Clare és Aidan számára lassacskán véget érnek a középiskolás évek. Bizakodva és céltudatosan várják a jövőt. Ám a várakozásokkal teli időszakra rányomja bélyegét, hogy a szerelmesek útja, úgy tűnik, különválik. Vágyaik és elképzeléseik külön városba viszik őket. Egyetlen kérdés marad hátra: ki kell találniuk, hogy együtt maradjanak vagy szakítsanak. A 12 órás beszélgetés során felidézik kapcsolatuk minden egyes fontos pillanatát, jelentős eseményét, hátha találnak valamit a múltjukban, ami meghatározza a jövőjüket. Az este barátokhoz, a családhoz, régi emlékekhez és különleges helyekre vezeti őket, ahol kemény igazságokkal és meglepő felfedezésekkel néznek szembe. Ahogy az óra jár, és eléri őket a reggel, úgy közeleg elkerülhetetlen búcsújuk is. A kérdés csak az, hogy a búcsú csupán reggelre szól avagy örökre? Mennyit bír ki a szerelem? Bájos, édesen keserű, bölcsességgel és szeretettel teli, ellenállhatatlan regény. Hogyan döntsünk, ha a szívünk és az élet más-más irányt diktál?
Kiadó: Maxim
Oldalszám: 312
Én és a könyv:
Vegyes, szinte már megfogalmazhatatlan érzéseim vannak a kötettel kapcsolatban. A téma maga nagyon aktuális, ugyanis a barátommal hasonló helyzetben járunk, annyi különbséggel, hogy köztünk nagyjából 300 kilométer lesz. A szereplőkkel tehát mélyen együtt tudtam érezni, sok helyen annyira lehangolt a történet, hogy utána lehajtott fejjel járkáltam egész nap.
Mégis végig olyan érzésem volt, mintha valami hiányozna. Nem tudom teljesen elmagyarázni, hogy mire gondolok, de talán azért lehetett hiányérzetem, mert az egész döntéssorozaton keresztül soha semmi nem lett kimondva. Két éve együtt vannak a főszereplők, mégis probléma, hogy a lány ennyi idő alatt sem tudta kimondani a bűvös szeretlek szót. Illetve, ha éppen úgy állt a dolog, hogy szakítanak, az sem volt egyértelmű. Érthető, hogy saját maguk is zavarodottak, mégis úgy érzem, ezt talán egy kicsit máshogyan is lehetett volna ábrázolni.
Ez is egy olyan történet volt nekem, ahol teljes mértékben a cselekményen volt a hangsúly, kicsit sem a szereplőkön. Elolvastam, majd egyből utána el is felejtettem a neveket. Nem ez volt a lényeg, hanem az életforduló, amin elég sok ember keresztülmegy. Az első szerelem lezárása, vagy le nem zárása, amikor az útjaink nem keresztezik többé egymást, és egy teljesen új korszak következik. Sajnos vagy hálistennek' ez az élet rendje.
A két barát szála véleményem szerint teljesen felesleges volt, valamint elég közhelyes, hogy miközben a főszereplők el vannak foglalva a saját problémáikkal, addig a csodával határos módon a barátaik összejönnek. Egy könyvben még oké, de mikor már a századik ilyen romantikus lehetetlenséget olvasod...
Claire és Aiden sem kerültek túlságosan közel a szívemhez, egyrészt mert személyükről nem tudtam meg túlságosan sok mindent, másrészt pedig valamilyen szinten mindketten ellenszenvesek voltak számomra. Claire-t borzasztó önzőnek találtam, Aidennek pedig egyszerűen csak nem értettem ezeket a véletlenszerű dühkirohanásait. Ki veri meg csak úgy a legjobb barátját?
A vége számomra hatalmas csalódás volt, magam sem tudom, hogy mit, de többet vártam. Utálom, hogy nem sorozat, valamilyen szinten mégis befejezetlen.
Talán az én hibám is, hogy tartózkodtam kissé a könyvtől, ugyanis az egyes szám harmadik személyű regények soha nem válnak kedvencekké, jobban szeretem a személyesebb egyes szám első személyű hangvételt. Mindezek mellett azt azért fontos megjegyeznem, hogy dicséret jár az írónőnek a chick lit műfajhoz képest igényes szóhasználatért.
Borító: kicsit olyan, mint a könyv. Tetszett is meg nem is. Találó a mólós jelenet, viszont elég elcsépelt a fekete-fehér plusz rózsaszín színárnyalat.
Pozitívumok:
- igényes chick lit
- könnyed, de érzelmes olvasmány
Negatívumok:
- befejezetlenség
- folytonos hiányérzet
- felesleges mellébeszélések
Ajánlom, ha:
- rajongója vagy a műfajnak
- szereted az egyes szám harmadik személyű történeteket
- romantikára vágysz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése