszerű írásmód és fogalmazás
• összeszedetlenség

Ajánlom, ha:

• nincsenek nagy elvárásaid
• kikapcsolódásra vágysz

Arthur Conan Doyle: A berill fejék - #énésakönyv

Watson doktor, Sherlock Holmes lelkes krónikása ezúttal újabb hat különös eset nyomozását meséli el. Többek között megtudjuk, miért és hogyan akarja eltenni láb alól az ikertestvéreket a gonosz mostoha, hogyan veszti el becses hüvelykujját egy mérnök, mi történt Ezüstsugárral, a lóversenypályák favoritjával, megéri-e elfogadni egy rejtélyes állást óriási fizetségért, és ki lopta el a nevezetes berill fejék értékes drágaköveit. 

A zseniális mesterdetektív utolsó feladata is szerepel a kötetben, mely azonban nem jelenti azt, hogy ez Sherlock Holmes sorozatunk utolsó története.

Kiadó: Hunga-Print

Oldalszám: 274

Én és a könyv:

Tudom, az előző értékelésben állítottam (ITT), hogy Az arany szemüveg címet kapó kötet volt talán az egyik kedvencem. Nos, akkor ezt most szeretném megcáfolni. Ismét úgy érzem, hogy A berill fejék (még ilyen érthetetlen címmel is) magasan a legjobb a kis Hunga-Printes válogatások közül.

Kezdetben ott volt A tarka pöttyös szalag című novella, ami ismét bővítette a rendkívül furcsa és különös esetek tárát. Persze, a gyilkos kiléte itt elég egyértelmű volt, de nem is az kapta a nagyobb hangsúlyt, hanem a bűntett kivitelezése. Gyűlölöm a kígyókat, úgyhogy mélységesen együtt tudtam érezni a szereplők izgalmával és félelmével.

Ezután jött A mérnök hüvelykujja, amely aztán tényleg annyira abszurd és groteszk volt, hogy máshol el sem tudtam volna képzelni, mint egy Holmes novellában. Most komolyan, mennyi az esély arra, hogy valaki úgy fordul egy detektívhez, hogy "elhagyta" az egyik ujját? Lehet, hogy az én agyamban nincs rendben valami, de számomra az ilyen különös dolgoktól csak még érdekesebbé válik az egész történet.

A King's Gyland-i rejtélynél nem kifejezetten egy ember volt a középpontban, inkább az a híres ló, aki pályafutása során minden versenyt megnyert, most viszont elrabolták. Be kell vallanom, így, hogy nem igazán forgott kockán senkinek az élete, kissé lapos volt a történet, főleg két ilyen izgalmas eset után. Végső soron ugyanolyan remekül megírt novella volt, csak kevésbé morbid.

Ezúttal azt éreztem, hogy teljesen jogosan kapta a címadó elbeszélés szerepét A berill fejék. Ugyan itt is sejthető volt kissé, hogy a lány keze benne van a dologban, a fiú pedig teljesen ártatlan, mégis kiváltképp élvezetes volt, hiszen együttérzést válthat ki az olvasóból az ártatlan gyanúsítása. Kicsit talán szőrösszívű vagyok, de én azért megkerestem volna a leányzót, szerintem megérdemelte volna a büntetést (legalább a nevelőapjától).

Valami beteges módon vonzódhatom az elrablós történetekhez, ugyanis A hampshire-i nyaraló újabb kedvencemmé vált. Ez is rendkívül groteszk volt, pont ezért nagyon sajnálom, hogy soha nem lett megfilmesítve, vagy megjelenítve valamelyik Sherlock-sorozatban. Véleményem szerint nagyon sokat ki lehetne hozni belőle. 

Végső soron ott volt Az utolsó feladat, mely számomra kicsit illúzióromboló volt, hiszen én elég rossz sorrendben kezdtem olvasni a köteteket. Talán másodjára olvastam a Sherlock Holmes visszatér című könyvet, ebben pedig rögtön az elején leírják azt a bizonyos tragikus esetet, ahol kedvenc detektívünk életét veszti - legalább is látszólag. Sajnos így nem tudtam annyira értékelni.

Összességében szerintem iszonyú jól összeállított novellás kötetet kaptunk, remélem a továbbiakban sem fogok csalódni (bár Sherlock és Watson mellett ez szinte lehetetlen lenne).

Borító: sokkal jobban tetszett, mint például az előző, remekül kiragadták a sokszor előforduló vonatos jelenetet. Egyébként a valóságban sokkal világosabb a borító, mint a képen látszik.

Pozitívumok:

• iszonyú izgalmas elbeszélések
• igényes, izgalmas krimik

Negatívumok:

• Sherlcok "halála" az utolsó novellában

Ajánlom, ha:

• érdekes detektívtörténetre vágysz
• tetszettek az eddigi Arthur Conan Doyle könyvek

Arthur Conan Doyle: Az arany szemüveg - #énésakönyv

Sherlock Holmes-sorozatunk új kötete pipázó magándetektívünk újabb öt briliáns nyomozását meséli el. Megfejti többek között a Wisteria-lak titkát, két ízben is fellép a lelkiismeretlen spionok ellen, és ezzel megmenti szeretett Angliáját, s a címadó novellában kinyomozza, ki is az arany szemüveg rejtélyes tulajdonos hölgye.

Kiadó: Hunga-Print

Oldalszám: 258

Én és a könyv:

Az egyik kedvenc Sherlock-kötetemmé vált. Meg merem kockáztatni, hogy az eddig olvasott novellás kiskönyvek közül ez tartalmazza a legizgalmasabbakat. Olyannyira lekötött, hogy szinte egy ültő helyemben elolvastam az egészet.

A tőlem megszokott módon újra sorban értékelem a novellákat.

A Bruce Partington-tervek elrablása egy jó nyitó történet volt. Mondhatnám, hogy igazán különleges, de úgy gondolom, valamiért minden Holmes krimi az. Mindegyikben van valami új, valami olyan, ami más módon nyűgöz le, mint az eddigiek. Boldognak és megtisztelve érzem magam, amiért ismerhetem, olvashatom Sherlock eszmefuttatásait. 

A Wisteria-lak titka két részre volt osztva, Mr. John Scott Eccles különös esetére és A San Pedró-i tigrisre. Bevallom őszintén, hogy nem annyira szeretem azokat az elbeszéléseket, ahol kissé már (lehet, hogy csak nekem...) zavaró és követhetetlen a szereplők sokasága. 

Értem én, hogy minden házban biztosan van egy házvezetőnő, egy szakács, egy inas stb., viszont egyszerűbb lenne a buta olvasónak, ha a jelentéktelen szereplőkről nem esne annyi szó.

Az arany szemüveget, ami a kötet címadója, már egy előző Sherlock könyvnél kiértékeltem (talán más címmel), úgyhogy megtaláljátok a blogon. Ugyanez a helyzet Az Abbey Grange-i gyilkossággal is, ami, ha jól emlékszem, szintén más címen (és más fordítóval) futott egy előző kötetben, de már sor került az elemzésére.
Nagyon zavarosan indult Az utolsó kaland, először nem igazán tudtam hova tenni a két új szereplő beszélgetését. Kicsit olyan volt, mintha az olvasó lemaradt volna valamiről, de később minden kitisztult. Mr. Holmes legújabb leleplezése ezúttal több emberi életet, illetve nemzeti sorsot mentett meg, ezáltal úgy gondolom, méltó befejezése volt a harmadik elbeszéléseket tartalmazó könyvnek.
Összességében tehát szerintem nagyon izgalmas kötetet tudhatok magam mögött, ráadásul elfelejtettem az elején megemlíteni, hogy időközben elkezdtem nézni a sorozatot is (a Benedictes változatot), úgyhogy most borzasztó függővé váltam, immáron nemcsak az olvasásuk terén.

Borító: folytatódott a hagyomány, egy, az eddigiekhez hasonló, kis méretű (nagyon praktikus!) kötetet kaptunk. Az elején elég illúzióromboló az a fej, ami gondolom a detektívet szeretné ábrázolni, de ezen kívül rendben van.
Pozitívumok:

• izgalmas
• igényes krimi
• szerethető szereplők

Negatívumok:

• sok az átfedés

Ajánlom, ha:

• detektívtörténetek rajongója vagy
• tetszettek az eddigi Sherlock-történetek

Érkezik...

John Green: Teknősök végtelen sora

Március 5.
A Csillagainkban a hiba szerzőjétől
A tizenhat éves Azát sosem hozta igazán lázba a szökevény milliomos, Russel Pickett utáni nyomozás, de miután százezer dolláros pénzjutalom forog kockán, legjobb és legvakmerőbb barátnőjével, Daisyvel buzgón kutatni kezd utána. Együtt próbálják megtalálni az utat először is Pickett fiához, Davishez. 
Aza minden erejével igyekszik. Próbál jó gyerek, jó barát, jó tanuló és még jó detektív is lenni, miközben sötét belső gondolatai spirálként tekerednek köré. 
John Green, az Alaszka nyomában, a Katherine a köbön, a Csillagainkban a hiba, és Papírvárosok díjnyertes szerzőjének várva várt új könyve kíméletlen őszinteséggel meséli el Aza történetét. 
A Teknősök végtelen sora ragyogó regény szerelemről, akaraterőről és egy élethosszig tartó barátságról.
Kiadó: GABO
Oldalszám: ?

Virág Emília: Tündérfogó

Március 5.
Immár ​teljes a Hétvilág-trilógia!
Ebben a modern, felnőtteknek szóló gerillamesében tündérek, mumusok és boszorkányok küzdenek egymással a nagyvárosi dzsungelben. A helyüket keresik, a sorsukat teljesítik be, kalandjaik az ókori görög drámák tisztaságával jelenítik meg az emberi természetből fakadó legelemibb, elkerülhetetlen, nem egyszer tragikus kimenetelű konfliktusokat. 
Virág Emília rengeteg humorral írta meg Budapest titkos bestiáriumát Belizár, a lidérckirály fia visszahozta Berzencét a halálból, aminek következtében a fiú testébe egy lidérc került, ami úgy mocorog benne, mintha szét akarná tépni. Hogy megszabaduljon tőle, Berzence felébreszti Aport, a Soroksári-Dunába átkozott tündért, hogy tőle kérjen segítséget. A tündér nem segít, inkább útnak indul megkeresni a szerelmét, és közben konfliktusa támad Hollussal; elátkozza Hollust és Emesét, hogy nem láthatják egymást, míg ő le nem veszi róluk azt, Hollus pedig olyan rontást tesz Aporra, hogy ha elhagyja a Duna vizét, semmi emberfeletti ereje ne legyen – az átkot pedig csak egy alvilági mumus tudja levenni. Apor megkeresi Berzencét, aki képes alászállni az alvilágba, és azt mondja neki: a mumus segítségével ki tudja szedni belőle a lidércet. Berzence megszerzi a mumust, elrejti úgy, hogy rátömöríti egy pendrive-ra – amit a barátja, Guszti bevisz a munkahelyére, és véletlen feltelepíti a mumust a call center rendszerébe. Ott egyesül a call center KORNÉL nevű adatbázis-kezelő szoftverével, a boszorkányoknak írt Hurokkal, és azoknak a félelmeivel, akik megérintették. Megkezdődik a versenyfutás az idővel.
Kiadó: Athenaeum
Oldalszám: 400

Teresa Driscoll: Rajtad a szemem

Március 5.
Ella ​Longfield kihallgat két vonzó fiatalembert, akik kamaszlányokkal flörtölnek a vonaton. Nem gondol semmi rosszra, míg rá nem döbben: a srácok nemrég szabadultak a börtönből. Anyai ösztöne azonnal riadómódba kapcsol. A telefonért nyúl, ám történik valami, ami megállítja…
Másnap arra a hírre ébred, hogy eltűnt az egyik lány, a gyönyörű, zöldszemű Anna Ballard.
Egy évvel később Annát még mindig nem találták meg. Ellát bűntudat gyötri amiatt, hogy nem cselekedett, és nem ő az egyetlen, aki képtelen elfelejteni a történteket. Valaki fenyegető leveleket küldözget neki – leveleket, melyek azt jelentik: komolyan féltenie kell az életét.
Majd az eltűnés évfordulóján felhívást tesznek közzé, melyből kiderül, hogy Anna barátai és családja valószínűleg elhallgatnak valamit. A lány legjobb barátnője, Sarah nem mondta el a teljes igazságot arról, hogy mi történt pontosan azon az éjszakán – és a szülőknek is megvannak a maguk titkai. 
Vannak, akik tudják, hol van Anna – de nem árulják el. Viszont figyelik Ellát.
Kiadó: XXI. Század
Oldalszám: ?

Bartis Attila: A szigeteken

Március 5.
Bartis Attila első klasszikus, nagy méretű fotóalbuma. Megjelenésével egy időben a Mai Manó Házban és a Deák Erika Galériában nyílnak kiállításai. 
A fényképekhez Katharina Narbutovic, Petrányi Zsolt és Szűcs Attila írt értelmező szövegeket, amelyeket magyar és angol nyelven közlünk. 
"A könyvben látható fotográfiák 2014 és 2017 között készültek Jáván, Yogyakarta 
környékén. Tehát nagyon messze attól a kultúrától, amelyben évtizedekig a legtöbb képem készült. 
Azt fényképezem, ami körülvesz. Tulajdonképpen nem keresek semmit. Az egyetlen 
ok, amiért ezek a képek megszülettek, az, hogy részben ott élek. 
Most viszont, összehasonlítva az itthoni (Európa) és az ottani képeimet egyre inkább azt látom, hogy nincs közöttük lényegi különbség, és aligha csak azért, mert én készítem őket. Valamiféle rend van mindenütt." (Bartis Attila)
Kiadó: Magvető
Oldalszám: 288

Mijamoto Muszasi: Az öt elem könyve

Március 5.
A megtorpanó kéz halott kéz, a mozgó kéz élő kéz. Ezt vésd jól az eszedbe.
Kiadó: Helikon
Oldalszám: 112

Lauren Conrad: L. A. Candy – Los Angeles üdvöskéi - #énésakönyv

Leplezetlenül feltáruló, érdekfeszítő események a televíziós sztár, Lauren Conrad bemutatkozó regényében! 

Los Angeles: csupa zsír bulihely, jó pasik dizájnerek… minden. A tizenkilenc éves Jane Roberts és legeslegjobb barátnője, Scarlett alig várja, hogy habzsolhassa az életet. Alig hisznek a szerencséjüknek, mikor egy tévéproducer azt akarja, hogy ők legyenek a „Szex és New York valóságshow-változatának” a sztárjai. 

Saját show? Hát hogyne! 

Jane nemsokára a televízió legmenőbb sztárja lesz, és lubickol a VIP bánásmódban az új haveri körével. De ezek a barátok szintén egy kis reflektorfényre pályáznak. Egy városban, ami tele van olyanokkal, akik az álmaikat kergetik, nem telik sok időbe, míg Jane rájön, hogy mindenki akar tőle valamit, és semmi sem az, aminek látszik. 

Még több pletykára vágysz? 

Lapozz az utolsó oldalig!

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 312

Én és a könyv:

A könyvtárban biztos meg fognak ölni, ugyanis eléggé a határidő lejárta után viszem majd vissza a kötetet. No, de annyira nehézkesen olvastam, sőt, sokszor úgy éreztem, nem fog menni tovább, félbe kell hagynom, különben a maradék agysejtjeimet is elvesztem.

Szóval a történet középpontjában két LA-be költözött lány áll, melyek közül egyikük egyetemista, a másikuk pedig (mindössze egy elvégzett középiskola után) egy híres rendezvényszervező asszisztense lesz. Nos, igen. Pénz beszél.

Jane egyébként (az asszisztens) egy végtelenül idegesítő, mindenkivel (csak az egyetlen igaz barátnőjével nem) kedves naiva, akinek a butasága olyannyira kiábrándító, hogy végképp nincs elképzelésem, hogyan kaphatott meg egy ilyen munkát. Scarlett (az egyetemista barátnő) volt az egyetlen tűrhető személyisége a történetnek, ő is csak azért, mert legalább szarkasztikus humorral rendelkezett. Persze aztán a végén kiderült, hogy ő sem az esze miatt juthatott be egy jó egyetemre, hiszen egyedül hagyja lakótársát azzal az egy személlyel, akinek rosszindulatára egész idő alatt gyanakodott.

A fülszöveg/tartalom szerint a lányok szerepet kapnak egy valóságshowba, így indul meg a cselekmény. Ezzel viszont szintén több probléma is van. Egyrészt kb. száz oldalon keresztül szinte semmi nem történik, realityről és felkérésről szó sincs, mindössze lényegtelen információkat tudhatunk meg a lányokról, és olyan jelentéktelen mellékszereplőket ismerhetünk meg, mint például Diego, akinek nagyjából semmi szerepe nincs a történetben.

Szeretnék feltenni egy olyan költői kérdést, miszerint mégis kit érdekel négy olyan lány élete, akikkel SEMMI, de szó szerint SEMMI nem történik. Az egyik bejár az iskolába, mint minden átlagos egyetemista, a másiknak szerelmi bánata van, Madison és Gaby pedig annyira buták, hogy azt már megemlíteni sem érdemes.

Ráadásul, ahogy azt maga a könyv is említi: átlagos szomszédlány; szép, de unalmas fekete; valamint két buta liba. Mégis ki kér fel ilyen szereplőket?!

Egyébként megismerkedhetünk még Bradennel, akit az első megjelenése után kivágtam volna az ablakon, ugyanis a srác végig "kellesz is meg nem is" módon viselkedett szegény, butuska Jane-nel, mellette barátnőfélesége volt, de miután Jane összejött a legjobb haverjával(!!!), hirtelen könnyen ment vele az ágyba bújás. 

Jesse volt talán az egyik legérdekesebb szereplő, róla mégsem kaptunk szinte semennyi információt, ellenben Paoloval (már ha tudjátok még, hogy ki ő), vele végigülhettük a felettébb izgalmas randevút. 

Sajnos azt kell mondjam, hogy összességében rendkívül dühös vagyok, mert még egy ilyen primitív, csajos, unalmas könyvet nem olvastam, viszont az utolsó negyven-ötven oldalon sikerült annyira felfokozni az izgalmakat, plusz berakni egy függővéget, hogy muszáj nekiállnom a következő kötetnek. Tehát könyvesboltból ezer százalék, hogy nem venném meg, ugyanakkor miután van szerencsém egy remek könyvtárba járni, így valószínűleg ki fogom kölcsönözni a második részt.

Borító: mondhatnám, hogy semmi köze a történethez, de ha átvitt értelemben nézzük, akkor ugyanolyan egyszerű és semmitmondó, mint a sztori.

Pozitívumok:

• könnyed olvasmány
• a vége felkelti az érdeklődést

Negatívumok:

• unalmas
• értelmetlen
• "felesleges"

Ajánlom, ha:

• egyszerű, csajos kikapcsolódásra vágysz

Februári #bookhaul

Talán az egyik legsilányabb, legszegényesebb hónap volt a február, túl sok könyvvel nem büszkélkedhetek. Elfogadjátok azt is kibúvóként, hogy rövidebb hónap?

Íme a lista, és az értékelések:

• Huntley Fitzpatrick: My Life Next Door – Életem a szomszédban - ÉRTÉKELÉS
• Arthur Conan Doyle: Az ördögláb - ÉRTÉKELÉS
• Madách Imre: Az ember tragédiája

Népszerűsítő nyereményjáték - eredményhirdetés!

Ezer bocsánat a késedelemért, egy elég komoly tüdőgyulladás borított le a lábamról, így csak most jutottam odáig, hogy kisorsoljam a nyertes nevét.

Nagyon boldog vagyok, amiért ennyien jelentkeztek, hiszen egy könyv ismét olvasóra talál, illetve a blogom és a Facebook oldal nézettsége is jócskán megnőtt. 30 versenyzőnk volt, melyek közül legtöbben kommentben írtak, de akadt, aki Facebookon, illetve Molyon. Ugyanakkor páran nem teljesen érthették a feladatot, hiszen volt, aki csak a blogot követte be, illetve csak a közösségi oldalt. Őket automatikusan kihúztam.

No, de nem is húznám tovább az időt.

A nyertest a Random Picker weblap sorsolta ki.

Íme:

Gratulálok neki, emailben felveszem vele a kapcsolatot, és ha HÉTFŐIG nem válaszol, akkor új nyertest sorsolunk.

A többiek se keseredjenek el, hiszen ha kicsit is ismerik a blogot, akkor tudhatják, hogy folyamatosan várható még nyereményjáték. :)